Hogyan nevelt fel minket anyám okostelefon nélkül?

Tudom, hogy minden meg lehet oldani, csak akarat kell és elég elszántság, de miért csináljam bonyolultan és nehézkesen, amikor tudom egyszerűen és könnyen? Okostelefonnal könnyebb anyának lenni!

Ahhoz a generációhoz tartozom, akinek a gyerekkorából kimaradt a telefon, nem csak az okos, hanem egyáltalán a telefon, és már jócskán benne voltam a felnőtt korban, amikor okostelefonom lett.

Bevallom, kicsit irigykedve nézem a gyerekeimet, akiknek a digitális eszközök olyan természetesek, mint a levegővétel, de panaszra nincs okom, mert az anyaságom és a gyerekek körüli szervezés-egyeztetés-életvitel szerves része lett az okostelefon és a digitalizáció.

1.A szomszédaimmal többet beszélek Viberen és Facebookon, mint élőszóban. Suliba, oviba menet-jövet mindenki siet, de ha valamit meg kell beszélni sürgősen, akkor nem telefonos üldözési verseny a napom, hanem gyors és hatékony. Könnyen leszervezem, hogy valaki hozza el a gyerekeimet az oviból, ha nem érek haza, vagy vegye át a futártól a cuccot, vagy egyeztetem, hogy átvehetem-e én, ha ők nincsenek itthon. És mielőtt valaki kiakadna, hogy hova lesznek így a személyes kapcsolatok meg a világbéke, akkor azt is elmondom, hogy olyan esték is vannak, amikor a gyerekek az utcán játszanak (pocsolyákba ugrálnak gumicsizmában), mi meg tépjük kicsit a szánkat a világ kis és nagy dolgairól.

2.Nálunk még nincs e-napló, de van egy hiperjó tanító nénik, aki az első évben Facebook zárt csoportban minden nap (!!!) megosztotta a házi feladatot, beszámolt a sulis dolgokról. A 2. év 2. félévétől már nincs fent a lecke – a gyerekek leckefüzetet vezetnek -, de a fontos tudnivalókat ki- és megírja. Magánüzenetben pedig olyan dolgokat is meg tudunk beszélni, amihez ha személyes találkozó kellene, szétszakadnék.

3.Nekünk szülőknek is van titkos csoportunk, ahol tudunk szervezkedni, egyeztetni. Pl. a tanító néni év végi meglepetéséről.

4.Tábori értesítők, délutáni elfoglaltsághoz tartozó infók mind levélben jönnek, és ha elő kell keresnem, hogy pontosan hova és mikor kell mennem, nem kell gépet kapcsolnom, a telefonomon bármikor bármilyen infót elérek.

5.A férjemmel sokszor egymás mellett dolgozunk, de hogy ne zökkentsük ki egymást állandóan a munkából, gyakran küldünk egymásnak üzeneteket chaten és akkor is chatelünk, amikor az egyikünk úton van és valami fontosat akar megosztani a másikkal. (No para, élőszóban is beszélgetünk, mindenféle kommunikáció belefér az életünkbe!)

6.Ugyancsak a férjemmel naptárbejegyzéseket és emlékeztetőket küldözgetünk egymásnak. Kinek, mikor, hol kell lennie, hogy felvegye a gyereket, mit kell vásárolni a farsangra vagy éppen a vacsorára. De találkozóemlékeztetőt küldünk a barátnőimmel egymásnak, hogy lefoglaljuk a gyerek- és férjmentes csajos-dumálós estéket.

7.Nem lesz meglepő, hogy ébredés után a kávéval egy időben a naptáramat szoktam először megnézni.

8.Nagyobbik gyerekünk nem papírra írja fel, mit vásároljunk, hanem elküldi emailben, amit a telefonomon olvasok el.

9.Ha várni kell (dugó, orvos, bármi) és a gyerek végtelenül nyűgös, akkor egy telefonos játék bármikor leköti. A telefonomon több játékot is letöltöttem erre az esetre.

10.A sok szirszartól a táskám mindig nehéz, így megkönnyebbülten mondtam le a könyvek cipeléséről, helyette kisebb könyvtár van a telefonomon. A nagyobbik fiamnak is van rajta könyv, ha várni kellene és olvasna valamit. (Még a digitális horgolást kellene kitalálni, sokat lendítene az életemen.)

11.A digitális igazolások, kedvezménykuponok a telefonomon vannak, nem kell összegyűrődött és táska mélyére került papírfecnikkel szenvednem.

12.A jegyzeteim, emlékeztetőim is digitálisak, legyenek azok munkához vagy magánélethez kapcsolódóak. Sőt, néha nem is jegyzetelek, egy fotóval elintézek mindent.

Szóval mondjon akárki akármit, remek dolog az okostelefon, nem sírom vissza az okostelefon előtti időket!