Pletyka az online térben – mire tanítjuk a gyerekeket?

Pletyka az online térben – mire tanítjuk a gyerekeket?

Judit | 2019.05.17 | Olvasási idő: 4 perc
Judit
47 éves
2 gyerek édesanyja

Pletyka mindig volt, és mindig lesz – állítja Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy az online eszközök megjelenése a pletyka világát is megváltoztatta. De vajon mit látnak tőlünk a gyerekek ezen a téren? Vagy épp mi tanulunk tőlük?

- A pletyka ősi műfaj, azóta létezik, amióta az embercsoportok nagyobbak lettek annál, minthogy állandóan együtt tudtak volna lenni. Az információk, amióta világ a világ, informálisan is terjednek, és ez nem mindig rossz: sokszor járul hozzá a csoport jólétének biztosításához - mondja Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus, az MTA tudományos munkatársa, akinek a pletyka a fő kutatási területe. A kutató azt is hozzáteszi, hogy a pletyka mindig az ismerősökről szól. Nem keverendő össze a bulvárral, vagyis a celebhírekkel és az álhírekkel.

Melyik fogalom mit jelent?

Pletyka: szájról szájra terjedő (időnként, de nem mindig alaptalan és /vagy rosszindulatú) híresztelés.

Zaklatás, bántalmazás: ismétlődő rosszindulatú cselekvés egy alacsonyabb státuszú, magát megvédeni nem képes áldozattal szemben. 

Megfélemlítés: olyan ismétlődő viselkedés, amellyel egy csoport vagy egy személy egy másik csoport vagy személy feletti hatalmát igyekszik kialakítani vagy megerősíteni, az „erőegyensúlyt” ezáltal megszüntetve.

Mobbing: gyakran ismétlődő pszichológiai terror. Legalább egyszer egy héten és legalább fél éven keresztül tartó cselekedetek sorozata egy egyén vagy egy közösség részéről, amelyek egy vagy több egyén ellen irányulva azoknál mentális vagy fizikális kórtani jelenségekhez vezetnek.

Könnyebben bizonyítható

A szakértő szerint a digitális világ megjelenése a pletyka terjedésében is újdonságokat hozott. Az interneten pillanatok alatt tudnak a pletykák rengeteg emberhez eljutni, így, ha a pletyka terjesztése a bullying (a zaklatás, a megfélemlítés) és a mobbing (az iskolai vagy munkahelyi szekálás) része, sokkal ártalmasabb hatást tud kifejteni, mint a korábbi „suttogás”. Ugyanakkor egy interneten, például chaten, terjedő pletyka terjesztője bármikor beazonosíthatóvá válik, elég egyetlen képernyőképet készíteni a beszélgetésről, és eljuttatni ahhoz, akiről a pletyka szól. Egy ilyen bizonyíték mellett aligha lehet letagadni, kitől indult a rosszindulatú híresztelés. 

Az emberek óvatosabbá váltak a pletyka terjesztésével – mondja Szvetelszky Zsuzsa. Szerinte megfigyelhető, hogy a fiatalok, akik szinte már beleszülettek a digitális világba, sokkal óvatosabbak e téren, mint az idősebbek. Ők ugyanis egyre inkább tisztában vannak a digitális beszélgetések ilyesfajta kockázataival – vagyis úgy látszik, e téren inkább az idősebb korosztályok tanulhatnak a fiataloktól.

Mi igaz a Facebook-posztokból?

A pletyka témáival kapcsolatban is képes újdonságot hozni a digitális világ. A szociálpszichológus úgy véli, hogy a fizetés, az emberek - különösen a nők jó vagy rossz erkölcse - ma is téma, de egyre többször kerül az informális figyelem középpontjába az is, hogy vajon igaz-e, amit valaki az interneten mesél magáról. 

Egyre gyakoribbak a „láttam, hogy a tengerpartról posztol a Facebookon, miközben tudom, hogy nem állnak jól anyagilag” típusú pletykák. Az is sokszor előfordul, hogy valaki, épp a szóbeszédet megelőzendő tesz közzé egy nagyon finoman megfogalmazott közleményt arról, hogy nagyobb változások vannak az életében, például válnak a férjével. Ilyenkor a legtöbben úgy gondolják, hogy kihúzzák a talajt a pletykák alól – mondja a szakértő.

Pletyka az online térben – mire tanítjuk a gyerekeket?

Jó és rossz pletyka

Szvetelszky Zsuzsa szerint az információk bizalmas terjedése máshogyan is tetten érhető: például az éppen folyó információátadást a háttérben azonnal lehet kommentálni a világhálón. Ennek remek példája, amikor egy meeting közben az egyik munkatárs messenger-üzenetben kéri a másikat, hogy ne kérdezzen már annyit, hadd fejeződjön be végre az értekezlet. 

De vajon van jó és rossz pletyka? Szvetelszky Zsuzsa szerint ez egyéni megítélés kérdése is lehet. A csoport számára például hasznos lehet, ha tudják, hogy az egyik kolléga hajlamos túlvállalni magát, vagy lassabban végzi a munkáját az elvártnál. Van, akit nem zavar, hogy ezt tudják és terjesztik róla a többiek, hiszen akár az elfogadását is segítheti. Van, akit viszont vérig lehet sérteni ezzel. A manipuláció, a munkahelyi fúrás sem a digitális kor terméke, inkább személyiségfüggő: aki hajlamos erre, az régen is fúrta, ma is fúrja a munkatársait, legfeljebb, ahogy már fent is írtuk, könnyebben tetten érhető, ha ezt online teszi. 

De mit mondjunk a gyereknek?

Egy gyereknek viszont meglehetősen nehéz és megrázó élmény élete első, róla szóló pletykájával szembesülni. Vajon mit tehet ilyenkor a szülő? Szvetelszky Zsuzsa szerint a legfontosabb a hosszú távú bizalmi viszony, amelyben a gyerek el meri mondani, ha zaklatják, csúfolják, vagy pletykálnak róla – akár személyesen teszik ezt, akár az interneten. Fontos az is, hogy igyekezzünk helyesen megítélni, meddig bízhatjuk a gyerekre a helyzet megoldását, és honnan van szükség arra, hogy ezt valamilyen módon jelezzük, akár a másik fél szüleinek, akár a pedagógusoknak. Harmadsorban pedig érdemes azt tudatosítani a gyerekben, hogy akármit is pletykálnak róla, a legfontosabb, hogy szoros, minőségi kapcsolatai legyenek. Az önbizalom, az önbecsülés erősítése is elengedhetetlen: akinek ugyanis a helyén van az önbizalma, az egy idő után képes a helyén kezelni a róla szóló esetleges pletykákat.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai