Ha betiltjuk az Instagramot, minden jó lesz?

Ha betiltjuk az Instagramot, minden jó lesz?

Villányi Gergő | 2019.02.20 | Olvasási idő: 5 perc

Komoly érzelmeket és reakciót váltott ki az az elmúlt hetekben megjelent hír, miszerint egy brit tini halálának okaként, a szülei az Instagramot jelölték meg. Elmondásuk szerint önbántalmazó és öngyilkosságra buzdító tartalmakat talált a lány, és ezek szűrésére valamint hozzáférhetősége ellen a közösségi oldal nem tett semmit. Az egészségügyi miniszter egyenesen az Instagram betiltását is felvetette és azonnali cselekvés szorgalmazott. A felelős keresése közben, a szülők és a közösségi oldal is a figyelem középpontjába került, vitákat robbantva ki ezzel a hozzászólásokban és a hírekben egyaránt. Hamar kiderült, hogy igen összetett problémáról van szó.

A serdülő lélek mélyén

A közösségi oldalak mögött álló óriáscégeken egyre nagyobb a nyomás a fiatalokra is veszélyes tartalmak miatt. Természetes, hogy egy tragédia után felelőst, okot és magyarázatot keres mindenki, hiszen felborult a világ rendje. Nem csak az igazságérzetünk háborog ilyenkor, de a jövőben a hasonló incidenseket is szeretnénk elkerülni, megakadályozni. Biztonságos, kiszámítható és a szerettei számára barátságos közeget, világot szeretne mindenki azonban ez nem ilyen egyszerű.

Hiába az Instagram 13 éves regisztrációs korlátja, nyilvánvaló, hogy az ebben a korban levő fiatalok sebezhetőséggel teli évek elé néznek az életükben. A serdülők érzékenyen reagálnak a világ visszajelzéseire és ebben kiemelt szerepet kapnak a kortársak. Próbálgatják a határaikat, kockáztatnak, valamint egyre több tapasztalatot gyűjtenek arról, mire is számíthatnak a többiektől, miként is látják őket mások. A visszautasítások, csalódások vagy épp kudarcok útvesztőjében nem nehéz elveszni, elég, ha romlik a tanulmányi teljesítmény, de hasonlóan megterhelő lehet egy szakítás vagy a kiközösítés terhe is. Sokan ráadásul hajlamosak magukat hibáztatni minden ehhez hasonló szituációban és ezáltal azt is szentesítik, hogy megérdemlik a szenvedést vagy a rossz bánásmódot.

Gyerek kezébe nem való?

Egyre többet tudunk arról, hogy a kütyük és a közösségi oldalak milyen hatással vannak a mindennapjainkra. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a közösségi oldalak pozitív hatásai mellett komoly veszélyeket is rejtegetnek. Azon nem csodálkozna senki, ha egy konyhakéssel rohangáló gyerek megsérülne, vagy valaki mást sebesítene meg. De vajon ki lenne a felelős? És ha ennyire egyértelmű a különféle használati tárgyaknál, hogy „gyerek kezébe nem való”, akkor miért nem tekintünk ugyanígy az okos eszközökre és a közösségi oldalakra?

Nem nehéz belátni, hogy eszközök és lehetőségek vannak a kezünkben, de hogy mit kezdünk vele, az már rajtunk múlik. Ahogy az is, hogy a tapasztalatlanabbakat, a védtelenebbeket megóvjuk és felkészítsük arra, ami az online és az offline világban vár rájuk. Közlekedni, tájékozódni és segítséget kérni is megtanítjuk a gyerekeket – számos olyan képesség és tudáscsomag birtokába jutnak, ami élni és adott esetben túlélni segít nekik egy zűrzavaros helyzetben.

Hibást keresünk vagy megoldást?

Eleve lehetetlen elvárás, hogy minden profil, tartalom és keresés azonnali monitorozásra kerüljön. Orwell 1984-ét juttatná eszünkbe egy olyan rendszer, ami minden lépésünket árgus szemmel vizslatja, és összességében inkább éreznénk magunkat börtönben, mint biztonságban. Tény és való, hogy a szűrők valamint a tartalmak tekintetében van még hová fejlődnie az algoritmusoknak és az emberi felügyeletnek. Nem olyan régi az eset, ahol Kormos Anett, a humorista egy gyűlöletbeszéd ellenes posztját letiltotta a Facebook algoritmusa, mert olyan kifejezéseket talált benne, amiket veszélyesnek ítélt. A szavak valóban ott voltak, de a kontextusuk és a jelentésük már nagyon is másról szólt, vagyis a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötte a rendszer.

A külső beavatkozás és segítség helyett azonban mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy a cikk elején leírt eset ne fordulhasson elő és időben reagálni tudjunk, ha bajt észlelünk. A család önmagában egy nagyon fontos védőháló és a legerősebb építőtéglája a tagjai között levő bizalom. Ebben benne van az is, hogy ha hibát követ el vagy bajba kerül a gyerek, akkor bevallhassa és segítséget kapjon a leszidás helyett. A kioktatásnak és az eltiltásnak hatására csökken a bizalom és egyre inkább a félelem veszi át a helyét.

Szintén fontos a kíváncsiság, amivel gyerekünk élete felé fordulunk. Ebbe beletartozik az online tevékenységek, információk és történések megbeszélése is. A csalódásokat, nehezen érthető helyzeteket ugyanúgy a mindennapi beszélgetések részévé lehet tenni, mint az új felfedezések és az érdekességek megosztását. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy bármit lehet.

A tanulságok, a felelősség ugyanúgy a teljes csomag része kell, hogy legyen, mint az ijesztő vagy nehezen értelmezhető tartalmak. Az online világot úgy érdemes elképzelni, mint egy hatalmas teret, ahol több százezer információcsomag és ember elérhető – nyilvánvaló, hogy nem mindenre vagyunk kíváncsiak és nem mindenki van jó szándékkal felénk. Meg kell tanulnunk navigálni és szűrni ebben az információ tengerben is, de egy dolgot nem szabad elfelednünk. A legnagyobb biztonságot az adja, hogy odafigyelünk egymásra és igyekszünk bizalomteli közeget teremteni – ezzel érve el, hogy a bajban sem lesz kérdés, hogy elbír-e minket a védőháló

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai