Akaraterő és fókuszált figyelem a digitális világban is szükséges!

Az online világban minden más? Dehogy! A digitális világgal kapcsolatos kutatások számos olyan képességet és kompetenciát találtak, amelyeknek nem csak az „offline”világban kell aktívnak lenniük, hanem „online” is. Ezekre a képességekre felnőtteknek ugyanúgy szükségük van, mint a gyerekeknek, ráadásul minden életkorban fejleszthetőek.

Akaraterő - Képes vagy rá? 

A híres kísérletben kisgyerekeket vizsgáltak, hogyha a nagyon is csábító pillecukorral ott hagyják őket egy szobában 15 percre, akkor kibírják-e, hogy ne egyék meg azt, tudva, hogy még egyet kapnak az idő lejártával. A kérdés az volt, mennyire képesek elhalasztani a közvetlen jutalmat, egy megígért még nagyobb jutalomért cserébe. Azok, akik ellenálltak a csábításnak, vagyis annak, hogy azonnali kielégülést nyerjenek a vágyaik, sikeresebb élet elé néztek, ahol jobb döntéseket hoztak az átlagnál.

A digitális világ azonnali megosztásra, reagálásra inspirál minket. „Ami nincs posztolva, az nem is létezik!” –mondjuk gyakran viccesen, öngúnyosan, de ettől a jelenség leírása pontos: be akarunk számolni életünk szép pillanatairól és jól esik, ha a poszt alatt gyűlnek a lájkok, ám sok esetben a sikeresség mértékét is lájokban és követők számában mérjük. A gyerekeink pedig ebbe a világban nőnek fel.

Az érzelmekkel való megküzdés, a feltöltött tartalmak megszűrése és a reakcióink felülvizsgálata azonban akaraterőt kíván – egy pillanatnyi szünetet, amikor nem az impulzusok rángatnak minket és irányítják a viselkedésünket. Így ér össze a pillecukor és a digitális világ, ahol akaraterőnk izmait is fejlesztenünk kell a felületesség és a sekélyesség elkerülése érdekében. Felnőttnek és gyereknek egyaránt, mert csak így hozhatunk jobb döntéseket, nem kever bajba egy hirtelen érzelemhullám valamint a megfelelésnek, a csoportnyomásnak is sokkal jobban ellen tudunk állunk.

Számos apróság segíthet, az akaraterő fejlesztésében felnőtteknek és gyerekeknek is:

-    a gyors érzelmi reakció helyett fogalmazzuk meg a helyzetet, de őszintén, így lefékezzük a folyamatot és kontrollt gyakorlunk felette

-    figyeljünk oda a pihenésre, alvásra, az evésre és a testedzésre, ugyanis ezek töltik fel az akaraterőnk üzemanyagtartályát

-    beszélgessünk a következményekről, akkor is, ha például gonosz hozzászólást akarunk írni, vagy ha kihagynánk egy edzést

-    ha nehéznek tűnik a feladat, bontsuk lépésekre

-    tudatosítsuk, hogy mire vagyunk érzékenyek, mert így a reakcióink sem sodornak el úgy minket

Figyelem, fókusz – Mire figyelsz?

Környezetünk (online és offline is) folyamatosan információval bombáz minket. Helyzeteket, feladatokat oldunk meg: kikerüljük egymást egy zsúfolt utcán, tudást szívunk magunkba egy előadáson, tájékozódunk, keresünk, értesítéseket böngészünk. A felmérések alapján azonban 87%-kal több információt fogyasztunk évente, mint 30 évvel ezelőtt.

Az eszközeink és az applikációink a figyelmünkért és az időnkért harcolnak. Ha egyre több felé kell figyelnünk, felaprózódunk és egyre nehezebb elmélyülni, jelen lenni.

Számos kutatás foglalkozott már azzal is, hogy a figyelemmegosztás (multitasking) nem létezik. Váltogatni tudjuk a figyelmünk fókuszát, de ez hamar kifáraszt minket és az odafigyelést, a feladatban való elmélyülést is akadályozza. A zavaró tényezők is megtörik a figyelmünket, legyen szó a padtársunk elöl hagyott telefonjáról, vagy egy olyan e-mailről, amit még nem olvastunk el.

Elmélyülés nélkül a tanulás sem hatékony, a gyerek „keze közül” kicsorog az idő, a tanulás idő elnyúlik, és végül nem marad idő játékra. Nem mellesleg, ha a figyelem fókuszálását nem tanulja meg a gyerek, később is nehezen fog feladatokat, problémákat megoldani.

Mi segít, ha oda szeretnénk figyelni?

-    kapcsoljuk ki, némítsuk le az értesítéseket

-    vegyünk mély levegőt, hunyjuk le a szemünket és gondoljuk át mi a feladatunk

-    ha sűrű vagy zaklatott napszak van mögöttünk, adjunk magunknak 30 percet a pihenésre, eszközöktől és a figyelmünket ide-oda rángató felületektől mentesen

-    keressünk olyan háttérzenét, ami segít az elmélyülésben, de nem vonja el a figyelmet (például nincsen benne dalszöveg)

-    ha fáradunk, tartsunk kis szünetet, vagy firkáljunk valamit, mindkettő segít

Empátia – Mit érzel most?

Szorosan kötődik a figyelemhez, hiszen kapcsolataink alapját az adja, ahogy egymásra figyelünk és reagálunk. Sokan vészcsengőként értelmezték azt a kutatást, ami a gimnazista és egyetemista korú fiataloknál kimutatta, hogy egyre kevésbé képesek a testbeszédből olvasni, vagy élőben párbeszédet folytatni. A fiatalok is gyakran megerősítik azt a nézetet, hogy a kellemetlen, kínos témákat és helyzeteket jobb monitorokon keresztül megbeszélni, hiszen élőben túl ciki lenne. Ezek a beszélgetések azonban nem csak a kommunikációról szólnak. 

Online elveszik a testbeszéd, a mimika a hangtónus is és a fizikai jelenlét hiányából fakadóan nincs meg az az érzésünk, hogy egy élő emberrel beszélünk – emiatt másképpen is bánunk egymással. Mindez együtt a bennünk levő empátiát is csökkenti.

Egyfajta szűrőn keresztül látjuk egymást és tompított érzelmeket, gyengébb kapcsolatokat kapunk cserébe, ha nagyrészt online érintkezünk. A fiatalok ingerküszöbe egyre magasabb, egyre durvább sértések, beszólások hangzanak el egymás között. Pedig minden szónak súlya van és képesek fájdalmat okozni. Empátia nélkül a digitális világban se boldogul gyerekünk.

Mihez nyúlhatunk, ha szeretnénk fejleszteni saját és gyerekeink empatikus képességeit?

-    figyeljük meg mások reakcióit, akár egy mozifilmről legyen szó akár egy tőlünk távol levő beszélgetésről, vagy arról, amiben épp mi veszünk részt

-    tegyük fel a kérdést: „mit érzek most?”, hogy tudatosítsuk melyik érzéshez milyen testi és pszichés élmény kapcsolódik

-    vegyünk fel szemkontaktust, tegyünk fel kérdéseket

-    képzeljük magunkat a másik helyébe, könnyen lehet, hogy már mi is voltunk ilyen helyzetben és megértőbben reagálunk emiatt

Senki nem vonja kétségbe, hogy a digitális világ nagyon is hasznos lehet a kapcsolattartás és a kommunikáció terén, a hangsúly azonban az arányokon van. Az élő találkozások, programok arról szólnak, hogy mosollyal, érintéssel, hangok által is találkozunk. Ezek teszik valóságossá, átélhetővé az élményt és fejlesztik azon képességeinket, amikkel minőségi, bensőséges kapcsolatokat hozunk létre egymással. Tudatosan kell figyelnünk arra, hogy ezeket az élményeket a gyerekeink is megkapják. Mindezzel pedig nem csak saját magunkkal teszünk jót, hiszen a környezetünkre is érzékenyebben reagálunk – családunk, közösségeink is szeretetteli, élő és érzelmekben gazdag találkozások helyszíne lehet így.