A buszon nem messze tőlem egy anya ül kisgyerekével az ölében. Látom, ahogy a fiatal nő ujjai sebesen mozognak a telefon képernyőjén – beszélget, vagyis chatel valakivel. A vele utazó kisfiú úgy tűnik megunta az ablakon kifele bámulást, fészkelődni kezd, tekintete az anyáét keresi. Mivel ez nem segít, kis kezével a telefon felé nyúl, de így sem kap választ, a nő a telefont arrébb húzva folytatja a chatelés – úgy tűnik a kommunikáció és a figyelem most ide koncentrálódik. Csak akkor emeli fel a fejét és fordul a kicsi felé néhány szóval és simogatással, amikor az már hangok, kezdetleges szavak által is kifejezi nemtetszését, de a pár másodperces közjáték után ismét a telefoné a főszerep. Utaznak tovább, testük egymáshoz nyomódik, a távolság viszont egyre nő közöttük.
Az internet elterjedése forradalmasította az életünket, a következő nagy változás azonban még napjainkban is zajlik. A digitális eszközök életterünk minden szegmensébe való mély beágyazottsága alapjaiban változtatja meg kapcsolatainkat, viselkedésünket és a kommunikációnkat is. Egyre több kutatás foglalkozik az online világba való elmerülés, belefeledkezés – főként negatív – következményeivel.
Hat ránk a digitális közeg
A digitális világ jellemzője az "azonnali elérhetőség" és a "minding rendelkezésre állás" is. Mindez közelebb hozhat minket egymáshoz, de fontos fejben tartani, hogy az élő, személyes kapcsolataink előnyt kell, hogy élvezzenek. A gyerekek emiatt való elhanyagolása és a digitális eszközöknek való kiszolgáltatottságuk fontos tényező egy család életében és tudatos szülőkre van szükség ennek elkerülésére.
Kütyühasználat: A szülői példa fontossága
Catherine Steiner-Adair 2013-as kutatása azt vizsgálta, hogy a kisgyerekek hogyan szerzik első tapasztalatukat a digitális eszközökről. Egy másik kutatásban, fejre erősített kamerák segítségével bebizonyították, hogy az újszülöttek tekintetükkel ösztönösen követik a szüleik szemét. És nem csak az tanulják el, hogy a felnőttek kezében tartott világító kütyü fontos dolog, de a szétaprózott, kapkodó figyelmet is. A szülők viselkedése tehát alapvető fontosságú, és a változásnak is náluk kell kezdődnie. Ha a gyerek ragaszkodik a tablethez vagy a telefonhoz, annak hátterében leggyakrabban az önszórakoztatás és a magányosság áll – vagyis a jogosan elvárt odafigyelés és törődés helyett igyekszik elfoglalni magát. Emellett fontos az is, hogy a szülő példája minden téren követendő, és a gyerekek el is tanulják. Teljesen mindegy, hogy „csak egy” munkahelyi e-mailről van szó, vagy egy értesítést néznénk meg a Facebookon. A fontos Messenger üzenetek vagy chatelések ide tartoznak, és ha összeadjuk a perceket, akkor kiderül, hogy órákat vesznek el a gyerekekkel, családdal töltött közös időből.
Az eszközök és a minket körülvevő világ változik, de ettől még nem kell, hogy ki legyünk szolgáltatva nekik. Nagyon is sokat tehetünk azért, hogy az ártalmas hatásokat csökkentsük:
- Tudatosítsuk magunkban, hogy példát mutatunk, amit a gyerekek követnek.
- Nagyon fontosak a közös programok és együtt töltött képernyő-mentes idő.
- A játék fontos, de minél kevesebb legyen belőle online közegben.
- A beszélgetéseknek legyen része a digitális világ és a gyerekek tapasztalatai, kérdései.
- A gyerekek jelzik, ha törődést, figyelmet kérnek – lássuk meg a jeleket.
