Így hat rád az online illúzió!

Így hat rád az online illúzió!

Villányi Gergő | 2018.02.26 | Olvasási idő: 8 perc

Az online illúziók nem csak ügyesen elkészített képeket, és manipulált fotókat jelentenek. Számos olyan hatása van a digitális világnak, ami a világképünket és az egymással való interakcióinkat befolyásolja. Szülőként hasznos, ha mindezzel tisztában vagyunk, fiatalként pedig még hangsúlyosabb, hogy tisztában legyünk mindazzal, ami nap, mint nap körbevesz minket, ha az okostelefon képernyőjére pillantunk.

A legnagyobb online közösségi felület a Facebook, és egymás észlelésére, egymás megítélésére komoly hatással van. Az egyik ilyen hatás a hozzáférhetőségi heurisztika. Ez azt jelenti, hogy egy esemény bekövetkezését, gyakoriságát az alapján becsüljük meg, hogy milyen könnyen jutnak eszünkbe a hozzá kapcsolódó emlékeink, tapasztalataink. Ha extrém hírekre gondolunk vagy olyasmire, amiről sűrűn hallunk, akkor bekövetkezését is gyakoribbnak gondoljuk. Ezek lehetnek erőszakos vagy épp terrorcselekmények, olyan személyiségjegyek, mint például a nárcisztikus vagy a pszichopátiás. Vagyis ha növekszik azoknak a híreknek a száma, hogy veszélyben vagyunk, akkor ez a közérzetünkre is hatással lesz. Mindemellett, ha például minden újság a nárcisztikus személyiség felismeréséről és veszélyeiről cikkez, biztosak lehetünk benne, hogy környezetünkben sok olyan embert fedezünk fel, akik megfelelnek a diagnosztikai kritériumoknak – talán még magunkon is elgondolkodunk. Ezzel azonban nem lett nagyobb a nárcisztikusok aránya, csak a figyelmünk és a vélt vagy valós jelek kaptak olyan tartalmat, ami erre a témára fókuszálja gondolatainkat.

 

Szűrőkkel az online illúzió ellen

Ha sok az információ és figyelemfelkeltő formában kering róla a neten, azt gondoljuk ez mindennapos és gyakori.

Ez egyfajta hisztériakeltés is önmagában. Gyerekeknél, de serdülőknél is fontos, hogy legyen ott egy felnőtt, aki nemcsak feldolgozni segít az világból érkező híreket és impulzusokat, de készen áll egy olyan beszélgetésre is, ami nem egy félelemmel és veszélyekkel telezsúfolt környezetet fest le. Nagyon fontos, hogy a fiatalok megfelelő szűrőket alakítsanak ki magukban, mivel információban és véleményben nem szenvedünk hiányt.

A második probléma az úgynevezett társítási hiba. Ez alapján a Facebookon megjelenő pozitív tartalmakat az adott személy személyiségének tulajdonítjuk, pedig leggyakrabban körülményhez vagy a helyzethez kapcsolódik inkább. Ez online illúziók tömkelegét rejti. Azok, akik online boldognak, sikeresnek, menőnek, tökéletesnek látszanak, korántsem biztos, hogy a valóságban is azok. Fontos tudatosítani azt is, hogy a közösségi oldalakon az életünk sikertörténeteit, csúcspontjait osztjuk meg általában, és ez nem a teljes valóság.

 

Online kommunikáció

Az online kommunikáció a gyorsaságot és az azonnali elérhetőséget is magában hordozza. Bárhol is legyünk, reagálhatunk, beszélgethetünk és kapcsolatba léphetünk a másikkal. Akad azonban néhány dolog, amivel jó tisztában lenni. Az online kommunikáció, főként a chatelés számos olyan dolgot nélkülöz, ami élőben magától értetődik. Nincsen hangsúly, testbeszéd, tekintet, és testkontaktus sem. Ezek hiánya hatalmas információs veszteséggel jár és teret ad a félreértésekhez. Az élő beszélgetés mindig bensőségesebb és teljesebb élmény, a legjobb webkamerák és a kifinomult eszközök ellenére is. Ha pedig felszínesebbé válik a kommunikáció, úgy a kapcsolat is azzá válik. Így pedig lecserélhetővé, pótolhatóvá is, pedig a valóban mély és bizalmi kapcsolatok nem ilyenek.

Így hat rád az online illúzió!

Az egyik legjobb példa erre az online ismerkedés vagy társkeresés. Itt egy adatlap, gondosan megkomponált fotók és mondatok mutatják be nekünk azt a valakit, aki szimpatikus, bár még sosem találkoztunk élőben. De biztos, hogy minden úgy van azon az adatlapon, ahogy a valóságban is? Ha belegondolunk, mi sem feltétlen a teljes igazságot osztjuk meg magunkról. Még a Facebook vagy Instagram posztok is főként a csúcsélményekről, a jó hírekről szólnak, és egyfajta dicsőségfalként funkcionálnak. Hogy mégis mitől válik mindez illúzióvá? Az egyik ok a kognitív disszonancia elmélete, ahol belső feszültség keletkezik bennünk, amikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek. A kezdetben szimpatikus másik hirtelen olyat mond vagy tesz, ami nem tetszik vagy ijesztő? Találni fogunk rá egy magyarázatot, hogy épp rossz napja volt, de azt az egységesnek tűnő pozitív képet, amit kialakítottunk róla, nem változtatjuk meg, hiszen az rólunk is azt sugallná, hogy rossz emberismerők vagyunk, vagy épp tévedtünk.

A másik ok az úgynevezett holdudvar-hatás, ahol egy pozitív tulajdonságra több másikat is ráfűzünk, feltételezve azok valódiságát. Ha valaki jóképű, akkor udvarias is. Ha udvarias, akkor kedves. Ha kedves, akkor szereti a gyerekeket és az állatokat. És így tovább. És látható, hogy egy kezdeti tulajdonság alapján csaknem egész személyiség-szerkezetet épített fel a fantáziánk – ami nagyon is hajlamos arra, hogy a másik ember milyenségével kapcsolatos ismeretlen réseket gyakran hamis információval tömje be. Végül említést érdemel az a hatás is, hogy az érzelmek kevésbé vannak tudatos kontroll alatt, amikor online kommunikálunk. Ez az online gátlás nélküliség elmélete (online disinhibition effect) Dr. John Suler nevéhez fűződik.

Az online illúziók hatással vannak arra, hogyan látjuk egymást, miként kommunikálunk, és hogy a körülöttünk levő világot milyennek tartjuk. Rengeteg információt kapunk, ha becsatlakozunk a közösségi oldalak életébe, és ezért új készségekre és szemléletre is szükségünk van, hogy ne vesszünk el ebben a forgatagban.

Néhány gyakorlattal online tudatosságunkat is fejleszthetjük:

  • ha elsodornak minket az érzelmeink, várjuk meg, míg nyugodtabbak, összeszedettebbek leszünk
  • nézzünk utána, milyen források támasztják alá az adott véleményt, kijelentést
  • helyezzük előtérbe az élő találkozásokat és programokat
  • legyünk nyitottak a beszélgetésekre otthon, az eltérő vélemény vagy az ismeretlen témák ellenére is

Fontos, hogy ezekre időben megtanítsuk gyermekeinket is!

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai