2 óra a képernyő előtt semmire sem elég?

Mivel telik el egy napunk és ebből mit tekintünk hasznosnak? Sokan ismerik azt a mondást, hogy „csak megnyitom a Facebookot, megnézek pár posztot és hopp, elszaladt egy fél nap”. Napi 2 óra netezésre valószínűleg egy tini azt mondaná, hogy az semmire sem elég, ám ha napi 2 órát töltünk online, az egy év alatt egy hónapnyi időt jelent. Megér nekünk ennyit, hogy „csak” végiggörgetjük a közösségi oldalakat?

A Vodafone reprezentatív kutatásban 500 szülő véleményét kérdezték meg a 6-14 éves és a 15-18 éves korosztály digitális eszközhasználatával kapcsolatban. A magyar szülők többsége felismerte, hogy felelős azért, mennyi időt töltenek gyermekeik a képernyők előtt, és 76%-uk szabályozza a képernyők előtt tölthető időt. A kisebb gyereket nevelő szülők ötöde érzi úgy, hogy nem mutat jó példát, mert sokat kütyüzik, sokat Facebookozik ő maga is, sőt, a szülők negyede elismeri, hogy esetenként ők maguk adják a kütyüt a gyerekek kezébe azért, hogy lefoglalják őket. A gyerekek minőségi időtöltésével kapcsolatban a kutatás igazolta, hogy akiknek különóráik vannak, azok kevesebb időt töltenek telefonozással.

Egy pár hónapos másik magyar felmérés szerint a fiatalok 78%-a napi 3 óránál is többet internetezik, tölt a képernyő előtt. Persze, nem önmagával a képernyő előtt töltött időre érdemes figyelni, hanem arra is, hogy mivel megy el az idő. A miénk és a gyerekeinké.

A szociális életnek, a tanulásnak a hobbinak és a szórakozásnak is vannak online komponensei, az arányok és az, hogy mindez egyensúlyban legyen az offline élettel és programokkal azonban hatványozottan fontos. És azt sem felejthetjük el, hogy az elfoglaltságok (pl. edzés, különórák) nem csak tudást, egészséget vagy társaságot, kapcsolódást adnak, hanem a valósághoz kötnek és kisebb lesz az igény arra, hogy mindezt online pótoljuk vagy műveljük.

Csak úgy eltűnik az idő?

Azonban a felnőttek és a szülők tudatossága is legalább olyan fontos, mint a fiataloké. Ha fontosabb, hogy épp ki mit rakott fel Instagramra, minthogy beszélgessünk egymással, vagy a figyelmet gyakrabban kapja a kis képernyő, akkor az rossz példa. Ahogy azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon a munkaidő mikor is ér véget? A „csak még ezt az e-mailt, grafikont, körlevelet megnézem”, ugyanúgy elhúzódhat, mint egy videojáték, a kedvenc sorozatunk, egy YouTube videó vagy a közösség oldalak látszólag végtelen böngészése.

Hasznos átgondolni, hogy a „láthatatlanul elfolyó idő” vajon hol és mennyire része a napjainknak. Legtöbbször halogatásról van szó, persze nem a kellemes vagy jónak tűnő dolgok részéről. Ha a gyerek nem szeretne házi feladatot írni, nem érdekli a töri lecke, vagy minket a legutóbbi meeting összefoglalója, akkor szinte bármi érdekesebbnek tűnik. Az agyunk izgalmas, ingerekkel teli környezetet szeretne, ezért bármi megfelel neki, ami örömet, kikapcsolódást (vagy ha úgy vesszük menekülési útvonalat) ad nekünk. Gondoljunk bele,

régebben is vonzó volt egy képernyő előtt órákat eltölteni, csak azt TV-nek hívták, most pedig okostelefonnak.

Az aktuális mumus a technológiai fejlődés egyik kiemelkedő eszköze általában, pedig ahogy a halogatás és a „függés” szimbólumának, úgy a tanulás a szórakozás és a tájékozódás segítőjének is mondhatjuk.

Jól meghúzott határokkal minden belefér

Az időbeosztás fontos része az életünknek és meg kell tanulnunk bánni vele, hiszen feladataink, kötelességeink ugyanúgy lesznek, mint programok, amiken szeretnénk részt venni vagy élmények, amikre időt szánnánk. Nagyon sokat segít ebben egy napirend vagy digitális szerződés ami mindkét fél érdekeit és igényeit tudomásul veszi. Ha a vágyainkra hallgatnánk, akkor ugyanolyan bajba kerülnénk, mintha csak kötelességek léteznének a világon. Az egyensúly abból ered, hogy meghallgatjuk egymást, tanulunk a különböző nézőpontokból és olyan megoldást keresünk, ami nem dől egyik véglet felé sem.