Hogyan formálják a lájkok a gyerekek értékrendjét?

A digitális világban történtek nem valóságosak? Kikapcsoljuk a monitort és mintha nem is létezne az online világ? Hát nem! Ez a (tév)hit már megdőlt! Ehhez hasonlóan át kellett gondolnunk, hogy amit a blogokban, a hírekben és a posztokban olvasunk igaz lesz-e attól, hogy sokan lájkolják. Fejlődnünk kell abban, hogy kiszűrjük a lájkvadász cikkeket, valamint az álhíreket, és erre meg kell tanítanunk a gyerekeinket is.

Az online világban csalóka, amit látunk, hiszen gyakran a valóságnak csak egy nagyon kis részét mutatják meg nekünk (és mi azután ebből építjük fel az egészet), könnyen ránk szorul a filter bubble, ráadásul a képmanipulációk, a hazugságok és a kozmetikázott életek egész sora vár a gyanútlanokra és a lájkokra.

Ki és miért kapja a lájkot?

A kiscicás, cuki kisállatos képek és videók népszerűsége töretlen, özönlenek rájuk a lájkok. Külföldi menhelyek már reklámkampányaikban is felhasználták ezt a jelenséget: „Vigyél haza, és csináljunk együtt népszerű posztokat!”

A kisállatos, az érzelmeinkre, szépérzékünkre, igazságérzetünkre ható tartalmak nem véletlenül aratnak nagy sikert, hiszen a legtöbben könnyen és gyorsan azonosulni tudunk a (gyakran egyszerű vagy féligazságokat tartalmazó) üzenetével.

A gyerekek azonban nem képesek még a felnőttekéhez hasonló mértékű logikai elemzésre és szűrésre – ők hajlamosak a dolgokat valóságosként kezelni. – Többek között ezért is kell betartani a regisztrációs korhatárokat. – A gyerekek világában a sok az jó, az aranyos az jó, a kedves szimbólumok (pl. szívecske) jó és kedves. Mindez pedig könnyen ahhoz vezet, hogy a közösségi médiában a lájkok száma alapján ítélik meg önmagukat és a teljesítményüket, miközben a visszajelzések erről szólnak a legkevésbé. Ha kitesz egy cicás képet, nem az ő posztját kedvelik sokan, hanem a cicára gyűlnek a lájkok. A barátai mindig lájkolni fogják, amit kitesz, akik viszont nem kedvelik, sohasem.

Mit hiszünk el abból, amit látunk?

Ahhoz, hogy a gyerekek jól el tudjanak igazodni a digitális világban (és az offline világban egyaránt!) útjelzőkre, tapasztalatokra, kritikai érzékre és időnként segítségre van szükségük. Az udvarias viselkedésnek, a szociális kapcsolatoknak, a teljesítménynek és az önérvényesítésnek is megvannak a maga szabályai, úgy az online világ „buktatóit” is ismerniük kell.

-    Egy sok lájkot hozó poszt vagy nagy követőtáborral rendelkező fiók mögött nincs mindig teljesítmény, tudás vagy érték.

-    A fiatalok hajlamosak túlértékelni a számokat – bizonyító erejűnek gondolják, a siker jelzőjének, a valóság azonban nem ez.

-    A vélemények, posztok, fotók nem mindig a valóságot mutatják. Téves vagy direkt félrevezető információkat is kaphatunk online.

-    A nem kell mindent elhinni elve a digitális világban is igaz, a kételkedés pedig megóvhat attól, hogy bajba kerüljünk.

-    A humoros, cuki, tökéletességet sugalló (főleg a testképre, kinézetre értett) tartalmak népszerűek lehetnek, de gyakran önismétlő vagy egy trendet másoló erőfeszítés termékei csupán.

-    Az influencerek lehetnek példaképek vagy inspirációk, de jól nézzük meg mit üzennek, hogyan viselkednek, mit képviselnek vagy éppen mit reklámoznak.

Szülőként nem elég elmondanunk ezeket a szabályokat, érdemes olykor-olykor együtt is megnézni, elemezni a képeket. A gyerekeknek (és persze a felnőtteknek is) különbséget kell tudnunk tenni aközött, aki valamibe szívét-lelkét akár csetlő-botló kezdőként is beleteszi, vagy aközött, ahol nincs a tartalmak mögött valódi téma vagy szakértelem – a siker hajhászása, a lájkvadászat és a hamis csillogás azonban nagyon is. Ahogy az utcán, online is egymással találkozunk és együtt alakítjuk a világot. Értékek, kapcsolódások és egymás segítése által többre és messzebbre jutunk, ez vezessen minket, bármelyik generáció tagjai is legyünk.