Intőt kap a gyerek, ha a suliban telefonozik

A legtöbb iskola házirendjében szerepelnek a mobiltelefonok használatára vonatkozó rendelkezések. Nálunk például délelőtt tilos a telefonok használata, sőt, be is gyűjtik a készülékeket reggelente, és órák után elveheti mindenki a sajátját. Aki csal, intőt kap.

Mivel a mobiltelefon egyfajta felügyeleti eszköz is (például a gyerek be tud jelentkezni a szülőknél, ha órák után hazaindul, illetve ezen keresztül tud kommunikálni a szüleivel), ezért nem minden szülő venné jó néven, ha nem vihetné be a gyerek a telefonját az iskolába. Valamit viszont tenni kell, hogy órák alatt ne Minecraftozzon és ne Snapchateljen a gyerek, amikor az oszthatósági szabályokat veszik, vagy a kovalens kötésről tanulnak, és ne ellenőrizze titokban a pad alatt, hogy érkezett-e üzenete.

A mi sulinkban azt a szabályt hozták, hogy délelőtt tilos elővenni a telefont, még akkor is, ha a tesicucc otthon maradt, vagy épp hasfájással küzd a tanuló, és kikönyörögné a szüleinél, hogy vigyék haza. Ez a megoldás az aggódó szülőket is megnyugtatja, hiszen az iskolának megvannak a kommunikációs csatornái a kapcsolattartásra, és sürgős esetben is gyorsan tudják értesíteni a szülőt, és attól sem kell tartaniuk, hogy a telefon miatt nem fog figyelni a gyerek az órákon.

Ha a telefonra nincs szükség, akkor már csak azt kell megoldani, hogy a gyerek ne vegye elő a készüléket. Nálunk erre az a megoldás született, hogy begyűjtik a telefonokat reggelente. Így nincs kísértés, hogy órán öntözze meg a kukoricát a gyerek a farmos játékban, és nem fog a Facebookra sem becsekkolni töriórán a nebuló. A begyűjtés azt jelenti, hogy a tanári asztalra készített kosárba kell beletenniük a gyerekeknek a telefonokat (lenémítva), és órák után mindenki kiveheti a sajátját. Ha valami miatt SOS szükség van a készülékre (nyilván nem Talking Tomot etetni), akkor a tanártól el lehet kérni pár percre.

Mint ahogy minden szabályt, ezt is könnyen ki lehet játszani például úgy, hogy a gyerek két telefont visz be, és csak az egyiket teszi be a kosárba, a másikkal pedig szünetben a mellékhelyiségben játszik. És nyilvánvalóan nem fogja minden reggel a tanár megszámolni a készülékeket a kosárban. Itt válik nagyon fontossá a tanár szerepe, aki (a puskázáshoz hasonlóan) büntetheti a szabályszegőket – és ha elég következetes, és nem huny szemet az esetleges csalás fölött, akkor a közösség hamar elfogadja és betartja a szabályokat. Nálunk akit engedély nélküli telefonozáson kap egy tanár, az osztályfőnökit kap. Ezt egyszer kellett csak meglépni, azóta senki nem kockáztat.

A legjobb persze az lenne, ha minden gyerek képes lenne az önszabályozásra, és nem lenne szükség állandó kontrollra, és büntetésre sem a szabályok be nem tartásáért. Ebben sokat segíthetünk nekik mi, szülők is – egyrészt személyes példamutatással, másrészt az iskolai szabályokról való beszélgetéssel.

Szerencsére nálunk nem történt még olyan, hogy a beadott telefon eltűnt vagy megrongálódott volna, de érdekes kérdés lehet az is, hogy mi történik, ha a beadott telefonnak lába kél vagy baja lesz – kinek a felelőssége?

Nálatok milyen szabályok vannak az iskolai mobilozással kapcsolatban? Egyetértetek vele? És betartják a gyerekek?