Hogyan tanítanak minket a gyerekeink az egyenjogúságra?

Hogyan tanítanak minket a gyerekeink az egyenjogúságra?

Myreille | 2018.03.08 | Olvasási idő: 4 perc
Myreille
42 éves
2 gyerek édesanyja
Kapcsolódó cikkek

Attól a pillanattól, hogy megszülettek, a gyerekeinket az életre tanítjuk, neveljük. Tesszük ezt a legjobb tudásunk és a legjobb szándékunk szerint. Megtanítjuk őket beszélni, késsel-villával enni, közlekedni. Aggódva figyeljük őket, amikor járni és biciklizni tanulnak, vagy éppen átélik az első szerelmet és az első csalódást.

Ezernyi dologban tudatosak vagyunk vagy legalábbis nagyon határozott álláspontot képviselünk – Felvesszük vagy sem, amikor babaként sír. Meg kell tanulnia úszni! Le kell érettségiznie! Legyen jogosítványa! Ne lógjon sokat a tableten! Ne csak a telefonját bámulja! -, de hat a gyerekeink fejlődésére az őket körülvevő környezet, a közbeszéd és azok a sztereotípiák is, amelyek a mi gondolkodásunkat és világképünket meghatározzák.

 

Hogyan nevelünk?

"Szülőként hajlamosak vagyunk azt megmondani a gyerekünknek, hogy mit NE tegyen, de azt már ritkábban tesszük hozzá, hogy mit miért ne csináljon, vagy mik az egyéb választható lehetőségek - mondja a Digitális Család pszichológusa - Már kicsi kortól fontos lenne jó, hiteles mintákat mutatni, hogy a gyerek megtanulja, mi választható és mi nem. Az nem kérdés például, hogy télen húzzon-e zoknit, de azt kiválaszthatja, melyik zoknit vegye fel. A teljes szülői tiltást és elutasítást veszélyeztetőnek és kockázatosnak tartom, helyette a helyzetet megértve azt kell megvizsgálni, mit lehet másként tenni.”

Mivel a digitális gyereknevelésben nincsenek több évtizedet átívelő kutatások arról, hogyan befolyásolja a gyerek fejlődését és a felnőtt életüket a digitalizáció, így szülőként sokkal tudatosabban szemléljük önmagunkat és a környezetünket. Gyűjtjük az információkat, az érveket pro és kontra, végül a döntünk aszerint, mit gondolunk helyesnek, előremutatónak és mit nem.

 

Miért kell még mindig foglalkozni az egyenjogúsággal?

Számos esetben viszont gondolkodás nélkül adjuk tovább, ami évtizedek alatt észrevétlenül belénk égett. Minden jó szándékunk ellenére kaphatjuk magunkat azon, hogy kiállunk és fontosnak tartjuk az egyenjogúságot, de zsigereinkben még ott a régi idők emléke, és meglepődünk, hogy óvóbácsi neveli a gyerekeinket, fiatal nő lesz Új-Zéland miniszterelnöke, egy lány fejlesztő akar lenni  vagy egy férfiak dominálta szakterületen vezető beosztásba nő kerül.

A gyerekek egészen másként látják a különbségeket. Számukra a különbségek nem jelentenek egyenlőtlenséget. Nekünk felnőtteknek sokkal jobban kellene figyelnünk arra, amit a gyerekeink visszajeleznek a világról. Ilyenkor érdemes megkérdőjelezni a „megkövesedéseinket” és az alapoktól újragondolni a világképünket.

Hogyan tanítanak minket a gyerekeink az egyenjogúságra?

Általában arról beszélünk, mi mit taníthatunk a gyerekeinknek, ám közben a gyerekeink is nagyon fontos dolgokra tanítanak minket! Figyelnünk kell rájuk!

 

A nemzetközi nőnap azoknak az erős és bátor nőknek állít emléket, akik kiálltak a nők szavazati jogáért, szabad munkavállalásáért és a női egyenjogúságért. Az elmúlt 100 évben azonban kikopott ebből az ünnepből az erő, csak egy szál kedveskedő virág maradt. Pedig az egyenjogúság most is ugyanolyan fontos kérdés, mint korábban, és a nemek közötti egyenlőtlenségnek ugyanúgy a múltba kell vesznie, mint a hátrányos megkülönböztetés minden formájának. Így lesz jobb hely az offline és az online világ is, ami nem mellesleg a gyermekeink számára nem is két külön világ, hanem egy egész.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai