A 10yearchallenge-kihívás veszélyei és tanulságai

A 10yearchallenge-kihívás veszélyei és tanulságai

Villányi Gergő | 2019.02.14 | Olvasási idő: 6 perc

A netes kihívásokról manapság őrült ötletek, veszélyes mutatványok és felelőtlen tinik jutnak legtöbbek eszébe, azonban ennél árnyaltabb és komolyabb a téma. Nemcsak azért fontos ezzel foglalkoznunk, mert egy pillanat alatt elterjedő – időnként veszélyes tettekre hívő – folyamatról van szó, hanem mert sokféle arca létezik. Az Ice bucket Challenge (Jegesvödör-kihívás) az ALS betegség gyógyítására hívta fel a figyelmet, ezért egy nagyon is pozitív kezdeményezésnek számított. Az elmúlt hetekben, napokban a #10yearchallenge hódít, ami azt kéri tőlünk, hogy 2009-ből és 2019-ből is rakjunk ki magunkról egy képet, így bemutatva micsoda változások álltak be az életünkben, körülményeinkben egy évtized alatt. De mi vesz rá minket, hogy részt vegyünk mindebben és miért különösen vonzó a „10 év kihívás”?

A kihívás pszichológiája

A közösségi oldalak a kapcsolattartásról is szólnak, de egy ideje tudjuk, hogy az ott megjelenő tartalmak, posztok 80%-a rólunk szól, míg egy párbeszédben a két fél nagyjából egyenlő arányban osztozik abban, hogy épp melyikük van középpontban.

A #10yearchallenge azonban azért is vonzó, mivel csak és kizárólag ránk kíváncsi. És ki ne szeretné, ha mesélhetne magáról, ha felvághatna vagy megmutathatná, hogy igenis sok mindent elért az elmúlt tíz év alatt. Ebben az is benne van, hogy olyan értékesnek gondolt tulajdonságokat, tényezőket (külső, anyagi javak, népszerűség, párkapcsolat) tartott meg, amik mások számára is vonzóak, célok lehetnek. Ez az érme egyik oldala, hogy szeretjük megmutatni magunkat és büszkék vagyunk arra, amit elértünk. Ha árnyaljuk a helyzetet, akkor a csoportnyomás („Ne maradj ki ebből – lehet, hogy nincs is mit megmutatnod?”), a megfelelési kényszer („Muszáj valami jót megmutatnom magamról nekem is!”) is megmozgathat minket, de akár egy digitális illúzió csapdájába is beleeshetünk, hiszen addig manipulálhatjuk a feltöltött tartalmat vagy mondanivalót, amíg csak akarjuk.

Kihasználnak minket?

Olyan kételyek is felmerültek, hogy a kihívás elindítása mögött az arcfelismerő algoritmusok fejlesztése áll és ez nem lenne meglepő, hiszen egymást érik az ilyen jellegű botrányok. Egy ilyen vírus módjára elterjedő és népszerű kihívással képek tízezrei állnak majd rendelkezésre, hogy az öregedés hatását megfigyelhessék, és még pontosabbá tehessék a programokat – a kérdés csupán az, hogy ki és mire fogja ezt a technológiát felhasználni. Mások arra figyelmeztettek, hogy nagyon komoly adatbázisokat lehet létrehozni egy ilyen információ nyilvános megosztásával. Ez főként azért lényeges, mert munkahelyek, pl. rendőrségi dolgozók is részt vettek benne. Hasonló aggodalmat vetett fel, hogy hivatalos iratok vagy épp bejelentkezésre használt kártyák hamisítására is felhasználható egy nyilvánosan kitett fotó. Ez akkor is elgondolkodtató, ha tudjuk, hogy a mesterséges intelligencia már ma is döbbenetesen élethű, a valóságban nem létező emberek arcát képes megtervezni és megrajzolni. A kihívás ennek ellenére hatalmas népszerűségnek örvend. Persze, volt, aki poénra vette a kihívást, másokat a maradandóság értéke ihletett meg, de arra is van példa, ahol nagyon is jó irányú fejlődésnek állított valaki emléket vagy egy szociális problémára hívta fel a figyelmet.

#10YearChallenge - Credit: LEGO Hong Kong / Taiwan
#10YearChallenge - Credit: LEGO Hong Kong / Taiwan

Teremtsünk értéket

Bármilyen okból is veszünk rész a kihívásban, az biztos, hogy az idő múlása mindannyiunkra hatással van és szeretjük azt érezni, hogy a ki tudtuk hozni az elmúlt évekből azt, amit akartunk. Ezért is hat ránk így a #10yearchallenge. Emellett 10 év belátható, felfogható, mégis kellően nagy időtartam, hogy következményeken és a saját szerepünkön is elgondolkodjunk. Szembesít minket azzal, hogy tervezéssel, összefogással többre juthatunk és az elkövetett hibákkal, tanulságokkal is gazdagabbak lettünk az évek során. Értelmet keresünk mindabban, ami történt, és ami még előttünk áll, a számvetést és a tervezést is megszólítja bennünk mindez. A felismerésekkel építeni, segíteni tudunk egymásnak, hogy újabb évtized múlva elégedetten pillanthassuk vissza – még akkor is, ha a kihívások addigra érvényüket vagy értelmüket vesztették. Ami valóban értékes, az úgyis velünk marad online és offline is. Ezt tanítsuk meg gyerekeinknek is!

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai