Hogyan őrizhetjük meg valódi önmagunkat a digitális tömegben?

Hogyan őrizhetjük meg valódi önmagunkat a digitális tömegben?

Villányi Gergő | 2019.02.27 | Olvasási idő: 4 perc

A közösségi oldalak segítségével egymáshoz kapcsolódunk és információt, híreket, véleményeket osztunk meg a világgal és egymással. A digitális világ egyik legnagyobb kihívása az információáradat megszűrése és a hitelesség ellenőrzése, ám arról is beszélnünk kell, hogyan viselkedünk az online térben és a digitális tömegben.

Az online kommunikáció egyik meghatározó jellemzője, hogy az érzelmeinket kevésbé tudjuk fékezni. Az azonnali reakciók, hozzászólások gyakran túlfűtött, akár agresszív, bántó reakciókat szülnek. Ha azonban a digitális világot arra szeretnénk használni, hogy teljesebbé tegye az életünket, hasznos néhány dologgal tisztába lennünk és példát mutatatni a gyerekeinknek.

Baj, ha sokan vagyunk?

A tömeglélektan egyik úttörője Gustave Le Bon úgy gondolta, hogy a tömeg arctalan, névtelen masszává olvad össze. Eltűnik az egyén jelentősége és ezzel együtt a felelősségérzet is. Primitív reakciók veszik át a főszerepet, erősödik az agresszió, a türelmetlenség, az ingerlékenység és a befolyásolhatóság. Ez persze nem ilyen egyirányú folyamat, hiszen gondoljunk csak egy interaktív előadás, egy koncert vagy egy színházi élményére, ahol eggyé válunk a többiekkel és közösen élvezzük az eseményt.

A csoport én vagyok

A pszichológia szemszögéből a csoport fogalmával is sok viselkedés és dinamika megmagyarázható. A csoport tagjai között szimbolikus vagy gyakorlati, konkrét kapcsolat van – a párkapcsolat, a család, a munkahely, egy sportcsapat, egy eszme vagy egy közös hobbi is csoportnak számít, hiszen közös értékek, normák és szabályok szerint működnek nagyrészt. A csoport légköre, hangulata minden belső és külső történésre reagál és választ ad. Jó példa erre, egy tüntetés vagy akár az online fórumokon elharapózó „véleményháborúk”. Aki nem velünk van, az ellenünk – gondolhatja az egyik csoport a másikról. Aki nem úgy gondolkodik, ahogy mi, az rosszul látja a dolgokat, a világ történéseit. Ha a csoportom egy tagját megtámadják, akkor az olyan, mintha engem támadtak volna meg. A csoporthoz tartozás érzése, olyan érték, amit meg akarunk védeni és ezzel a csoport iránti hűségünket is kifejezzük. Mindez azonban arra is hajlamosít minket, hogy fekete-fehérben lássuk a világot, elutasítsuk a párbeszédet és a logikus érveket. Közben pedig azt is elfelejtjük, hogy…

…a másik megértése nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyetértünk vele. A szélesebb látókör és a kíváncsiság azonban a világ és a nézőpontok széles horizontját is megnyitja előttünk.

Különösen érdekes mindezt annak fényében vizsgálni, hogy a csoport (vagy épp a társadalom) normáinak a megvédése, valamint az ez ellen vétkezők megbüntetése jó érzéssel tölt el minket. Agyunk jutalmazó központja dopaminlöketet kap, ha szimbolikusan vagy konkrétan megbüntethetjük azokat, akik az általunk elképzelt rend ellen tettek. A közösségi oldalakon mindemellett még egyetértést és támogatást is élvezhetünk a velünk egyetértőktől. Vagy esetleg újabb „célpontokat” találhatunk, akik szintén büntetést kaphatnak majd. Pedig empátiára a digitális világban se boldogulunk. Se mi, se a gyerekeink.

Hogyan őrizhetjük meg valódi önmagunkat a digitális tömegben?

Hogyan léphetünk túl a saját árnyékunkon?

Nem szabad elfelednünk, hogy egy nagy csoport tagjai vagyunk, amit emberiségnek hívunk és az egymással való bánásmód komoly hatással van arra, hogy hogyan érezzük magunkat. Ezért sem mindegy, hogy az agresszió és a büntetés a jellemző reakciónk, vagy emberséges, szeretettel, kíváncsisággal teli irányba tartunk. Ebben segíthet néhány olyan gondolat, aminek tudatosításával megelőzhetjük, hogy magával sodorjon minket az online tömeg-hatás és erre a gyerekeinket is meg kell tanítani:

-    Hajlamosak vagyunk nagyon kevés információ alapján is teljes képet alkotni valakiről – ez sztereotipizáláshoz és hibás következtetések levonásához vezethet.

-    Minél többen felháborodnak valamin vagy támogatnak egy nézőpontot annál inkább hajlamosak vagyunk azt egyre inkább normaként elfogadni. Így még ha korábban nem is értettünk egyet a véleményükkel, késztetést érzünk, hogy csatlakozzunk és hozzá igazítsuk a sajátunkat. Ezt a pluralizmus ignoranciájának hívjuk.

-    Az ellenséges hozzáállás egyik legbiztosabb feloldása az, ha hasonlóságokat fedezünk fel egymással kapcsolatban. Lehet, hogy nem értünk egyet, de attól még agresszióra sincsen feltétlenül szükség ahhoz, hogy ezt kifejezzük.

-    A rugalmasság a jó önértékelés az érett személyiség jellemzője. Fontos, hogy be tudjuk ismerni, ha tévedtünk.

-    Árnyaltabb képet kapunk a világról, ha kíváncsisággal szemléljük a különböző oldalakat és az is segít, ha nem az egész csoportról alkotunk véleményt az egyén reakciója alapján. 

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai