Miért félünk a fejlődéstől? Technopánik és technoferencia

Tudjuk, a változás örök. Ez azonban nem jelenti azt, hogy örömmel vennénk a változás jeleit, az átalakuló szokásokat. Sőt, félelemmel töltenek el minket a generációk között kialakuló különbségek. Ez a technopániknak nevezett jelenség, régóta kíséri az emberiséget, és mindig az újítás, a technológiai vagy a társadalmat átrendező újdonságok félelmeket, katasztrófa-érzetet szülnek. De kell-e félnünk és ha igen, mitől?

Az ókori bölcsek is pánikoltak

Bármilyen meglepő, a technopánik már az ókori Görögországban, időszámításunk előtt is létezett, nem a digitális világ szülte. Platón és Szókratész idejében még újdonságnak, félelmetes újításnak számított az írásbeliség. Az akkori bölcsek azon aggodalmaskodtak, hogy az írás az emberi emlékezet nagy ellensége lesz és ellustítja a fiatalok elméjét. Tudás helyett látszólagos tudással és bölcsességgel rendelkeznek majd az utánuk következők, hiszen emlékezet helyett elég lesz csak az írott anyagokhoz nyúlniuk. – És igen, az idősebb generációk éppen ezt vetik a fiatalok szemére, csak most az internet és a digitális világ miatt.

Érdemes elgondolkodni azon, vajon a fejünkben kell hogy legyen a tudás, vagy elég az, ha tudjuk, hol keressük? Bízhatunk a Wikipediában vagy az online elérhető hatalmas tudás-adatbázisokban? Miként alakul a műveltség, a szaktudás egy olyan korban, ahol online azonnal rákereshetünk bármire?

Tudás vagy mankó?

A tudás alapjait iskolák, képzések és akár hobbik is adhatják. Azonban az, amit elsajátítottunk mindig a rendelkezésünkre áll és nem csak hamarabb és gyorsabban elérhető, de sokkal könnyebben összekapcsoljuk más adatokkal, elméletekkel vagy gyakorlati használat során. Ezért igaz ugyan, hogy online rengeteg mindent megtudhatunk, azonban ez egyfajta mankó csak, mivel mi sem bíznánk egy olyan pénzügyi, egészségügyi vagy mérnöki feladatokat ellátó szakemberben, aki a kérdéseinkre 3 perces hallgatás után válaszolna csak. Ugyanis ennyi idő alatt olvasná el a keresőoldalak által kiadott válaszokat. És akkor még nem volt szó arról sem, hogy a válaszokat források, hitelesség alapján meg is kell szűrnünk a digitális világban, legyen szó egyszerű újságcikkről, vagy komoly tudományos (vagy annak tűnő) munkáról, videóról, ám ehhez is valódi ismeretekre, tudásra van szükség.

Zavaró mellékhatások

Ma már tudjuk, hogy az írásbeliség nem lustította el a fiatalok elméjét, sőt elengedhetetlen volt a fejlődéshez, akárcsak a könyvnyomtatás vagy a szövőgépek, amelyek szintén „rettenetesnek” tűntek egykor, így nem túl nagy merészség azt állítani, hogy a digitális világ és az okoseszközök sem fogják elbutítani a fiatalokat. Azonban figyelnünk kell a technoferenciára (ami a technológia és az intereferencia – zavaró hatás szóból született). A legtöbb felmérés szerint napi több órát is eltöltünk telefonnyomkodással – persze az sem mindegy, hogy mire használjuk az eszközeinket, de ilyenkor nem a környezetünkre figyelünk, hanem a telefonunkon megnyitott, elért dolgokra. De családi, baráti társaságban is gyakran kerülnek elő az okoseszközök miközben, elvileg, egymásra kellene figyelnünk.

A technoferencia jelensége kettős. Egyfelől megvannak a veszélyei, hogy a társas, személyes kapcsolatok helyett a képernyőket válasszuk, és a figyelem, a törődés és a kapcsolódás akadályai is lehetnek az okoseszközök. Azonban a másik oldalon azt sem szabad elfelejteni, hogy minden eddiginél könnyebb lett egymással kapcsolatot teremteni akár hatalmas távolságokon át is. Az információ terjedésében, a tanulásban hatalmas segítség lehet az online világ és a világ problémáival, történéseivel kapcsolatban is érzékenyebbé váltunk.

Rajtunk múlik milyen határokat szabunk és mennyire válunk tudatossá abban, hogy a digitális világ előnyei életünket gazdagabbá és jobbá tegyék, és legalább ilyen fontos, hogy mindezt a tudást átadhatjuk gyerekeinknek is.