Segíts a gyereknek vloggerkedni!

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Adj egy gyerek kezébe kamerát, és akkor is csodát láthatsz, ha életében először próbálja ki, bizonyítja számos kísérlet Angliától Indiáig vagy az ózdi Hétes-telepig. Nem kell hozzá semmi, csak egy közepes mobil és a vele járó kamerák-szoftverek. Persze, hogy használja. Persze hogy átsuhan a fején a népszerű Youtube-tinisztárok sikerét látva: akár én is csinálhatnék ilyet.

Szerintem percenként, ha nem másodpercenként nyit egy 14 éven aluli valamilyen Youtube-csatornát. Hogy aztán három próbálkozás után megunja. Ma ez helyettesíti Vekerdy híres példáját a nyolcvanas évekből:

A tíz év körüli kisfiú vásárol vagy kér egy vaskos füzetet, aminek elejére ráírja: REGÉNY. Esetleg ír pár mondatot bele, majd abbahagyja. És ez így rendben van, ebben az életkorban, ne legyünk csalódottak, általában ez történik.”

Ma nem füzetre írja, hogy „regény”, hanem „menő” álnéven és avatarral indít egy kérészéletű vlogot, amit sokszor akkor se folytat, ha biztatjuk, mert szerintünk jól megy neki. És Vekerdy nyomán elmondhatjuk: jól van ez így.

Bátorítsuk-e a kezdőt, segítsünk-e a bizonytalankodónak, vagy csak leégünk, hiszen a digitális bennszülötteink jóformán szelfikamerás mobillal jönnek a világra, és úgyis jobban tudják? Esete válogatja, én inkább az utóbbiakkal találkoztam, aki azelőtt készítettek félperces kisfilmet, mielőtt a copy-paste avatott használóivá váltak volna. Az első kísérleteket – ha nem nagy nyilvánosság elé lövi rögtön a kiskorú – majdhogynem kommentálni se érdemes „építő kritikával”, majd rájön, hogy mindenki tengeribeteg lesz, ha így rázza a kamerát vagy fénysebességgel zoomol előre-hátra. Ha valami strukturáltabbat hozna létre, mint a telefonunkra halmozott ötlet-és-és gegparádé, akkor talán érdemes próbálkozni pár szerény javaslattal, ami nem olyan egyértelmű, mint a shade-effect a mű végén.

  • Bizalmas adatok. Mint mindig, mindenhol. Nyilvános megszólalás, megjelenés esetén bizalmas dolgaink kiteregetése hasonló lehet ahhoz, mintha bugyiban sétálnánk a Nagykörúton. Még akkor is, ha első blikkre úgy tűnik, egyelőre nem is néz minket senki – vlogunk-csatornánk látogatottsága publikusan három, ebből egy a nagypapi, egy az öcskös. Troll bármikor megjelenhet, de szörnyű dolgokat tehet egy sértődött „barát” is. Van, amit megtartunk szűk körben és szóban.
  • Mások cucca és jogdíjas termékei. Aláfestő zenét mi sem egyszerűbb feltölteni, de a legtöbb nagy sztár a népszerűség érdekében legfeljebb eltűri ideig-óráig, hogy kreatív kamaszok vizuálisan újraértelmezzék a muzsikáját, amíg egy menedzser le nem parancsolja az egészet a Youtube-ról (megnémul a klip), még jó, ha nem indít szerzői jogi eljárást. A haverjaink vagy bálványaink ötleteit simán lekoppintani meg hát…
  • Altesti humor. Könyörgöm, ne. Olcsó népszerűség forrása, a kísértés nagy, főleg fiúk képesek egy ócska poén miatt hülyét csinálni magukból, utána évekig vakarhatják a nyomait a neten, amikor már kínos lehet az államvizsgáztató, a leendő munkaadó vagy a belibegő nagy szerelem előtt. Amíg az elkövető kiskorú, a bizalmas adatok kiteregetése és ez az a kategória, amit akár „felnőtt erőszakkal” is leszednék, ha már felelőtlenül kirakta nagy nyilvánosság elé.
  • Mások engedély nélküli szerepeltetése. Egyszerű leszek, fiam: ha Zsuzsi nem akar szerepelni, akkor nem fog. Se ruhában, se anélkül, se alva, se ébren, se amikor épp hanyatt esett a jégpályán. Nem és kész.
  • Bétéká. Ez a korosztály, hála a jó Istennek, ritkán szokott ide eljutni – náluk nagyobbak tépik ki kamera előtt a lepke szárnyait egyenként (szörnyűbbeket szándékosan le se írok), náluk nagyobbak ordítanak náci jelszavakat, náluk nagyobbak filmeznek verekedést (vagy inkább verést), rongálást, dúvadságot. Csak zárójelben jegyzem, meg, ha szigorúan mások ilyesmije a gyerek szeme elé kerül: egy nem manipulált felvétel bizonyító erejű, lehet menni a sittre.
  • Vélemények. A kommentek egy része szárnyakat adhat, a másik része meg… mi tagadás, rosszul esik. Mindig nézd meg, kitől jött (idegennek érdemes-e adni a kétszavas lesajnálására?) és mi lehetett az oka. Első próbálkozásként lehet meghívásos blogot, vlogot indítani, ha egyértelműen lelkes a fogadtatás, akkor fokozatosan bővíteni a kört.

Segíts a gyereknek vloggerkedni!

Amivel esetleg technikailag segíthetünk:

  • Ingyenes vagy kevés pénzbe kerülő vágó-szerkesztő, feliratozó szoftverek, appok és azok használata. (Van élet a Youtube saját szerkesztőjén túl…)
  • Biztonsági másolat készítése, offline változat mentése
  • Filmformátumok (ami egy apró tableten még jó, csalódást okozhat egy nagy képernyőn)
  • Grafika és animációk (betűk, avatarok, hátterek, gifek világa)

A végére hagyva: csapatban ez is jobb móka lehet. És ha véletlenül ő lenne a százból, aki „befut”, akkor hamar rájön, hogy milyen sok és kemény munka áll egy-egy sikeres vlog mögött, amihez jól jönnek tehetséges társak. Megérti, hogy a tartalom számít („Lacikám, te megnéznéd Zbigniew videóját Wroclawból, ha mindössze ő és a kutyája szerepel benne a lakótelep játszóterén, ahogy sétálnak???”), valamint a profik attól profik, hogy profi eszközökkel, sok időt ráfordítva, profi stratégiával csinálják, amit csinálnak. Ma egyre elmosódottabb a határvonal a profik és az amatőrök közt a hirtelen siker esélyét tekintve (egy jó ötlet akár milliós nézettséget hozhat), de a tartós népszerűség mögött általában komoly gépezet áll. Bulinak viszont nem utolsó, és visszatérve az első gondolatra: minket is meglephet, mennyire lenyűgözhet minket az eredmény, ha kamerát adunk a gyerek kezébe.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai