A sok like nem egyenlő a szeretettel (és az Insta szívecskéi sem)

A metrón velem szemben nagymama utazik az unokájával. Két generáció, akiket évtizedek választanak el egymástól. Sőt, ahogy a kisfiú pólójára nézek, feltűnik, hogy valami más is. A fehér pólón a felirat a következő: „I know you like me”. Azaz: tudom, hogy kedvelsz/bírsz engem. A feliratos, üzengetős, egy mondatos ruhadarabok kavalkádjában fel sem tűnne egy ilyen, de itt megakad a szemem és a gondolataim is. A like (lájk) szó ugyanis a Facebook jól ismert kék-fehér gombjával és a felfelé mutató hüvelykujj szimbólummal jelenik meg. Vagyis nem egyszerű kijelentés innentől, hanem utalás, esetleg burkolt kérdés is. Netalántán ígéret?

Miért ilyen fontos a szeretet?

Azt nagyon hamar megtanuljuk kisgyerekként, hogy a figyelem és a szeretet vagy jár, vagy tenni kell érte. A kérdés már csak az, hogy mit? Gyermekfejjel nem egyértelmű, hogy mire reagál jól a környezetem, a családom. A jó viselkedés, az engedelmeskedés, ha előre köszönök hangosan vagy ha megeszem az ételt és nem finnyáskodom a siker titka? Persze, mielőtt szigorúan meghúzott határokban kezdenénk gondolkodni, beláthatjuk, hogy a szocializáció, a környezet, a család, a kortársak, a szülői minták, a világnézet, a tudás, a tapasztalat és még jó pár összetevő alkotja a visszaigazolt sikerességet. A szeretet és az elfogadás azonban állandó és biztos alap. Szabályokat és szabadságot is ad egyszerre, támogató, kíváncsi és megbocsáthatónak tartja a hibákat. Vagyis megerősít minket abban, hogy jó dolog, hogy létezünk.

A kisfiú „lájkos” pólójához visszatérve, az igény arra, hogy törődjenek velünk, elfogadjanak és szeressenek online sem tűnik el. Arról viszont úgy tűnik nagyon konkrét elképzeléseink vannak (lettek az utóbbi években), hogy miben kellene ezt mérni.

Honnan tudod, hogy szeretnek a digitális világban is?

Kezdetben az ismerősök száma jelentette a „boldogságot”, hiszen minél több, annál jobb. Majd elindult a „lájkvadászat”, ami az önértékelésünket és a szerethetőségünket egyaránt mérlegre tette – ha nem érkezett elég visszajelzés, akkor az értéktelenség élményét éltük meg. Mostanra a követők száma is csatlakozott ehhez a listához és önigazolást igyekszünk nyerni ebből is. Hiszen akit rengetegen követnek, sok like-ot kap, az biztosan jól csinál valamit és értékes… Ugye?

A „like”-ok (vagy éppen a hiányuk) a felnőttek önbizalmát és önértékelését is próbára teszik, akiknek már kiforrott a személyiségük. Gyerekeknél, kamaszoknál, akiknek a személyisége éppen formálódik, fejlődik sokkal nagyobb problémákhoz vezethet.

Hány like az elég?

Fontos tudatosítani önmagunkban és a gyerekekben is, hogy a like nem a szeretet valutája és a mennyiség nem feltétlenül jelent minőséget is. Egyre több példát látni arra, hogy a magánélet is teljes egészében a nyilvánosság elé kerül, ami felveti az egészséges énhatárok dilemmáját. A klikk vagy lájkvadász címek, képek – tegyél ki egy kismacskás képet és gyűlnek a like-ok -, valamint az impulzív viselkedés csábító lehet, de itt egy gerjesztett érzelmi hatásról van szó, amit mindig felül kell múlni, hogy a következő alkalom is érdekes maradjon. Hová vezet mindez? Aki digitális számokból meríti az önértékelését annak állandóan küzdenie kell érte, hiszen állandóan túl kell licitálni valamit, ráadásul úgy, hogy a mintaértékűnek tekintett insta-celebek mögött profi marketing stáb és menedzsment áll.

Valóság vagy csak egy póz?

Nem ritka az sem, hogy a közösségi jelenlét szereppé, eladható mutatvánnyá silányul, ahol az egyetlen értékes dolog veszik csak el lassan: az ember maga. A számszerű méricskélés miatt amúgy az Egyesült Királyságban felvetettek már egy tervezet csomagot, ahol a 18 éven alattiak nem találkozhatnának a kedvelés vagy a minél több jelenlétet kiprovokáló értesítés és egyéb funkciókkal a közösségi oldalakon. Ez a korlátozás a felnőttek számára is sok előnnyel járna…

A digitális világ lényege ugyanis nem a számokban rejlik, hanem abban, hogy rengeteg hasznos információ, példamutató kezdeményezés vagy épp ember érhető el, arról nem is beszélve, hogy a szeretteinkkel is közelebb hozhat egymáshoz. Nem a versengés és a hasonlítgatás teszi jó hellyé, hanem a kapcsolódás és az egymással törődés lehetőségei. A lájkversenyben nincsenek valódi nyertesek, az utóbbi szemlélettel azonban mindannyian azok lehetünk, példamutató módon.