Elérhetetlen példaképeket állít a tinik elé a social media

M.anna | Olvasási idő: 6 perc

M.anna

Kor: 29 Gyerekek száma: 1
"Szabad szemmel szinte felfoghatatlan gyorsaságú technikai és társadalmi változások kellős közepén élünk, ahol szülőként felelősségünk odafigyelni és minél kiegyensúlyozottabb környezetet biztosítani a jövő generációja számára."

A gyermekek és kamaszok példakövetőek. Úgy tanulják meg az egyes viselkedési sémákat, hogy utánozzák a környezetüket, majd kialakítják a saját szokásaikat. Ehhez minden életkorban megvannak a megfelelő példaszemélyek, először a szülők, a család, majd egyre inkább tágul a kör, kamaszkorban pedig nagy szerepe van a hasonló életkorú társaságoknak. A social media térnyerésével azonban a kamaszközösségek kiterjedtebbé váltak, és a normák is megváltoztak.

Online közösségek

Gyerekeink világról alkotott véleményét most már az egész világháló formálja. Ennek pozitív és negatív oldalai is vannak. Jó dolog, hogy minden információt megtalál, amire szüksége van, hogy szabadabban gondolkodik, és széles körben tájékozódik. Jó, hogy a különleges gyerekek is megtalálhatják a saját közösségüket, ahol érvényesülni tudnak, és barátokat szerezhetnek. Az otthonossá tehető közösségeken kívül azonban a social media egészen másfajta hatással is bír a gyerekekre: elérhetetlen példaképeket állít eléjük.

Instakirálynők, twitterhuszárok

A tinédzserek nagyon gyorsan megtalálták a bálványaikat a saját korosztályukban. Ahhoz, hogy valaki a social media sztárja legyen, ösztönösen jól kell érteni a self-brandinghez, és ennek már megdöbbentően zsenge korú zsenijei is vannak. A mi kamaszaink pedig követik, lájkolják, és ezzel milliomosá tettek olyan celebeket, mint az insta tetején trónoló Taylor Swift (67 millió követővel!), a második Selena Gomez  (66 millió követő), vagy a Kardashian-lányok (hogy csak a legnagyobbakról beszéljünk). Egy bizonyos követőszám elérése után az insta-account már kőkemény biznisz.

Elérhetetlen példaképeket állít a tinik elé a social media

Őszinteség

2015-ben volt világhír a kamasz-instasztár, Essena O’Neill összeomlása. Pedig ő gyenge 600 ezres követőtáborával még csak feltörőben volt… Az ausztrál kamaszlány lifestyle-fényképeket posztolt, és több cég is szponzorajánlatokkal kereste meg. Innentől kezdve az élete arról szólt, hogyan találhatna olyan, természetesnek tűnő élethelyzeteket, ahol a megbízói által gyártott termékeket (gyógyteát, fürdőruhát, testápolót, stb.) promotálhatná. Egy idő után alig tudott megküzdeni a rátörő depresszióval: végül elkezdett őszinte képaláírásokat szerkeszteni az instafotói alá.

Mi az ára a tökéletes szelfinek?

Az eleve modellalkatú Essena leírta, mennyi erőfeszítésébe került egy-egy kép: néha teljes napig nem evett a fotók miatt, több száz képet lőtt, mire megtalálta a megfelelő pózt, ahol még karcsúbbnak tűnik a dereka, vagy nagyobbnak a mellei. A végeredmény pedig általában egy napsugaras, vidám instaposzt lett, ahol úgy tűnik, az egész csak egy elkapott pillanat. A követők pedig bele se gondolnak, mennyi erőfeszítés van egy-egy kép mögött. És abba sem: vajon megéri mindez?

A valóságban sem mosolygunk állandóan

A jelenségnek már neve is van: social media-depressziónak nevezik. Több kutatás egybehangzó véleménye szerint is azok, akik aktívabban használják a Facebookot és a közösségi felületeket, hajlamosabbak depresszióra. Ez pedig gyerekre és felnőttre is igaz. Azt látjuk, hogy a Facebookon mindenkinek jó, mindenki jól néz ki, mindenki mosolyog. De ez nem azt jelenti, hogy az egész életünket ezek a pillanatok töltenék ki, és folyton tökéletes pózba csavarodva, besütött hajjal léteznénk. Selena Gomeznek is vannak borzalmas élményei, és Taylor Swift is elaludja a haját. Csak azt valószínűleg nem fogja megosztani.

Mit mond a pszichológus?

Mi lehet az üzenete a tinédzserek online ideálkeresésének? A válasz abban az alapigényünkben rejlik, mely szerint az ember társas lény: kisgyerek korunktól kezdve a környezet visszajelzései által alakul, fejlődik önmagunkhoz való viszonyunk, önértékelésünk. Míg óvodásként szívesen futunk versenyt, hogy megtudjuk, aznap ki a gyorsabb, addig kisiskolásként már megjelenhetnek a külső tulajdonságainkra való visszajelzés vagy éppen megmérettetés igényei is. A serdülőkorban, a közösségi oldalak előtérbe kerülésével kitágul, talán serdülőként be sem látható mértékben, annak a lehetősége, hogy több felől, több szempontból kaphassunk magunkról információkat. Mindemellett fontos hangsúlyozni, hogy a közösségi oldalak visszajelzése csupán egy lehetőség és egy aspektus kell, hogy legyen a fiatal számára a valódi, hús-vér tapasztalatok és visszacsatolások mellett.

Ha a gyermek kiskorától kezdve valódi, hiteles odafigyelésben részesül, ha mind erősségeire, mind gyengeségeire kap visszajelzést a környezetétől, ha megélheti, hogy nem kell 100 százalékosnak lenni ahhoz, hogy szeressék, ha el tudja hinni, hogy nem a tökéletesség a boldogság záloga, akkor képes elfogadni saját hiányosságait is. És hogy ehhez mi kell? Őszinte kapcsolatok. Olyanok, melyben a sikerek megélésének éppoly helye van, mint a gyengeségek elfogadásának és az értékteremtő kritikának.

A cikkben szereplő fiatal sztár történetéből fontos kiemelni, hogy az egyre erősödő negatív érzések nyomása alatt, saját maga tudott fordulópontot hozni az életében: fel merte vállalni mind önmaga, mind a külvilág számára érzéseit, nehézségeit, és mint ahogy a tökéletes fotóival, úgy ezzel is mintát tudott nyújtani az őt idealizáló, lájkoló követőinek.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai