Sadfishing – Az online dráma csali vagy valóság?

Sadfishing – Az online dráma csali vagy valóság?

Villányi Gergő | 2019.12.12 | Olvasási idő: 4 perc

Az teljesen természetes, hogy a hozzánk közelállókhoz fordulunk (akár online is), ha rossz dolog történt velünk, félünk vagy szomorúak vagyunk, de mindez teljesen más színezetet kap, ha manipulatív, félrevezető szándékkal tesszük ezt.

Mi a sadfishing?

A sadfishing (magyarra nehéz lefordítani, talán bánat- vagy sajnálathalászatnak lehetne) arról szól, hogy negatív, szomorú vagy épp drámaian hangzó érzelmi állapotot, eseményt jelentenek be homályosan, rejtélyesen, és így keltik fel a figyelmet, „vadásznak” együttérzésre és figyelemre. Amint empatikus, segítő szándékú, érdeklődő hozzászólások, üzenetek érkeznek, ködösítenek, egyet hátra lépve elintézik egy legyintéssel: „Á, hagyjuk, hosszú… most nem akarok róla beszélni, semmi különös.” Ez a fajta visszavonulás azonban nehezen értelmezhető, hiszen a „gyötrődő” megkapta a figyelmet és a támogatást, amit a „segélykiáltásával” kért. Ha pedig nem akar róla beszélni, miért kezdett bele? Még nehezebb értelmezni a jelenséget, ha a figyelmünket kihasználva azonnal el akarnak nekünk adni valamit.

Milyen példát látnak a fiatalakok?

Egy idén októberben kiadott tanulmány szerint a sadfishing egyre nagyobb divatnak örvend a tinik között. Ennek egyik oka, hogyha belógatják a korábban említett érzelmes, drámai csalit, akkor a jóhiszemű és jó szándékú ismerősök szinte mindig ráharapnak – vagyis a recept működik, megkapják a figyelmet. Viszont ebben rejlik a kockázata is - a farkast kiáltó fiú meséjéhez hasonlóan -, mert az eljátszott bizalom nehezen szerezhető vissza, és amikor tényleg baj lesz, akkor talán már senki sem hisz nekik.

Mindemellett a jelenség olyan szempontból is káros, hogy azokat, akik valóban bajban vannak és segítséget kérnének, megvádolhatják azzal, hogy csak figyelemre vágynak és nincs is igazából semmi bajuk sincs. Vagyis a sadfishing olyanoktól vonja el a segítséget, és olyan helyzeteket bagatellizál el, ahol nagyon is szükség lenne arra, hogy figyelmet, törődést kapjon a bajba jutott. Ezzel pedig a már amúgy is törékeny önértékelés tovább sérül, és nem csak szuicid gondolatok vagy tettek felé terelheti a segítség kérőt, de könnyen olyanok karmai közé is lökheti, akiknek sebezhető fiatalok érzelmi vagy szexuális kihasználása (grooming) a célja.

Nehéz, de mindig komolyan kell venni!

A sadfishing jelenség mögött tehát nemcsak az a kérdés áll, hogy miként bánunk egymással online (és persze offline is), hanem abba is megéri belegondolni, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha nem veszünk komolyan egy segítségkérést.

A szakértők egyetértenek abban, hogy online nehéz eldönteni manipulációról vagy valódi segítségkérésről van szó, hiszen sokkal kevesebb információnk van, mint az élő beszélgetések során, ráadásul a közösségi oldalakon gyakran feltárjuk a pillanatnyi érzéseinket is. A könnyen elérhető hangulatjelentések és az elharapózó sadfishing jelenség miatt kevésbé tűnhet fontosnak, ha valaki azt jelzi, nagyon rossz napja van vagy éppen borzalmasan érzi magát. Így az a legjobb, ha komolyan vesszük ezeket a posztokat, mert nem tudhatjuk melyik mögött áll valódi krízis. Ha kiderül, hogy tévedtünk, még mindig jelezhetjük a felesleges dráma, „ugráltatás” káros hatásait és felhívhatjuk a figyelmet a felelősségre és a következményekre. Nagyjából ez az egyetlen módszer, amivel biztosak lehetünk abban, hogy nem egy jogosan segítséget kérő bajbajutott problémáit hessegettük el, mert ép nehezen hihetőnek tűnt, amit mondott.

Mit mondjunk a gyereknek?

Két dolgot érdemes a gyerekeknek megtanítani – és felnőttként is szem előtt tartani: Az első, hogy a sadfishing teljesen téves út, rövid távon hozhat figyelmet, ám hosszú távon rengeteg hátránnyal jár. A második, hogyha segítségre van szükségünk, ne álljunk meg egy közösségi oldalon kitett posztnál, hangulatjelentésnél, személyesen is beszéljünk róla azoknak, akikben megbízunk és kérjük szakember segítségét is.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai