A képernyőre vagy az emberekre mosolyogsz?

A képernyőre vagy az emberekre mosolyogsz?

Villányi Gergő | 2019.03.07 | Olvasási idő: 3 perc

Szinte nélkülözhetetlen, sokoldalú eszköz, állandóan készenlétben van és életünk majd minden területében részt vesz, mi az? Ha jól sejtem, a kedves olvasó a zsebünkben lapuló okostelefonra tippelt, nagyon is helyesen. Kezünkben van, ha sorban állunk, vagy épp a buszon utazunk. Kapóra jön, ha ránéznénk a munkahelyi e-mailekre vagy végigböngésznénk a közösségi oldalakat, és szinte mindegy, hogy a kíváncsiság vezet minket, vagy csak unatkozunk.

Ha azonban a telefon kis képernyője kapja a figyelmünk nagy részét, akkor mi marad a környezetünk és a minket körbevevő emberek felé?

Ha online kapcsolódunk, az interakciók és a kommunikáció nagy része pedig ezen a csatornán történik, akkor könnyen lehet, hogy elveszítünk valamit a minket körülvevő világból. A gyerekeink pedig ilyen felnőtteket látnak és ezt a példát követik – tehát amikor a gyerekek viselkedését kritikusan szemléljük, önmagunkkal szemben sem lehetünk elnézőek.

A képernyőre vagy az emberekre mosolyogsz?
A világra figyelsz vagy a telefonodra?

Egy mostanában publikált kutatás azt vizsgálta, hogy ha idegenek egy légtérben várakoznak egy kis ideig, akkor milyen módon lépnek egymással kapcsolatba és mennyit mosolyognak. A kapcsolatteremtés azért fontos része a kísérletnek, mert a társadalom és az együttélés egyik alapvető részéről van szó. Egymásra vagyunk utalva és megannyi módon kapcsolódhatunk egy idegenhez is: segítségkérés, ismerkedés, információkérés, időtöltés egy utazás alatt vagy valamilyen közös tevékenység okán.

Hiába léphetünk kapcsolatba emberek százaival online, ha az élő találkozások és interakciók kivesznek az életünkből, akkor az elmagányosodás és a magárahagyatottság lesz a jellemző akkor is, ha milliós nagyvárosban élünk.

A szociális kapcsolódás azt is jelenti, hogy érzékenyek vagyunk a körülöttünk zajló dolgokra, reagálunk, és ha szükségünk van rá, magunk is kifejezhetjük a szükségleteinket, akár csak egy útmutatás erejéig is. Meglepődnénk, ha egy ilyesfajta segítségkérésre állandóan azt a választ kapnánk, hogy „nézd meg a telefonodban”, már ha egyáltalán kapnánk reakciót.

Mennyit mosolyogsz egy nap?

A mosolygás fontosságát is kiemelte a tanulmány, és hiába tűnik apróságnak, nagyon sok téren hasznos része a kapcsolatainknak:

-    azt jelzi, hogy megközelíthetőek vagyunk mások számára és nyitottak vagyunk a kommunikációra

-    barátságosságot, segítőkészséget mutat, megbízhatóságot sugall

-    örömet, vidámságot sugároz, ami a hangulatunkat is megmutatja, érthetővé teszi

-    a mosoly ránk és arra is pozitív hatással van, aki kapja

-    jó kívánságokat és jó szándékot közvetít (egy egyszerű megköszönésnél is)

Ha a képernyő „eltakarja” a mosolyunkat, mindez nem látszik. Fontos tudatosítanunk, hogy az interakciók kognitív, vagyis szellemi fókuszt igényelnek, tehát számít, hogy mire irányítjuk a figyelmünket: emberekre vagy képernyőkre.

A képernyőbe mélyedés azt is jelezheti, hogy nem törődünk másokkal, elfoglaltak vagyunk, kivonjuk magunkat az interakciókból. Ezzel azonban sok olyan helyzetből is kizárjuk magunkat, amiből jó érzésekkel és élményekkel távozhatnánk.

Ahelyett, hogy védőpajzsként és menedékként használnánk az okostelefont, az eszköz abban kapjon szerepet, hogy a kapcsolatainkat és az interakcióinkat minél több élménnyel és jó tapasztalattal gazdagíthassuk. De letenni se féljünk és nézzünk ki mögüle! Mosolyogjunk többet azokra, akik fontosak számunkra!

 

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai