A netes kihívások pszichológiája

Fénysebességgel terjed az információ az interneten és ugyanígy terjednek a netes kihívások is. Elég egyetlen poszt, egyetlen őrült ötlet és a követők, a rajongók valamint a másolók azonnal felkapják majd burjánoznak az új hóbortok. Ezzel gyakran veszélyes és kockázatos helyzetekbe sodorják magukat emberek, a fiatalok pedig könnyelműen bólintanak rá az újabb és újabb „bátorságpróbákra”. Egy fontos kérdést azonban nem tesznek fel: tényleg megéri?

Sokféle kihívás – sokféle veszély

A legtöbbet a jeges vizes kihívásról (ice bucket challenge-ről) hallhattunk két éve, de ott nem a feltűnés volt a középpontban, hanem az ALS nevű betegség gyógyítására kívánták így felhívni a figyelmet. Néhány sajnálatos balesetet kivéve egy vödörnyi hideg víztől senkinek semmi baja nem lett. De ezután a „challenge”-k terjedni kezdtek és egyre extrémebb feladatokat kellett teljesíteni az adott hét vagy hónap divatos kihívásának megfelelően. A teljesség igénye nélkül, az elmúlt évek legtöbb figyelmet kapott kihívásaiban sok minden előfordult: planking, kiskanálnyi fahéjpor lenyelése, a világ legcsípősebbjének mondott szellempaprika megevése, mosókapszulára harapás (Tide Pod challenge), sóra jeget nyomni a kezünkön, vagy egész egyszerűen önmagunk felgyújtása (Fire challenge) majd gyors eloltása. Az ártalmatlanabb és a veszélyes, szó szerint felelőtlen és életveszélyes kihívások vonzereje azonban nem csökken, ám egyáltalán nem mindegy, hogy a Duolingo 7 napos szótanulásos kihívásába vetjük bele magunkat, vagy egy Instán terjedő veszélyes és „menő” feladat hoz minket lázba.

Legutóbbi őrület miatt, sofőrök ugrottak ki a mozgó autóból és táncoltak Drake számára. A rendőrségnek figyelmeztetést kellett kiadni, hogy ez tilos és veszélyes. Viszont mindenki meg akarta mutatni, hogy ő a leglehetetlenebb szituációkban és helyzetekben tudja „elnyomni” a táncot. Will Smith például a Lánchíd-tetején tette meg mindezt. A videó bejárta a magyar és a világsajtót, és hirtelen mindenki fel akart mászni a Lánchídra, pedig az tilos és veszélyes.

Miért kockáztatunk?

A háttérben rejlő okokat sokan vizsgálták már és a csoportnyomás, a megfelelési kényszer, a népszerűség, a látogatószám megnövekedése és a felkapottság legalább olyan sokat nyom a latba, mint az, hogy bátornak, különcnek tartsanak minket, ráadásul a részvétellel a közösségben való helyünket is bebiztosíthatjuk. Ezek mind fontosak a serdülőknek legyen szó neves YouTuberről, vagy ismeretlennek számító újoncról.

A prefrontális agykéreg teljes kifejlettség előtt áll még a kamaszoknál és így a racionális és logikai gondolkodás, a döntéshozás képessége valamint a következmények kikövetkeztetése még nem működik megfelelően. Ez okozza azt a vakmerőséget és a következményekre való legyintést, ami mellett kísérletező kedv és kíváncsiság is van, hiszen a határok feszegetése is ennek az életkornak az egyik legjellemzőbb sajátossága. Nagy szerepe van mindebben a dopamin túltermelődésének is, ami a jutalmazásban vállal fontos szerepet és megerősíti azokat a szokásokat, cselekedeteket, amik jutalommal járnak vagy azt várunk tőle. A népszerűség, a lájkok, az adrenalinfröccs és a figyelem, amit a kihívások teljesítői kapnak, pontosan ezért viszi bele őket a következő és az az után jövő veszélyes feladat vállalásába is.

Létezik védelem a kihívásokkal szemben?

A kamaszok titkolózó magatartása, öröm és élvezet kereső magatartása nem segít abban, hogy könnyen megelőzhessük a kihívásokban való részvételüket. Azonban itt is segít, ha beszélgetni tudunk arról (is) mi zajlik a fiatalok online életében. Ez egyfelől segít felmérni a kockázatokat, azokat a veszélyeket, amelyeket a gyerekek önmaguktól nem látnak, vagy nem tudatosítanak magukban. Valószínű a sikeres kihívások mellett ők is sok példát láttak már, ahol félresikerült egy kihívás. Ha mégis megtörténik a baj (azaz belefutunk a gyerek kihívás videójába), egy dühös reakció csak a bizalmat rombolja le, sokkal jobban járunk, ha leülünk és átbeszéljük a tanulságokat. Még az is lehet, hogy a szülőknek saját – most már vicces – történeteik is vannak arról, ők milyen kalamajkába kerültek, mikor ennyi idősek voltak.

Fontos, hogy a fiatalok a példamutatással egymást is megerősíthetik abban, hogy a felelőtlen és veszélyes viselkedés nem menő és ennél sokkal jobb módszerek is léteznek, ha valaki ki akar tűnni. A pozitív hatású, segítő szándékú, társadalmilag fontos témákban való szereplést, a sikereket vagy nehézségek megoldását ugyanaz a jó érzés kíséri, a hatása azonban mérhetetlenül jobb, bármilyen szemszögből is nézzük. Tudjuk, hogy a példa ragadós, és ez szerencsére a jótettekkel is így van! Tereljük őket inkább ebbe az irányba!