Szereztél már felbecsülhetetlen értékű információt, vagy találtál hajmeresztő ostobaságot a neten egészségügyi témában? Dr. Google, avagy a netes egészségügy jó és rossz oldala.
Én nagyra értékelem, hogy a tudományos világ újdonságait (majdhogynem) naprakészen lehet követni a netes források segítségével. Nagy segítség az orvosnak és a betegnek is egy jól felépített weboldal, ami segítségével a laikus is képes valamennyire megérteni a saját laborleleteit. A megelőzésben hatalmas értéket képviselnek azok az oldalak, cikkek, képek, ami segítségével korán felismerhetjük, ha baj van, és felkeressük az orvost. Az orvost, aki viszont dühönghet, ha esetleg képtelenségeket „diagnosztizál” a kedves beteg kétes hitelességű netes oldalak vagy facebookos tanácsok alapján. Nem is beszélve arról, amikor utólag értesül, mi történt ezek alapján két orvosi vizit közt.
Amire nincs idő egy orvosi viziten
Ha valamit nem tudunk, rákeresünk a neten. Egy ideje már ez a rutinunk és erre tanítjuk (vagy tudatosan, vagy a viselkedési mintánkkal) a gyerekeinket is. Az interneten keresünk, ha biztosítást kötnénk, balatoni nyaralót bérelnénk, banki szolgáltatásokat akarunk igénybe venni, ha szeretnénk megtudni, melyik a legjobb hírű iskola a környékünkön, vagy melyik gyerekülés a legbiztonságosabb.
Hát persze, hogy akkor is a neten kutakodunk, ha azt szeretnénk tudni, hogyan tudnánk megszüntetni a köhögést (illetve mi lehet az oka), lehet-e vitaminhiányunk, vagy az a barna folt a karunkon ártalmatlan anyajegy, vagy esetleg azonnali figyelmet igénylő elváltozás.
A keresés és információszerzés sok esetben jól is működik. Fontos dolgokat tudhatunk meg a gyakori betegségekről, a videókban valódi orvosok tájékoztatnak a helyes fogápolásról, néhány lelkiismeretes gyerekorvos pedig népszerű babás-mamás portálokon magyarázza (akár élőben) türelmesen, mit tegyünk, ha a baba leesett az ágyról, darázs csípte meg, esetleg hogyan könnyíthetjük meg az első napokat a mandulaműtét után. Hasznos applikációkat is találhatunk, ha fogyókúráznánk, ha a cukros nagyi étrendjét állítanánk össze, vagy a vérnyomás-értékeit rögzítenénk a papír-ceruzánál valamivel hatékonyabb módon, letölthetünk műtéti kisokost és dietetikusi mintaétrendet is.
Orvosi digitális asszisztensek és receptre felírt fitnesskarkötők – ez lesz a jövő?
Van olyan ország, ahol a „digitális kezelést” lassan a hagyományos gyógyszeres és műszeres kezelések kiegészítéseként hivatalosan javasolják. A brit egészségügyi szolgálat komolyan fontolgatja, hogy túlsúllyal, egészségtelen életmóddal küzdő páciensek számára „receptre” írja fel az fitness okoskarkötőt, de arra is indított kísérleti programot, hogyan menedzselhetnék alkalmazások segítségével jobban betegségüket a cukorbetegek vagy az asztmások.
A „csináld magad” módszerek egy részét is támogatják digitális eszközök: egy Finnországba szakadt magyar döbbenettel látta, hogy mikor arra kérte a háziorvosi asszisztenst, távolítsák el a felszaporodott fülzsírt a hallójáratából, akkor nem ellátást kapott, hanem egy csinos csomagot és egy netes linket, amire kattintva oktatóvideón mutatták be, hogyan végezheti el ezt meg ő maga a csomagban található kis eszközkészlet segítségével.
A diagnosztikában egyelőre az orvos szerepe megkerülhetetlen, de a terápia és annak hatékonyságának visszamérése, kiértékelése olyan terület, ahol az alkalmazások egyre inkább teret nyernek. Lesznek baleset utáni rehabilitációs programokat önállóan menedzselő szoftver-IoT-analitikai rendszerek, a beépített cukormérők applikációkkal egybegyúrva nagyjából mindent ki fognak váltani a laborvizsgálatokon túl és valószínűleg nem kell majd sok esetben "megfigyelésre" befeküdni a kórházba.
Az orvosi szakma is látja: a személyes konzultációk alatt nem lehet minden információt átadni, a napi életvitel, a műtétek, kezelések alatti és utáni időszak támogatásában is fontos szerep juthat jó alkalmazásoknak. Ehhez, persze, kell egy racionálisan viselkedő beteg egészségügyi (és talán informatikai) alapismeretekkel – őket nekünk, mai szülőknek kéne felnevelnünk.
Mindenkiben él egy Doktor House?
Hogy a primitív vagy rafinált átveréseket és a jóindulatúan ostoba „jótanácsokat” is elkerülhessük, ki kell mondani, hogy az alapismeretek elsajátítását, a természettudományos és logikus gondolkodás gyakorlását internetes támogatással se lehet megúszni. A szülőknek egyszerre kell önmagukat és a gyerekeinket is tudatos internetfelhasználóvá fejleszteni.
Kedves szülő, neveljen fel tájékozott, egészségtudatos pácienseket!
Az általános tanács most is igaz: a egészségügyi kérdésekre kapott találatok hitelességét vizsgálni kell. Értékelni a forrásokat, összevetni az információt más forrásokban olvasottakkal és előzetes tudásunkkal. A „megbízható egészségügyi oldal” minősítések segíthetnek elválasztani a hitelest a megbízhatatlantól, ám néha a „minősítés nélküli” oldalon is lehet hasznos információ. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy az esetek többségében működő javaslatok, tanácsok, nem biztos, hogy a mi konkrét esetünkben is megfelelőek. Kihagyhatatlan lépés, hogy feltételezéseinkkel, „öndiagnosztikánkkal” szakértőhöz forduljunk, háziorvossal, szakorvossal konzultáljunk.
Válasszuk le az érzelmeinket, amennyire lehet, mielőtt a félelmeinkre vagy vágyainkra alapozva akarnának rábeszélni minket valami gyanús módszerre vagy termékre. Sőt, kimondhatjuk, univerzális csodaszerek nem léteznek.
Tanuljuk meg megfigyelni (vagy akár naplózni) a tüneteinket és a számos adatot egyszerre látva kiértékelni a helyzetet. Mert a saját adataink a legfontosabbak a saját helyzetünk kiértékelésében, ami alapján eldönthető, használható-e egy általános (egyébként szakértőtől származó és hasznos) tanács, illik-e a „távdiagnózis” a mi esetünkre. De a legjobb, ha az összegyűjtött adatokkal, tünetekkel és kérdéseinkkel orvoshoz fordulunk.
