Mi lesz a rengeteg családi videóval?

Mint szinte mindig: valami mást kerestem, úgy akadtam egy rakás DVD-re írt családi videóra, már nem is emlékeztem, hogy digitalizáltam őket a MiniDV kazettákról. Jópárba bele is néztünk azonmód – muris volt a 13 évesnek látni kétéves önmagát, amint szülinapi gyertyákat fújogat. A mennyiség azonban elborzasztott – lesz-e elég időnk valaha visszanézni őket?

A nagyobbik gyerekem születésekor valósággal ránk zúdult a digitális vagy féldigitális technológiák áradata. Várandósan vettük első digitális fényképezőgépünket, és nem sokkal születése után a kamerát, amit könnyedén lehetett digitális eszközökkel, számítógéppel használni, de még apró kazettákra mentette a filmjeinket. Megjelentek a jobb élményt jelentő nagyobb monitorok, az amatőrök számára is elérhető árú és könnyen tanulható videó-és képszerkesztő eszközök. Egy kisbaba első napjai, hetei, sőt hónapjai-évei pedig megörökítésre valók ugyebár…?

Megörökítettük születése legmeghittebb pillanatait. A perceket, amikor végre sikerült átfordulnia. Az első… na, jó, a második kísérletet az önálló járásra. A délutánt, amit kacagással töltött a nagyi ölében – ma se vagyunk biztosak abban, min nevetett. És persze a körülményeket. A veresegyházi állatpark medvéit vagy az osztrák Millstatti-tó csodáit is olyan részletesen dokumentáltuk, mintha reklámfilmet akarnánk róluk készíteni jó pénzért (akkor is blogoltam már, de még ez se indokolja a terjedelmet). Aztán a kamera megrágott valami pótolhatatlan kazettát, és mi rohantunk menteni a többit, az első nekifutás eredménye ez a tömérdek DVD, mellétéve jó néhány, eredetileg még VHS-re archivált felvétel a kora kilencvenes, néha a nyolcvanas(!) évekből, már amit a család akkori kamaszai nem töröltek véletlenül valami egynyári sláger videójának rögzítése miatt.

A nagy része azóta is miniDV kazettákon van ennek az anyagnak, csendben rettegve, hogy melyik mondja be állásában az unalmast, a fontosabbakat nyilván még idén digitalizáljuk. A nagymamák meghatva szemlélik az unokák sok-sok évvel ezelőtt rögzített együttléteit velük, ezeket valóban érdemes volt rögzíteni. De a többi! Uramisten, ki fogja ezeket mind megnézni, esetleg fogyasztható formára vágni? Mert a film nem könyv: amennyi idő alatt készült a felvétel, épp annyi megtekinteni is különben.

A kisebbik gyereknél már csillapult a digitális rögzítési düh. A kamera is lassan kiment a divatból, azóta se vettünk másikat, bár néha elővesszük még, de ha csak félperces snitteket rögzítenénk, arra jó akár egy jobb mobiltelefon is.

Viszont a mobil ugye meg mindig nálunk van, tehát csendesen megint szaporodni kezdtek a videók, a srácok ráadásul direkt szeretik közvetíteni a nyaralások, játékok eseményeit, billegve-zoomolva kameráznak , miközben harsányan narrátorkodnak alá, amikor meg kéne egy fontos fotó vagy rövid hangfelvétel készítése, esetleg egy új alkalmazás telepítése céljából hely a telefonon, pimaszul vigyorogva közli a készülék, hogy hát hely, az nincs. (Ilyenkor kell jönni a digitális felmosóronggyal, ugye….)

Ezzel együtt: kinek lesz ideje ezeket megnézni? Ki fog ebből fél-háromperces, tényleg fogyasztható videókat gyártani, amit az unokánknak megmutatunk? Milyen formátumban tároljuk ezeket, hogy ne álljunk tehetetlenül húsz év múlva, hogy ilyen formátumhoz már se hardver, se szoftver nincs?

Vagy kövessük eleink gyakorlatát, az emberi elme úgysincs többre kalibrálva? Dédanyáink-dédapáink idejében volt ugye először a falovon feszítő kisfiúcska, vagy anyja ölében pislogó egy-kétéves kisleány, aztán rögtön az elsőbálozó nagylány vagy katonaruhás ifjú képe jött merész időugrással, amit az esküvői kép követett, az ifjú házasok portréja után meg tekintélyes-pocakos családapa jön pengeszájú ötvenes, szigorú tekintetű nővel az oldalán, vagy esetleg nagybajuszú nagypapi kontyos nagymamival, népes leszármazotti körben. És snitt, vége. Ha arisztokraták voltak, ehhez esetleg pár másodperces film jár még, ahol a baronesz teniszezik, lovagol, vagy csak üldögél Ótátrafüred egyik szépséges teraszán. Ennyi az élet, három perc alatt végiglapozva.

Vagy mégsem? Sokezres a rajongótábora a digitalizált képgyűjteménynek, a zseniális Fortepannak, ott ugyan nem videók, csak képek vannak, de összegyűjtve, tömegben nagyon pontos képet adnak az akkori életről, ráadásul több középkorú-idős ember hívta fel meghatódva az adminisztrátorokat: az a hölgy ott az 1938-as vagy 1958-as soproni utcán a mamám… A fehér babakocsiban pedig én vagyok… Aki eddig azt sem tudta, hogy ez a kép létezik. És nem győzi köszönni, hogy valamit visszakapott az eltűnt időből.

Ti szelektáljátok, szerkesztitek-e a családi videókat? Egyáltalán, meg szoktátok néha nézni őket? Vagy már arra sem emlékeztek, hova keveredtek a lakásban?

Egy későbbi cikkünkben ajánlunk majd olyan applikációkat és programokat, amelyek segítségével fel tudjátok majd használni az elmentett videóitokat.

Hasonló cikkekhez kattints az alábbi témákra:

0-5 5-9 9-15 család digitális család gyerek okoseszköz videó youtube

Ha szeretnél hozzászólni, először ,
vagy ha még nem regisztráltál, kattints ide.

Facebook oldalunk

Lájkold, hogy képben légy legújabb cikkeinkkel!

Legújabb cikk

Te tudod, mit csinál a gyereked az interneten?

Ellenőrzési lehetőségek, hogy képben legyünk.

Hírlevél feliratkozás

Értesülj elsőként legfrissebb tartalmainkról!

YouTube csatornánk

Ha tetszenek a videóink, iratkozz fel!

Kapcsolódó cikkek

10 dolog, ami a digitális gyerekeket jellemzi

A te gyerekedre hány állítás illik a listából?

Az igazán modern szülő már videójátékkal tanítja a gyerekét angolul?

Dragomán György elmeséli, hogy játszotta az idegennyelv-tudást a gyerekei fejébe.

Segíts a gyereknek vloggerkedni!

Ezekre hívd fel a gyereked figyelmét, ha vloggerkedni szeretne.