Ha egy kicsit értesz hozzá, még nem leszel szakértő!

Ha egy kicsit értesz hozzá, még nem leszel szakértő!

Szonja | 2020.03.11 | Olvasási idő: 6 perc

Volt freemailes email-címed és teveclubos azonosítód, de emlékszel még azokra az időkre is, amikor címre csak postai leveleknél volt szükség? Ismerős a betárcsázós internet, vagy az irigykedés azokra az osztálytársakra, akiknél már van? Gimnazistaként volt már mobiltelefonod, vagy legalábbis az osztályársaid egy részének, miközben a tanárok közül valószínűleg még senkinek sem? Úgy ismerkedtél a Commodore 64-gyel, hogy szüleidnek elképzelése sem volt arról, mi a számítógép, az internet és ez az egész. Ha igen, jó eséllyel 1977 és 1985 között született szülőként olvashatod most soraimat. 

Interneten serdültünk

Az X generáció és a millenniumi generáció közti mikrogeneráció tagjai - köztük én is – igazán speciális helyzetben vannak. Mi még tökéletesen analóg kisgyermekkort éltünk meg, amelybe egyszer csak berobbantak a számítógépek, majd az internet, a mobiltelefonok, az okostelefonok, miközben serdülőkből fiatal felnőttekké váltunk.

Ez az első olyan generáció, amelynek tagjai fiatalon szivacsként ihatták magukba a digitális kor vívmányait, anélkül, hogy bárki tisztában lett volna azzal, mi mindenre lesz jó ez az egész. A mi szüleink nem tudtak még minket irányítani e téren, igaz, akkora szükség sem volt a dologra, mint ma, hiszen sem elterjedtsége, sem lehetőségei nem voltak még olyanok a világhálónak, mint ma.

A xennialok – az X és a millenniumi generáció határán születettek – mára szülők, akik digitális bennszülötteket nevelnek. Még volt telefonkártyájuk, nagy dolognak tartották a kvarcjátékokat, de már játszottak a kukacos játékkal Nokiájukon, és volt jelentősége annak, hogy honnan szereznek csengőhangot és képernyőkímélőt a mobilra. (Igen, a tévéújság hátoldalán oldalnyi hirdetés szerepelt ezekkel, és egy emelt díjas hívással vagány feliratot telepíthettünk az egyáltalán nem színes kijelzős készülékre.) 

Beletanultam, mégsem mindig elég

Egy xennial szülőpár egyik tagjaként már a gyermekeik születése óta időről időre gondolkodóba ejt, milyen módszereket válasszak a digitalitásba nevelésben, hogyan súlyozzak, mennyit engedjek, mikor tiltsak, miben segítsek. Semmilyen minta nem áll előttem saját gyermekkoromból, sem jó, sem rossz, így saját elképzeléseim mellett más szülők tapasztalatai segíthetnek, de úgy látom, sokan tapogatózunk még sötétben.

Pedig egyáltalán nem érzem magam digitális analfabétának: fotóimat felhőben tárolom és osztom meg, munkám oroszlánrészét az interneten végzem, tudom, hol nézzek utána információknak, ha forráskritikai szempontból ez szükséges, van tabletem, okostelefonom, laptopom, nem jövök zavarba, ha interneten kell megoldást keresnem egy problémára. Megvan az angoltudásom is, amely elengedhetetlen ehhez a világhoz, ha másképp nem megy, YouTube-tutorialokhoz fordulok.

Számláimat az interneten fizetem, vigyázok a kártyaadataimra, de a legtöbb vásárlásom így is a világhálón történik, legyen szó szállásfoglalásról, babaholmiról, telefonról vagy háztartási gépről. Több közösségi oldalon jelen vagyok, de tudom, hogy így sem lehetek elég naprakész a TikTok, Ask Fm és Snapchat tinivilágában. De valószínűsítem, hogy generációm interneten jártasabb feléhez tartozom mindezzel együtt.

Ha egy kicsit értesz hozzá, még nem leszel szakértő!

Három tanács gyermekeimnek

Amit a legfontosabbnak tartok majd átadni a gyermekeimnek, az az, hogy tudjanak róla: nem minden igaz, amit az interneten látnak. Az én gyermekkoromban sokszor még kritika nélkül elhittük, amit kinyomtatnak, leírnak. Ma bárki előtt ott áll a lehetőség, hogy véleményt mondon vagy írjon, akár szakértőként feltüntetve magát. Gyanakvás, kérdezés, utánajárás, lehetőleg felnőtt, legjobb, ha az én segítségemmel: még nem tartunk itt, de de ez legyen az első. 

Azután: cukrosbácsi régen is volt, az, hogy idegeneknek nem árulunk el magunkról mindent, fontos, de ki is az idegen az interneten? Egy vadiúj nick meddig az? Ha már tízszer beszélgettünk és azt mondja, ő Kata, 12 éves és Budakeszin él, ismerem? Itt is óvatosságra kell majd gyermekeimet nevelnem, nem csak a játszóterek valóságában. 

Ha a helyzet kényelmetlen, lépj ki és kérj segítséget. Ezt az alapelvet az egész webre vonatkoztatva érzem fontosnak átadni, mivel a valóságban ez gyakran nem megvalósítható, így egyáltalán nem egyértelmű. Ha olyat kérdeznek vagy kérnek tőled az interneten, amire nem válaszolnál, nem akarod megtenni, hagyd ott az egészet, és szólj nekem. Ehhez meleg, bizalommal teli szülői légkör kell, pláne, ha a kiskamasz vagy kamaszkor ködébe hatol be egy betolakodó. Nehéz feladat lesz, az biztos.

Tíz év egy örökkévalóság

Ami ugyanakkor még rejtély nem csak számomra, ahogyan mindenki másnak is, az az, hogy vajon néhány év múlva, amikor saját most 1 és 3 éves gyermekem már saját jogán is nethasználó lesz, milyen trendi applikációk, csetfelületek, weboldalak vagy ma még nem is létező felületek uralják majd a tíz év feletti gyermekfelhasználók világát? Ráadásul, talán azok, akik ezeket programozzák, most még csak írni tanulnak az iskolában.

Szülőként muszáj valamilyen szinten elmélyedni abban a világban, amelybe belecseppennek majd a gyerekeink, hogy ne legyünk egyformán tudatlanok. A gyermek bizalmát ugyanis könnyen elveszthetjük, ha azt látja, hogy teljesen tanácstalanul állunk az előtt, amivel foglalkozik, technikai kérdéseiben, segítségkéréseiben nem tudunk partnerként működni. Mást, kortárst fog legközelebb ilyesmire kérni, amivel távolabb kerülünk az ő internethasználatától, és kontrollt vesztünk afölött.

Tanuljunk előre a gyermekek internetéről

Xennialként fontosnak tartom felhívni generációm többi tagjának figyelmét is mindarra, amit a kezünkben levő lehetőségekről és hibalehetőségekről gondolok. Bármennyire is internetbe szokott generáció vagyunk, a mi internethasználatunk java már a fiatal felnőttkorhoz köthető, kamaszként sokkal korlátozottabb lehetőségek között lehettünk nagyobb biztonságban. Ne ebből induljunk most ki, amikor gyermekünk internetezése a kérdés, a tét!

Nyílt párbeszéd mellett bizony van a szülői felügyelet alkalmazásának is bizonyos oldalak meglátogatásánál létjogosultsága, de a legfontosabb az, hogy a gyermek bármikor kérdezhessen, mi pedig folyamatosan tanuljunk vele, sőt előtte is arról, ami őt várja. Mert az internet minden veszéllyel együtt egy lehetőségekkel teli, szórakoztató, hasznos, és leginkább ma már elkerülhetetlen hely.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai