Sok előítélet van az okoseszközökkel kapcsolatban bennünk. A hírek, cikkek gyakran az árnyoldalakat emelik ki, pedig ott van megannyi segítő és életünket jobbá tevő funkció is. Emellett pedig számos túlzás és félreértés is tarkítja a mindennapi kommunikációnkat. Gyakran hallom beszélgetésekben, elcsípett mondatokban, hogy manapság mindenki csak a telefonját bámulja. Ilyenkor jutnak eszembe azok a fekete-fehér fotók, ahol újságokba temetkezett, olvasó emberek sorakoznak egymás mellett az utcán vagy a metrón, buszon. A technológia hatalmasat változott, de ettől még nem lettünk feltétlenül szociálisabbak. Az az érzésem, hogy sokan azt gondolják, hogy ha nem lennének az okostelefonok, akkor kedélyesen csevegnénk a tömegközlekedési eszközökön az idegenekkel. Vagy mégsem…
Éppen ezért jó, ha a telefonjukba elbújó serdülőkkel is megértőbbek vagyunk. Az okostelefon mára a félrevonulás, elvonulás eszköze is lett. A könyv, a becsukott szobaajtó, a fülhallgató és a lehajtott kapucni mellett ez az eszköz is ott van a sorban. Egyébként meg, ha - tegyük fel -, tényleg azért netezik vagy játszik, vagy olvas a telefonján, mert éppen nincs kedve az emberekhez és nem akar beszélgetni, az miért baj? Az (élő) szociális érintkezés egy csodálatos dolog, és valóban nagyon sokat adhat, de nem gondolom, hogy azt mindenek elé kellene helyezni. Hasonlóan fontos különbség van az introvertált és az extrovertált személyiségű gyerekek között is. Az előbbiek több én-időt igényelnek, és gyakran elvonultan töltődnek fel, és ezt az energiát használják fel társas helyzetekben. Az utóbbiak pedig sokkal többet nyüzsögnek, keresik a társaságot és a szociális lehetőségeket. Azonban egyikük sem jobb vagy rosszabb a másiknál.
Ha azonban a telefonképernyő bámulását, mint jelenséget nézzük, jó tudatosítani néhány dolgot. Számos olyan tevékenység van, amiben egy okostelefon – ami egy tenyér méretű számítógép valójában – nagyon is hasznos lehet:
A digitális világ közelebb hozta a világot hozzánk, de megvan rá a képessége, hogy eltávolítson minket egymástól. Ezért hasznos képesség az a tudatosság, amellyel az online életünket és az itt töltött időnket alakítjuk. Egyre több mindent intézhetünk online, és a kapcsolatok, az információcsere sebessége is egyre növekszik. Jól tesszük, ha egyaránt figyelünk az online és az offline jelenlétünkre is. Mindkét téren emberek és lehetőségek vesznek körbe minket, és a legjobban akkor járunk, ha egyensúlyba hozzuk a két világot. Ebben pedig nem vagyunk magunkra utalva, hiszen sokat tanulhatunk egymástól még generációk távolságából is – de ehhez mernünk kell kíváncsinak lenni.