Az első személyes benyomást megelőzi az online személyiség

Az utcán, a metrón, a kávéházakban emberek sokasága vesz minket körbe, és ha éppen nem a telefonunk képernyőjébe bújunk, észrevehetjük, hogy mennyire különbözőek az arcok, a ruhák, a viselkedések. Személyes találkozások alkalmával egy szempillantás alatt hajlamosak vagyunk ítélni, vagy épp véleményt formálni. Ennek gyökerei az őskorba nyúlnak vissza. A helyzet helyes felmérése és értékelése ugyanis szó szerint élet és halál között dönthetett. Ezért értjük még ma is a kedves mosolyokat és a dühös szemvillanásokat. Az online személyiségek megértése viszont nehezebb feladat, még tanulunk kell, akárcsak azt, hogy mit jelent a "digitális én" és hogyan működtethető.

Mikortól számítunk ismerősnek?

A Facebook (és a közösségi média) alapvetően azért jött létre, hogy az ismerősök könnyen és egyszerűen tartani tudják a kapcsolatot egymással. Régi osztálytársak, évfolyamtársak, munkatársak, szomszédok találtak így egymásra. Majd az ismerősök köre kibővült a kedvenc márkákkal, a sztárokkal, az influencerekkel, olyan emberekkel, akiket személyesen talán nem is ismerünk. Ma pedig ott tartunk, hogy az új osztálytársak az ismerkedő beszélgetések előtt már felkutatják és olvasták egymás adatlapját.

Ajánlott cikk

A közösségi médiában ismerkednek az új osztálytársak!

Miért várnának szeptemberig, ha az interneten megtalálhatják egymást?

Végesebb a végtelen internet, mit gondolnánk

Az első „észlelés” és az első benyomás mindig is fontos volt, viszont a 21. században megelőzi az online személyiség. Azon nem érdemes tépelődni, hogy ez jó vagy rossz, hiszen ez a valóság, ezt kell megoldani, erre kell felkészíteni a gyerekeket.

A mai gyerekeknek és kamaszoknak már vannak online, digitális lábnyomaik, és életkoruktól függően Facebook, Instagram vagy éppen TikTok fiókjaik. Felvételinél, új iskolába kerüléskor a gyerekek egymást online is megkeresik. Részben a kommunikáció megkönnyítése és az ismerkedés miatt, de legtöbbször arra is kíváncsiak, hogy mit lehet megtudni a másikról.

Szinte elcsépelt mantra, hogy mind a gyerekeknek, mind a szülőknek figyelniük kell arra, hogy az online megosztott tartalmak befolyásolják a gyerekekről kialakult képet, de nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ugyanis tényleg nem mindegy, hogy ki mit üzen magáról vagy a gyerekéről, hiszen a többikek ezek alapján szerzik az első benyomásaikat.

Az online személyiségünk visszahat az offline személyiségre!

„Tudod, anya, én csak a neten vagyok ilyen, a való életben nem!” – magyarázza a gyerek a posztját vagy a kommentjét. És valóban! A digitális én kozmetikázására, magyarázatára és illúziókeltésre megannyi eszköz áll rendelkezésre, de mindezt nem vihető át a fizikai valóságba. A filterek és az effektusok semmit sem érnek a hétköznapokban.

Azonban az online személyiség része az online viselkedés is. A kedvesség és az empátia, ahogyan az agresszió, a fenyegetés, a káröröm, vagy a bántalmazás sem múlik el, ha lezárjuk a telefont vagy az adott applikációt. Ráadásul nemcsak arra van komoly hatással, aki felé így viselkednek, de azokat is formálja, alakítja, akik így viselkednek.

Ha engedélyt adunk magunknak arra, hogy bántsunk másokat, és ezt jól meg is indokoljuk, akkor egyre kisebb gátlás alá kerül ez a viselkedésünk, egyre könnyebben hagyjuk jóvá. Ez fogja uralni az online személyiségünket és lassanként átveszi az irányítást az offline felett is. Mindemellett az érzelmi hatása, a düh, a harag, a gyűlölet vagy a káröröm is megszokott vendéggé válik, és hajlamosak leszünk bármely életkorban eszerint látni a világot és az embereket. Ha azt keressük, hol sértenek meg minket, vagy hol lehet fájdalmat okozni, ez a gondolkodásunkat és a világszemléletünket is átitatja rövid úton. Önigazoló jóslattá válik mindez, ahol elfelejtjük, hogy ezt a szemüveget mi magunk vettük fel.

Mire érdemes figyelmeztetni a gyerekeket? És mire érdemes felnőttként is figyelni?

-    Új közösségbe, csoportba kerüléskor a digitális tartalmakat, a közösségi oldalak által bemutatott digitális ént is visszük magunkkal. Ha úgy gondoljuk, „semmit sem lehet megtudni az adatlapunkról”, nézzünk rá egy kívülálló szemével, aki pár pillanat alatt évekre visszamenőleg beleláthat az életünkbe, a gondolatainkba. Talán már elfelejtettünk, mit kaptunk tavaly karácsonyra vagy hol nyaraltunk 5 évvel ezelőtt, „ő” tudni fogja.

-    Hiába szeretnénk offline a legjobb arcunkat mutatni, ha online nem kontrolláljuk a viselkedésünket.

-    Ugyan 13 éves kortól legálisan is regisztrálhatnak a gyerekek a közösségi oldalakra, de a szülői támogatás és felügyelet ettől még nagyon fontos számukra. Nem hagyhatjuk a gyerekeket magukra az online térben sem, akkor sem, ha ők mindent megtesznek azért, hogy kikerüljenek a látóterünkből. Ilyen korú gyerekeknek az offline világban sem kell egyedül boldogulniuk.

-    Legyen szó arról, hogy milyen tartalmakat fogyaszt a fiatal, miért érdeklik ezek a témák és kiket követ, kiket tart példaképnek. Mindig más a „menő” és a „trendi”, jelentős a kortárak hatása, azonban a bizalmi kapcsolatot beszélgetésekkel lehet építeni.

-    A felnőttek sokszor kevésbé járatosak a TikTok vagy a YouTube világában, pedig élmények és veszélyek is leselkednek itt a tinikre. Ahhoz, hogy meg tudjuk védeni a gyereket, ismernünk, értenünk kell a környezetet, amiben mozognak.

Ajánlott cikk

Mit csinálnak a tinik a TikTok-on? Aggódjunk?

A gyerekek szeretik, ám elég sokszor hallani, hogy a TikTok nem gyerekeknek való hely. Mi a TikTok és hogyan működik?

-    Érdemes időnként a gyerekekkel együtt átnézni a gyerekek profiljait és az általuk fogyasztott tartalmakat is, hiszen ők még nem rendelkeznek olyan szűrőkkel, (élet)tapasztalatokkal, mint a felnőttek. 

-    Szülői felügyeletet adó, tartalmak szűrésére alkalmas applikációkat, valamint családi digitális szabályokat érdemes használni, hiszen az online jelenléthez határokat és kereteket kell adni a gyerekeknek. Az online viselkedést is tanulni kell és a digitális én is fejleszthető.