Fittlabdától cumizavarig: az „anyaszomorító csoportok” megmenthetnek

Az ember rengeteg tanácsot kap, ha várandós lesz. Nekem két kedvencem volt: az egyik az, hogy addig aludjak, amíg a baba meg nem születik, a másik pedig az, hogy be ne lépjek egy anyaszomorító csoportba sem. Az utóbbi alatt azt értette a tanácsot adó, egyébként teljesen jóindulatú és akkor kisgyermekes ismerősöm, hogy hagyjam ki az anyukás Facebook-csoportokat, de úgy, ahogy vannak, leegyszerűsítve a képtelen tanácsok miatt. 

Akkor még nem tudtam, hogy ami valakinek sci-fi, röhej, elmebaj, az másnak épp a teljes megbolondulás elleni egyetlen létező megoldást, az utolsó szalmaszálat jelentheti. Hisz kezdetben én azért terveztem hordozni a lányomat, mert lift nélküli harmadik emeleti lakásunk volt akkoriban – álmomban meg nem fordult a fejemben, hogy majd egy évig így tudom csak nappali alvásra bírni.

Tudás, empátia, bátorság

Az én anyaszomorítós karrierem már a kórházban elkezdődött. Nem várt császármetszés, sokk, ijedtség, szeparáció... és szoptatási nehézségek. Kaptam vacak, közepes és jó tanácsokat is, de a teljes kép akkor állt össze igazán, amikor egy tematizált csoportban mindent egy helyen megtalálva rájöttem, hogy egészségügyi szakember is adhat abszurdan rossz tanácsot, ha nem ért hozzá, és bizony a cipőt ez esetben is a cipőboltban kell keresni.

Anyasegítő csoportból persze annyi van, mint égen a csillag, meglehetősen hullámzó minőségben. Ezt akkor láttam át igazán, amikor aztán rátaláltam az első olyanra, amelyben a kiscsoportos támogató közeg mellett komoly szaktudás és nagy bátorság állt. Egy császármetszés utáni hüvelyi szülést támogató csoporttól tanultam rengeteget arról, hogyan segíthetünk jól, és milyen helyzetekben kell inkább elfogadni azt, amit a másik szeretne, még ha ezzel mi nem is értünk egyet.

Női közösségek ereje

Az igazán jó „anyaszomorító csoportok” ereje ugyanis pont nem a tanácsadásban, az észosztásban van. Igen, ezért lép be ezekbe szinte mindenki és kezdetben ezen is méri le hasznosságukat. Később azonban a támogató, megtartó erő az, ami a legtöbbet adja, és amiért én igenis azt gondolom, hogy akinek nem csak rózsaszín vattacukros csillámnyál a gyermekvállalás, az a lehető legjobbat teszi magával, ha belép egy igazán jó csoportba. Ezek a virtuális mikroközösségek meg fognak érteni, ha harmadik éjjele nem alszol, ha utálsz már három óránként fejni, ha aggaszt, hogy még nem fordul át a félévesed, ha a két és fél évesed nem beszél. Sokan járták már az utadat. Van tapasztalatuk, tudásuk, és van még valami, amire jó magyar szót nem találok: sisterhood. Egy női közösség, amelyek tagjai osztoznak az anyaság árnyasabb oldalában is, és ezt sem le nem tagadják, sem nem szégyellik. Hanem megosztják és megoldják.

Vigyázni sem árt

Még egyszer hangsúlyozom: nem mindegy, milyen csoportot találunk, hiszen a rossz tanácsok, főként gyógyszerekkel kapcsolatos, vagy egyéb orvosi komolyságú témában, hatalmas kárt okozhatnak. Érdemes ellenőrizni, hogy a tanácsokat adók közt vannak-e olyanok, akik megfelelő szakképesítés birtokában írnak. Nagyon frissen alapított csoportban akkor higgyünk csak igazán, ha erre nyomós okunk van – például biztosan tudjuk egy alapítóról, hogy hiteles forrás. Ha a hangnem, a közeg nem tűnik biztonságosnak, ne itt tárulkozzunk ki. És sose felejtsük, még egy zárt csoport sem volt, amelyből ne került volna ki információ, így amit e helyekre leírunk, olyasmi legyen, amit bárhol vállalnánk.