Empátia nélkül a digitális világban se boldogul a gyerekünk!

Egyre többet kommunikálunk online, elhanyagolva az élő beszélgetéseket és találkozást. Miért fontos, hogy ez a tendencia figyelmet kapjon? Egy 2010-ben publikált vizsgálat szerint ennek komoly következményei vannak: a fiatalok empátiája csökken, nehezebben ismerkednek és teremtenek kapcsolatokat élőben, kevésbé találják a helyüket a közösségekben. Mindennek pedig a zaklatások számának növekedéséhez is köze lehet. Elvégre, ha nem érezzük át mások helyzetét, azt, hogy milyen hatással vagyunk rájuk, vagy mit élnek át, ha bántják őket, akkor mi tartana vissza vagy gondolkodtatna el?

Csaknem 30 év adatait és eredményeit hasonlította össze a vizsgálat, melyet 1979 és 2009 között végeztek el több mint 14.000 diák részvételével. Az eredmények alapján a legfontosabb változást két területen figyelhetjük meg: a mások problémáival, gondjaival való törődés, vagyis az empátia mértéke 48%-kal csökkent, míg a mások helyzetébe, nézőpontjába való beleélés képessége 34%-os csökkenést mutatott az évek során.

A kommunikáció kérdőjelei

Biztosan elgondolkodunk néha azon, hogy a telefonon bepötyögött üzenetsorok hogyan hangzanának élőszóban. Hallanánk a kis különbségeket? Látnánk a másik mosolyát vagy megdöbbenését, és nem csak kis sárga fejek közvetítenék ezt percekkel – vagy néha órákkal később? Ez már számos különbségre felhívja a figyelmet, de legalább ilyen hangsúlyos az, hogy kisgyerekkortól kezdve, élő interakciók során tanuljuk meg azt, hogy tetteinknek és szavainknak milyen következményei vannak a többi emberre. Elkezdjük felismerni, kibogozni az empátia, a következmények és a testbeszéd kódjainak az üzeneteit. Felhúzta a másik a szemöldökét vagy elkerekedett a szeme? Vajon csak nem hisz nekünk, vagy meglepődött, esetleg kezd dühbe gurulni? Egy ilyen gondolat a másodperc töredéke alatt végigfut a fejünkben. De legalább ilyen fontos azt kideríteni, hogy amit mondtunk, annak van ilyen erős hatása, vagy esetleg a személyünkről szól a reakció?

Másképp beszélgetünk online?

Az online kommunikáció ezzel szemben percek vagy órák által szakaszokra bontott – úgynevezett aszinkron módon zajlik, vagyis az információ és a reakciók is más közegben jelennek meg, komoly időeltolódással az élő beszélgetéshez képest. Még a webkamera is csak kicsivel megbízhatóbb, mivel nem látjuk az test üzeneteit pontosan. Külön érdekesség, hogy általában a monitorokat figyeljük, nem a kamerát magát, ami a másik szemébe nézésének a szinonimája lehetne. Néha zavarba jövünk, mert a távolság félreértéseket szülhet: ránk nyomta a másik a Skypeot vagy csak megszakadt a net? Azért pattant fel, mert megharagudott, vagy hirtelen valami dolga lett? Velünk van a baj, vagy nincs is semmi gond?

Érzem, hogy bántanak

Az online zaklatás egyre több figyelmet kap a világ minden táján. A csökkenő empátia hátterében viszont túlzás azt mondani, hogy csakis az online kommunikáció elterjedése áll. Ez a komplex társadalmi jelenség az emberi kapcsolatok, a családi és a baráti közösségek fellazulását is az okok közé sorolja. Ezért fontos felismerés az, hogy az élő beszélgetések, programok és az együttlét milyen sokat tesz azért, hogy igazán megértsük egymást, és ha szükséges támogatni, segíteni tudjuk egymást. Könnyebben felfigyelünk arra is, ha valaki titkolni próbálja a rosszkedvét, vagy azt, hogy valamilyen problémája van.

Az empátia tanulható, fejleszthető és sokat tehetünk azért, hogy a gyerekek is otthonosan mozogjanak az érzelmek világában:

• Ha együtt olvasunk vagy nézünk filmet, a szereplők arckifejezése, szavai mind példák lehetnek az érzelmek megjelenésére – hívjuk fel rá a figyelmet!
• Szülőként a saját érzéseinkről is meséljünk, így téve színesebbé a gyerek világát.
• Egy nézeteltérés vagy probléma után beszéljük meg, hogy kinek milyen élmény volt és mit érzett közben.
• Gyakoroljuk, milyen a másik helyzetében lenni: „És te hogy éreznéd magad, ha…”
• Adjunk nevet az érzéseknek, ezzel is segítve a kifejezésüket és a felismerésüket.

A cikk elején hivatkozott kutatást itt olvasható.