Napi 20 óra videójáték többet ért, mint az iskola

Vica | Olvasási idő: 10 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt." (tovább…)

„Napi húsz órát videójátékoztam kamaszkoromban, és ez többet segített a későbbi digitális vállalkozásomban, mint nagyjából bármi az iskolában”

idézte a Business Insider a fiatalembert, Nicolas Cole-t, aki saját bevallása szerint a „hőskorban” egész hétvégéket játszott át mindössze hatórányi alvással, és többet tanult ez időszak alatt, mintha jeles bizonyítványt szerzett volna az általa hanyagolt suliban. Leírom a történetem, bár tudom, nem általános, de akarom, hogy a szülők tudják, létezik ilyen – írja – és meg is magyarázom, miben fejlődtem e látszólag „teljesen elpazarolt” évek alatt.

A szülők rémálma, hogy a kamasz bezárkózik a szobájába, éjt nappallá téve játszik valami számukra követhetetlen online játékot, fütyül az egészséges életmódra és látszólag a szociális kapcsolatai sincsenek bombaformában. Nem igazán vigasztalta az sem a cikk szerzőjének szüleit, hogy a World of Warcraft nevű játékban a fiuk a legjobbak közé került, egy olyan korszakban, amikor még nem született meg az „e-sport” fogalma. Ám visszatekintve talán kevésbé tartják elvesztegetett éveknek ezeket, amikor Nicolas sikeres vállalkozóként azt állítja, a játék olyasmikre tanította, amit nagyon is hasznosíthatott a későbbiekben, miközben nem üzleti bukásokon keresztül tanulta meg a kitartás, szívósság és alaposság fontosságát, hanem egy szimulációs játék lépésein keresztül.

Kedves szülők, legalább kérdezzétek meg, mit eszik ezen a gyereketek!

„Azt hiszem, senkit se érdekelt igazán, miért köt le a játék, mit találok benne vonzónak”

írja Nicolas Cole, aki pedig meg is írta, mit talál benne érdekesnek. Méghozzá nyilvános blogban – a világ egyik első, tízezres olvasótábort vonzó játékblogja épp az övé volt. Első komoly munkája pedig épp az volt, hogy álnéven írt játékértékeléseket – ami jóval többet fizetett annál, ha mondjuk diákmunkásként a helyi cukrászdában osztogatta volna a fagylaltot.

„Része voltam egy ma már millió dolláros üzletág, az e-sport születésének”

– írja a fiatalember – ,

„miközben a haverjaim többségével ellentétben már itt megtanultam, hogy akkor lesz valaki sikeres vállalkozó, ha „gyomra” és kitartása is van hozzá, egy köré gyűjtött kis csapattal képes napi 16 órákat tölteni valamilyen probléma megoldásán, a megoldás csiszolgatásán, nap mint nap, hétről hétre, szinte fel sem állva a székből.”

Paralelogrammák? Tudom, mire jók, de mire fogom használni őket?

Az iskolában általában szó se volt arról, hogy addig dolgozol a céljaidon és a hozzájuk vezető stratégiákon, míg eredményt nem érsz el – bezzeg ha új fegyverzetet akartam a játékban szerezni, pontosan ezt kellett csinálnom, akárcsak valami cégvezetőnek, állítja Nicolas, hozzátéve, hogy az iskolában legfeljebb azt tanulta meg, hogy lehet megúszni dolgokat – mondjuk egy fontosabb témazáró dolgozatot, amiből pár héttel később már semmire sem emlékezett. Nem úgy az internet finomságai, amit a játék során úgy sajátított el, mintha második anyanyelve lenne.

A szenvedélyes játékosoknak is van üzenete, nemcsak az aggódó szülőknek: nekik azt tanácsolja Nicolas Cole, hogy fedezzék fel, a játék során elsajátított készségeik hol hasznosíthatóak a virtuális világokban elért győzelmeken túl. Nincs izgalmasabb játék magánál az életnél, higgyétek el – búcsúzik a szerző, vállon veregetve az aggódó szülőket, akik szerint a szobába bújó, stratégiákat elemző tinédzser épp most pazarolja el az egyetlen, mindennél izgalmasabb életét. A ma felsővezetők „énmárkáját” építő és szövegíró vállalkozás, a Digital Press tulajdonosának példája , bár nagyon inspiratív és akár követendőnek is mondható, nyilván ritka, és nem minden szenvedélyes tinijátékosból lesz a tehetségét sikeresen pénzre váltó blogger-cégvezető. De ha valaki kitartóan igyekszik nagyon jó (akár a legjobb lenni) valamiben – bármiben, üzeni Nicolas Cole példája – akkor ez olyan tehetség és jellemvonás, ami az élet más területein is kamatozhat.

Öt olyan tulajdonság, ami egy kiváló gamert és egy eredményes vállalkozót is jellemez:

  • Szenvedély. Azért csinálja, mert élvezi magát a tevékenységet, miközben igyekszik a legjobb eredményt elérni.
  • Kitartás. Nap nap után, hét hét után telhet el folyamatos “gyakorlással”, az eredmények javításával, a hibák kielemzésével, a módszerek csiszolásával, a mellékkörülmények szerepének alapos megfigyelésével. Aprómunka és sokszori nekifutás – amíg elérünk a felsőbb szintekre, legyen az stratégiai játék vagy cégünk pénzügyi és piaci helyzete.
  • Stratégia, elemzés és tervezés. A valóban “nagy” játékosok jobban kedvelik azokat a játékokat, ahol a vakszerencse szerepét átveszi a tervezés, stratégiai gondolkodás és a helyzetek elemzése – ahogyan a sakk és a táblajátékok, az online stratégiai játékok is a helyzetek “modellezésével” fejlesztik a játékos tervező-elemző képességeit, mi sem fontosabb ezeknél a vállalatirányítás során.
  • Pszichológia, a másik ember motivációinak és gondolkodásmódjának kiismerése. A többszereplős online játékokban – akár egy valós kereskedelmi piacon – idegenek kerülnek össze, de időnként barátokkal szerveződünk egy csapatba. Időbe telik az idegenek észjárását kifigyelni (akár szövetségesként, akár ellenfélként jelennek meg), míg barátainkban megbízva valódi “csapatjátékban” használhatjuk egymás erősségeit. A vállalatirányítás csapatjáték, az üzleti tárgyalások során pedig igencsak jól jön, ha megtanultuk megfigyelni és kielemezni a másik tetteinek lehetséges mozgatórugóit, szándékait.
  • Eredménycentrikusság. A játékban nincsenek kifogások, nincs értelme mellébeszélni, ködösíteni, megúszni. Meghódítottad vagy nem? Leverted a bábuját vagy nem? Sikerült Level 2-ről a Level 3-ra lépni vagy nem? Megvannak az extra pontok vagy nem? A játék valahol könyörtelen: nem érdekli az algoritmust, ma rossz napod van-e vagy összevesztél a barátnőddel, csak az eredmény számít. Akárcsak az üzleti életben – legfeljebb itt kevesebb eszközöd van a szabályok és keretek megkerülésére, átlépésére.

Olvass további cikkeket hasonló témában.

A szerző további írásai