Kapcsolódó cikkek
Ma Magyarországon hat generáció éli életét. Korábban soha sem volt még ilyen, hogy ennyi generáció élt volna együtt a családban, a munkahelyen és a társadalomban. Ráadásul úgy, hogy napjainkban a generációs szakadék túlmutat a „szokásos” idős-fiatal ellentéten, ez most az offline-online ellentét is egyben. Steigervald Krisztián generációkutatóval arról beszélgettünk, mi jellemzi a napjainkban együtt élő generációkat, hogy jobban megérthessük a fiatalokat és az időseket is.
Egyszerű általánosítás, hogy a generációk alapvetően mást kedvelnek, máshogy élnek, mások a tulajdonságaik, de ez nem teljesen igaz, hiszen az egyik generáció követi a másikat, vannak közös tapasztalatok, együtt megélt évtizedek, azonos ismerősök és kollektív problémák. A különbség abból fakad, ahogy ezekre a generációk reagálnak.
A legidősebbek közül néhányan megtanulták a számítógép és a közösségi média használatát. Miért idegenkednek mégis az online világtól?
Steigervald Krisztián: A Veteránok többsége nem érti a mai világot. Életük nagy részét a szocializmus határozta meg, amit egy vagy két világháború még tovább fertőzött. Szüleik tele voltak fájdalommal, tragédiával és keserűséggel, ami nyílván nyomot hagyott ezen a generáción is. Nem vágytak másra, mint nyugalomra, békére és családi harmóniára. Ahogy a korábbi generációknak, úgy számukra is a mikrocsalád a központi közösségi forrása. Ráadásul a család összetartó erejét hangoztatta a társadalom is, így az egyén számára is megkérdőjelezhetetlen a család fontossága. A mai kor nagyszülei nem is értik, hogy a gyerekeik vagy éppen unokáik hova rohannak egész nap, miért váltogatják a munkahelyeiket évről-évre, miért nem lehet leülni a vasárnapi ebédhez beszélgetni és miért nem lehet letenni a kütyüket. Gyakran úgy érzik, hogy a világ nem jó irányba megy.
Jelenleg 6 generáció él együtt Magyarországon.
1945 előtt született Építők vagy Veterán generáció
1945-1964 között született Baby Boomerek
1965-1979 között született X-generáció
1980-1994 között született Y-generáció
1995-2009 között született Z-generáció és a
2010 után született Alfa-generáció
A következő generáció megértőbb?
Steigervald Krisztián: A Baby boomer generáció a szüleinél (és még a gyerekeiknél is) nyugodtabb társadalmi-gazdasági helyzetbe csöppent. Számura kiszámítható volt minden: a munkaidő eleje és vége, kis túlzással mindenki ismert mindenkit és a kollégák beszélgettek egymással. Az egyre lazuló szocialista rendszerben viszonylag szabadon tudtak élni, és még a vasfüggöny se tudta előlük elzárni a világban történő radikális változásokat. Talán ez az utolsó generáció, amelynél a hierarchia határozza meg a működési elveket.
Az ötvenes évek nyomora után lassanként elindult a fellendülés, elkezdődött a „szocialista fogyasztói társadalom”. A családok beszélgetés helyett a TV elé ültek, igaz hétfőnként, az adásszünet miatt, a gyerekeknek még előkerült a diavetítő. Megjelentek a mosógépek, a hűtők, az autók. Egyre több minden segítette a generáció életét, és ha valaki elfogadta a rendszert, egyfajta biztos, kiszámítható életet vizionálhatott magának.
Mindez a biztonság egy csapásra szertefoszlott a rendszerváltással: a Baby boomerek egy olyan világban találták magukat, amire a többség nem készült fel. A világ tovább tágult: nem csak minden nap volt adás a televízióban, de egyre több csatorna is lett. Ez a generáció pedig hajtott és gürizett, hogy megfeleljen a kor vélt vagy sugallt, nyugati elvárásainak. A gyerekek pedig azt látták, hogy ugyan a szülő mindent megtesz értük, csak általában nincsenek otthon, ha pedig mégis, akkor egy szorongó, feszült, bizonytalan apa és anya próbált valamilyen hangulatot varázsolni a TV előtt ülő család számára.
És sokszor az unokáikkal próbálják átélni, ami a gyerekeikkel kimaradt, de közben eltelt 30-40 év és a gyerekek már nem ugyanolyanok. Nem tévét akarnak nézni, hanem kütyüzni.
Steigervald Krisztián: Az idősebb generációk számára élesen elkülönül az online (ha ismerik azt egyáltalán) és az offline világ, és el se tudják képzelni, hogy gyerekeik számára csak egy világ létezik, amiben ez a kettő egyesül. Hogy lehet valakinek olyan barátja, akivel még soha nem találkozott személyesen? Ez felfoghatatlan számukra, miközben az unokánál az igenis egy barát.
A Baby boomereknél fiatalabb X- és Y-generáció viszont aktív szülői státuszban van. Ők hogyan boldogulnak a digitális világgal?
Steigervald Krisztián: Szüleik hajszoltságából és keserűségéből az öntudatos, lázadó X-generáció nem kért. Gyerekként azt látták, hogy a munka és a pénz miatt szétesnek a családok, ugyanakkor sikereket csak nagy ritkán érnek el az a szülők. Szembefordultak ezzel a mintával. Látták, érezték, hogy a siker kulcsa a tudás, a kapcsolatok és a gyors reagálás. Ezért a folyamat felgyorsult: a családi közösség fontosságát – ahogy a szüleiknél is–, felülírták a fogyasztói társadalom elvárásai. Ez a generáció a digitális fejlődéssel „nőtt fel” és beletanult az új világba. A nyelvtudást, a gyakorlati hozzáállást és a rugalmasabb munkaterhelést ugyanakkor még a korábban tanult hierarchikus rendszer járta át. Amíg a szülők ismerték a fizetett túlóra fogalmát, az X-esek a korlátlan munkaidőt tartották (és tartják) "normálisnak" – hiszen ez kellett a karrierhez, az elismeréshez. Az előrejutás a rendszerváltás után nagyon gyorsan is ment, az X-esek ezzel a hozzáállással és friss tudásukkal valósággal letaszították a vezető pozíciókról a Veteránokat és a Baby bommereket. Számukra az jelentetett akadályt, hogy a szamárlétra idővel bedugult. A munkahelyi kultúra és így az élet szerves része lett az a szorongás, éppen az, ami elől az X generáció menekült, mert ez a generáció gyerekekkora óta úgy érzi, egyedül maradt. Korán adták őket bölcsibe, iskola után az udvaron, vagy az utcán „kulcsosgyerekként” nőttek fel, mert apa és anya is dolgozott. Ennek megfelelően tele vannak kétségekkel és bizonyítási vággyal. A X-esek elkezdtek elszigetelődni az életüket átszövő rendszerekkel szemben, közben pedig más irányba nyitottak. Önmagukkal kezdtek el foglalkozni, az élet értelmével, saját maguk megtalálásával. Befelé fordultak. És a folyamat jelentősen meggyorsította a következő generációk változását.
Amit az idősebb generációk magányosságnak látnak, tulajdonképpen újfajta világkép?
Steigervald Krisztián: Az Y-generációt a közösségekből kivonuló generációnak is nevezzük. Ezt persze az idősebb generációk az internet és a kütyük számlájára írják, de az Y-generáció beszűkülésében (ami egy másik megközelítésben a globalizáció kiszélesedése) több generációs „összefogás” játszott szerepet. Az Y-generáció a fogyasztói társadalom gyermeke lett, és meglépte mindazt, amire az X csak vágyott. Pontosan tudják, hogy ez az új világ miről szól, hogy mit vár el tőlük a társadalom, mi a siker és a boldogság alapja. Nem állnak értetlenül az elvárások előtt, sőt saját elvárásaikat építették fel: ők már nem akarnak a hét minden napján készenlétben állni, hiszen akkor nem tudnának foglalkozni saját magukkal. Ehelyett bármikor munkahelyet váltanak, még akkor is, ha tisztában vannak vele, nem biztos, hogy egyhamar találnak állást, vagy saját vállalkozást hoznak létre. Nem értik a poroszos, információ-hiányos vezetést. Nem foglalkoznak azzal, mit várnának el tőlük az idősebbek és ahelyett, hogy az elvárásokhoz igazodnának, inkább kilépnek a helyzetből. Gondjukat, bajukat saját blogjaikra írják ki, mintegy hamar megszabadulva annak terhétől, és partnereket, szövetségeseket keresve saját igazukra.
Őket pedig az a generáció követi, akinek a wifi az alapszükségletek közé tartozik?
Steigervald Krisztián : A Z-generáció, a világ első olyan generációja, akik beleszülettek az online világba. Számukra a legtöbb dolog magától értetődő és magabiztosan kezelik a technológiai újdonságokat. Amíg a Baby boomerek megtanulták és tökéletesre fejlesztették pl. a több sávos úton való vezetést, ahogy az X-esek megtanulták és tökéletesre fejlesztették pl. a több TV csatorna közötti szörfölést, ahogy az Y-osok megtanulták és tökéletesre fejlesztették pl. a mobiltelefon és az Internet használatát, úgy a Z-generációnak ezt már nem kell tanulni – ők ezt már tudják. Nekik ez már alapképesség. Ők soha sincsenek egyedül, bármikor lehetnek online, bárhol és bármikor beszélhetnek magukról, kiadhatják érzéseiket, gondolataikat.
Mindezek után pedig itt van a legfiatalabb generáció, a digitális bennszülöttek…
Steigervald Krisztián: A ma max. 8 évesek, az Alfa-generáció. Róluk még keveset tudunk, de nem lehet nem észrevenni a megnevezés szimbolikáját: valami véget ért a Z generációval, és egy új folyamat kezdődik az Alfával. Hogy ez mi lesz, egyelőre csak találgatjuk. De az biztos, hogy a jövő eszközei, az "okos" dolgokat már az ő logikájuk szerint fejlesztik és nekik ezeket tanulni már nem, csak kezelni kell tudni. Több családban előfordul, hogy a nagyobbik gyerek Z-generációs, a kisebbik pedig Alfa és tetten érhető, hogy amit a nagyobbik fáradságos munkával „kijárt” magának, azt a kisebbik sokkal korábban és könnyebben megkapja. Ez a generáció sokkal korábban kezdi el használni a digitális eszközöket, az internetet, mint bármelyik másik generáció, és szinte értelmezni se tudják azokat az eszközöket, amelyeknek nem érintőképernyővel működnek.
