Baba születik – a közösségi médiában is!

Várandósként az ember fészekrakó-lázban égve a legőrültebb témákban is mélyre áshatja magát az internetnek köszönhetően. Emlékszem én is egy cikkre, amely egy első gyermekes anyuka látogatóktól elvárt házirendjét taglalta: hozz ebédet, vidd el sétálni a kutyát, ne tartózkodj nálunk egy óránál többet, moss kezet, mielőtt a babához érsz, és a többi. Szülés előtt ennek egy része abszurd elvárásnak tűnt, utána azonban egy nagyon fontos dolgot hiányoltam belőle: ne lődd le, hogy a baba megszületett, ha erre nem kértél engedélyt.

Jönnek, látnak, fényképeznek

Az internet előtti időkben született X-generációsként ugyanis nem gondoltam végig, hogy a szülőszoba mellett a Facebook is fontos helyszíne a várva várt gyermek megérkezésének, azonban itt sokkal kisebb a kontroll a kezemben. Választhatok orvost, szülésznőt, dönthetünk apás szülés mellett, de bárki, aki meglátogat minket a kórházban, belenyúlhat a közösségi médián tervezett bejelentésünk folyamatába. A kórházi látogatók ugyanis emberi fogyasztásra alkalmas ebéd és apró ajándékok mellett kamerás telefont is hoznak magukkal, természetesen készül pár kép, és ha kevésbé gondolják át, mit illik s mit nem, ezek azonnal landolnak is a Facebookon, az Instagramon, bárhol. Ezeknek köszönhetően pedig valójában bárki, akihez eljut egy fotó, vagy bármennyi információmorzsa, lelőheti a nagy hírt még azelőtt, hogy én kiheverném a szülés megpróbáltatásait és kiélvezném az első babaillatos órákat. 

Egyáltalán nem biztos, hogy önzésből, rossz szándékból tesz így látogatónk, legyen szó túlbuzgó nagymamáról, nagynéniről, barátnőről, bárki másról. Az idősebb generáció tagjai sokszor nem értik, hogyan is működik pontosan az internetes etikett, ők a saját életük hírét akarják megosztani, amit túl gyorsan képesek is megtenni az okostelefonnal a kézben. Mint az egyszeri kommentelő, nem gondolják végig, mit is csinálnak pontosan. Mások egyszerűen annyira nem tudnak ellenállni a cuki kép okozta kísértésnek, hogy szinte ki sem érnek a házból, máris megosztották azt. A születés katartikus élményéből a látogatók is részesülnek, ez könnyen elhomályosítja a józan ítélőképességet – de ettől még a mi nagy pillanatunk egy részét lophatják el. 

Köszi a képet, jó lesz később!

Nem javaslom az amerikai anyuka házirendjének kórházi szobaajtóra függesztését megelőzésként, de ettől még a friss anyukának kell résen lennie, ha megtartaná magának ezt a pillanatot is. 

Ha szívesen fogadunk látogatókat a kórházi napok alatt, érdemes velük érkezéskor tisztázni, hogy közösségimédia-nyilvános a gyermek érkezése már, vagy sem. Tiltás helyett azt hangsúlyozhatjuk számukra, hogy kiváltságosak, hiszen a legtöbb rokon, ismerős és barát előtt láthatják, ráadásul élőben a kicsit, akiről egyelőre nem szeretnénk képet vagy posztot az interneten, mert már elterveztük, hogyan jelentjük be születését. Akit a születés utáni órákban, napokban magunk mellé engedünk, remélhetőleg olyan bizalmas viszonyban van velünk, hogy ezt meg is érti.

Az első otthoni napokban valószínűleg úgysem áraszt el a látogatók hada, de ha még tovább késleltetnénk a bejelentést, itt is hasonlóképp érdemes fogadni őket. Javasolhatjuk nekik azt is, hogy hamarosan létrehozunk egy internetes képgalériát a kicsi első napjairól, ehhez majd ők is hozzáadhatják saját képeiket a friss családról, várjanak, míg a linket elküldjük nekik. Így egyszerre vonjuk be és várakoztatjuk meg őket, ezzel időt nyerve, de a korlátozás érzetét elmosva.

Ha valakiről úgy sejtjük, nem lenne hajlandó vagy képes ezt betartani, jobb, ha addig nem látja a babát, amíg túl nem vagyunk a bejelentésen. Persze ezután is előfordulhat bárkivel, hogy lelkes rokona előnytelen képen taggeli: én emiatt már jó ideje beállítottam profilomon, hogy csak az én engedélyemmel jelenhessenek meg taggelt képek rólam. Így legalább a hírfolyamból kimaradnak a triplatokás, karikás szemű friss anya-fotók. 

Mutasd a kommented, megmondom, ki vagy

A bejelentésnél készüljünk föl arra is, hogy miközben mi hormongőzben fürödve várjuk a lájkokat, kiderül majd az is, kik a legfurább ismerőseink. Röhögős smiley a gyerek nevére, azonnal tizenöt darab „miközödhozzá” típusú kérdés – császár volt? szoptatod? minek volt benn az apja? -, tapintatlan megjegyzések – nahát, azt hittem, neked sose lesz gyereked! – is érkezhetnek. A baba születése amúgy is tökéletes lehetőséget biztosít arra, hogy lássuk, ki az, akire valójában szükségünk van az életünkben, és ki az, aki hamar elkopik mellőlünk. Senki se vegye komolyabban ezeket a reakciókat sem, mint amennyire érdemes. 

A friss babás etikett érvényes ránk is, akkor is, ha nem a friss család, hanem a látogató oldalát képviseljük. Ne felejtsük el, mit vártunk el saját barátainktól, rokonainktól, ha máshova baba érkezett. A legbiztosabb az, ha erről nem posztolunk nyilvánosan, hanem látogatáskor kérdezünk rá, szeretnék-e a szülők, hogy fotózzunk, feltöltsük-e valahova a képeket, tudja-e már a nagyvilág, hogy a kicsi megszületett. Ezzel mellélőni nem lehet, sőt, talán hálásak is lesznek azért, hogy felhívjuk a figyelmüket a témára.