Mindegy, hogy szeretjük vagy sem, a digitális világ hat ránk. Új szokásokat alakítunk ki, új kifejezések töltődnek meg tartalommal és épülnek be a szókincsünkbe. Ha azt mondja valaki, hogy „Guglizzunk rá!”, vagy „Messengeren hívlak”, akkor értjük, mit akar, sőt ma már a nagymamák is megértik, mit jelent, amikor az unoka lájkolja a zöldborsófőzeléket.
Mi könnyebb kimondani, hogy szeretlek, vagy küldeni egy szívecskét? Vagy azt is kérdezhetnénk, miben mérjük vagy látjuk a figyelmet, a törődést, a szeretetet vagy a pozitív visszajelzéseket, és mire tanítjuk a gyerekeinket. Mire gondoljunk, ha a gyerekünk azt mondja, „Anya lájkollak és fel is iratkozom rád!”.
Az idősebb generációk beletanultak, hogy a közösségi médiában lájkkal vagy szívecskével jelezzük, ha tetszik valami, de az értelmezés egy másik rétegében tudjuk, hogy a szív a szeretet szimbóluma. A két jelentés között az idősebb generációk valószínűleg élesebben húzzák meg a jelentésbeli különbséget, mint a fiatalok, akik úgy szocializálódnak a digitális térben, hogyha valakit szeretünk lájkoljuk, szívecskét küldünk neki, sőt fel is iratkozunk rá… A kisgyerek a saját ismeretei szerint pozitív, szeretetteli üzenetet küld, amikor a digitális világ szeretetkifejezéseit a való világban használja, még akkor is, ha ezen a legtöbb felnőtt meglepődik.Mindez ott lép át a manipuláció színterére, amikor kedvelt (értsd: sokak által követett), vagy akár idegen influencerek, youtuberek arra buzdítanak, hogy egy gombnyomással kifejezhetjük szeretetünket és biztosíthatjuk őket a támogatásunkról. Látszólag szeretetet és elismerést gyűjtenek, közben egy vállalkozást építenek, és ez az összefüggés kisgyerekeknél nem nyilvánvaló.
De abban is érdemes különbséget tenni, hogy a tartalmat vagy éppen a tartalmat készítő személyét kedveljük. Amikor egyfajta lelki zsarolásként érzelmi húrokat penget a poszt: egy aranyos, cuki vagy szomorú történetre képre reagálunk, ám aki bezsebeli a manipuláció gyümölcseit az a feltöltő. Néhány poszt pedig az érzelmi zsarolásig is elmegy: „Ha ezt a képet, videót nem lájkolod, akkor szívtelen és érzéketlen vagy!” És mivel senki sem akarja szívtelennek érezni magát, enged a manipulációnak.
Így eredményt elérni nemcsak mások kihasználását jelenti, hanem azt is, hogy hamis képet kapunk valakiről. Hiszen hozhat ugyan nagy eredményt (sok lájkot, sok követőt) egy-egy ilyen húzás, azonban mögötte se tudás, se erőfeszítés, se teljesítmény nincsen. Hiába a nagy számok, egy üres lufi.
Hasonló a helyzet akkor, ha cselekvés (például adomány, konkrét segítség) helyett csupán lájkokat vagy szívecskéket szórunk. Nagyon népszerű az a mém (értsd: internetes kép, aminek rejtett vagy közérthető jelentése és üzenete van), ahol egy faluban a segítségre váró helyieknek egy aktivista átad egy nagy doboz lájkot, azt bemutatva, hogy a passzív gombnyomogatás nem sokat tesz.
A digitális világban könnyen elvarázsolnak minket a számok és oda teszünk egyenlőségjelet, ahova nem kellene. A sok like, a sok követő és a sok feliratkozó nem egyenlő a szeretettel. Nem az lesz boldog, akinek egy-egy posztján halomban állnak lájkok, és a kevés lájk nem feltétlenül jelenti azt, hogy minket senki sem szeret. Tudatosítani kell önmagunkban, hogy a likevadászat nem a boldogság kulcsa. A gyerekeinket pedig meg kell tanítani arra is, hogy a szeretet több, mint egy-egy gombnyomás, több mint egy elküldött szívecske.