A közösségi médiában ismerkednek az új osztálytársak!

Nagy örömmel kaptuk kézhez az értesítést: a lányomat felvették a vágyott gimnáziumba. Május közepén volt az első "ismerkedős délutánjuk" játékkal, vetélkedőkkel, miközben a szülőket az iskolaigazgató tájékoztatta a legfontosabbakról. De ami meglepett: a leendő osztálytársak már "ismerték" egymást. Megtalálták egymást a neten.

"Te a Dóri vagy ugye?"- lépett az egyik lány oda a mögötte érkezőhöz, aki rögtön válaszolt is "...az meg melletted a Csilla, ha jól látom..." Elképedt arcomat látva a lányom végre felvilágosított: néhány perces kutakodás és egy közösségi média-azonosító kell mindössze ahhoz, hogy a leendő osztálytársak (illetve mivel itt még nem végleges az osztályok beosztása, hát a leendő évfolyamtársak, akik azonos tagozaton kezdenek...) máris felvegyék egymással a virtuális kapcsolatot.

Facebook? 109.hu, blogos fórumok? Hideg, hideg….

Esetlen Facebook oldalaknál jóval kifinomultabb megoldások is léteznek, amiket 14 éveseknek könnyebb megtalálni, mint a Google-t nyaggató szülőnek, aki, mi tagadás, először csúnyán felsült, amikor egyszerű netes keresgéléssel próbált ál-tinédzserként osztálytársat keresni.   A Google által leginkább felkínált 109.hu-s aloldalt például a biztonsági szoftver blokkolta - így azon nem tudtam megnézni, hogy találhatnám meg leendő osztálytársaimat, ha most lennék 14-15 éves.

A megoldás az Instagramon belül volt: lányom és leendő osztálytársai itt találták meg sikerrel meg azokat, akikkel közösen koptatják majd 4-5 évig a gimnáziumi padokat.

Mi, szülők, a közösségi médiában a régi osztálytársainkat jelöltük be és vissza. Azokat, akikkel évekig jártunk egy osztályba vagy évfolyamba. Gondolkodásunk alapvetése, hogy a közösségi média a valós kapcsolataink kiterjesztése a digitális világra is. Lehetőség a laza vagy szorosabb kapcsolattartásra. A gyerekeink viszont másként gondolkodnak: számukra nincs két világ, csak egy, és egyszerűen kihasználják a digitális világ nyújtotta lehetőségeket. Nem várnak arra, hogy a „felnőttek” lehetőségeket teremtsenek az ismerkedéshez, megoldják ők maguk.

Valós csoport virtuális térben – itt nincs helye a hamiskártyásoknak

Csalni, hamis profillal jelen lenni - kivételesen - itt nem lehet, hiszen 5 évre itt valódi, IRL közösség formálódik, tehát ez nem a Sündisznókat Kedvelők Online Klubja, ahová bárki beférkőzhet akár a sündisznó-gyűlölők közül is, hogy fondorlatosan betartson a sünirajongóknak.

Ha valakiről a Facebook-csoportban az első találkozó alkalmával kiderül, hogy nincs a neve a hivatalos osztálynévsorban, az bizony repül, nincs ideje semmilyen stratégiát végrehajtani. A kezdeti szakaszban a bullying veszélye is kicsi, egyelőre mindenki boldog, hogy felvették (főleg ha valóban ez volt a kiválasztott suli), miért is kötne bele ebben a hangulatban a másikba rögtön

Félénkebbeknek akár jól is jöhet az online ismerkedés, nem vadidegen arcok veszik körül az első órákon, vagy nem kerülnek "mélyvízbe" a táborban. Addigra kiderülhetnek azon rettenetes fontos dolgok, hogy ki milyen zenét, filmeket kedvel, szeret-e sportolni, táncolni, videojátékozni, rajongója-e valamelyik Youtubernek, van-e kutyája vagy műkörme, és eddig melyik általános iskolát boldogította megtisztelő jelenlétével. Felszabadító érzés lehet, ha más is kedveli a kedvenc zenekarunkat, gyűjt anime-képregényeket, össze lehet futni vele valamilyen fesztiválon vagy sportversenyen, vagy esetleg kiderül, hogy két házzal odébb lakik, és ő az, akit régóta figyelünk, mikor indul épp kutyát sétáltatni.

Kedves iskolák, hozzatok létre ti virtuális klubszobát az „újaknak”

Ezek a csoportok önszerveződőek és csak ritkán "hivatalosak" - legalábbis a lányom beszámolója alapján NEM az iskola szervezte őket, nem is az idősebb diákok, hanem ők maguk, saját kezdeményezésként.  A tanárok ezt kevésbé követik: bíznak abban, hogy az elején még nincs „csoportdinamika” a frissen felvettek közt. Az indító nyelvi felmérőket még úgy igyekeznek megíratni, hogy lehetőleg Csaba ne írja meg csak azért 5 pontosra, mert tudja, hogy Nikolett eddig nem tanult angolul, és mindenképp a kezdő csoportba kerül - ő pedig oda, ahol Nikolett lesz. De ha az újoncok közt már május elején megindul a barátkozás, akkor csak a tinik józan eszében (hm?) lehet bízni. A felnőttek már nem tudják úgy irányítani a kezdeti kommunikációt, mint amikor az osztálytársak a nyár végi táborban, vagy az iskola első hetében beszéltek először egymással, tanári jelenlét mellett.

Furcsa lehet a tanároknak-szülőknek, hogy a gyerekek kommunikációja mennyire kicsúszik a kezük közül azzal, hogy tényleg nagyon könnyű egymást megtalálni, felnőtt közreműködése vagy felügyelete nélkül is, mindössze egy internetböngésző és/vagy okostelefon kell hozzá. De ha már így alakult, lehet, élére kéne állni a dolognak, mivel megakadályozni aligha lehet - mondjuk a suli hivatalos oldalán indítani fórumot, ahol szabadon beszélgethetnek az iskola régi és új diákjai…