Anya, te tudod, mi az a Kék Bálna?

Tünde | Olvasási idő: 6 perc

Tünde

Kor: 40 Gyerekek száma: 3
"Szeretném úgy nevelni a gyerekeimet, hogy a digitális világ minden előnyét ki tudják használni - és közben elkerüljék a veszélyeket is. Igyekszem megteremteni a közös szórakozás lehetőségét a lányaimmal az online világban is."

Talán már a te gyereked is hallott az iskolában a Kék Bálna nevű játékról, melynek lényege, hogy a beregisztrált gyerekek egy mentortól ötven napon át egy-egy feladatot kapnak, melyek egyre durvábbak és bizarrabbak. Az ötvenedik nap feladata az öngyilkosság. Hogyan készítsd fel a gyereked a teendőire, ha előkerül a téma? Tudj meg többet a jelenségről, hogy tudj lépni, ha kell! Pszichológusaink segítenek.

Amikor nemrégiben a tévében láttam a hírt, hogy egy tizenéves magyar lány öngyilkosságot követett el egy Kék Bálna nevű csoport miatt, felírtam magamnak, hogy ennek utána kell néznem. Azt gondoltam, van időm ezzel foglalkozni, de a 12 éves lányom megelőzött a következő napon. „Anya, te tudod, mi az a Kék Bálna? Mert az egyik osztálytársam sokat mesélt róla.” Az ütő megállt bennem, és nekiálltam kifaggatni, hogy mit tud róla.

„Van egy oldal, ahol regisztrálni kell. Meg kell adni a nevedet, a címedet, és hogy mi a problémád. Ezt követően kapsz egy mentort, aki 50 napon keresztül minden nap elmondja a feladatot, amit csinálnod kell. Az elején még vicces és kisebb dolgokat kell megtenni, videóval felvenni vagy fotózni, hogy bizonyítsd, tényleg megcsináltad. Aztán egyre durvulnak a feladatok, például ki kell mászni az erkélykorlátra és lógni rajta. Az utolsó feladat pedig, hogy legyél öngyilkos. És az a durva, hogy ha menet közben ki akarsz szállni, akkor megfenyegetnek, hogy a mentorod elmegy a lakcímedre és megöli a szeretteidet.”

– számolt be tudásáról a gyerek.

Az első gondolatom az volt, hogy egy újabb helyzet, amikor bebizonyosodik, hogy milyen óriási szerepe van a gyerek-szülő kapcsolatnak és kommunikációnak abban, hogy a gyerek ne keveredjen ilyen dolgokba, vagy ha találkozik vele (mert ne legyenek kétségeink, fog!), akkor tudja, mit kell tennie. Az enyém hozzám fordult rögtön, még mielőtt én léptem volna, és úgy érzem, sikerült megnyugtatóan kezelni a problémát. (És persze azonnal felidéztük az egyik alapszabályt: NEM adunk ki nevet, címet interneten.)

A nyolcadikos nagylányom akkor még nem hallott a Kék Bálnáról, de másnap ő is szállította a suliban megtudott infókat, hajszálpontosan ugyanazokat mondta, mint a húga. Bár hivatalosan nem erősítették meg, sőt, cáfolták, hogy a Kék Bálna csoport miatt vetettek véget életüknek a gyerekek, de mindenképpen oda kell figyelnünk a jelenségre. Szerencsére ezt a sulinkban tanító tanárok is így gondolják: amint tudomásukra jutott, hogy a diákok az öngyilkos játékról beszélnek, az osztályfőnöki órán is elővették a témát.

Bár közben egyre több helyről lehet hallani, hogy a játék nem is létezik, vagy nem ebben a formában, magáról a jelenségről érdemes beszélgetni. Erről kérdeztük a Digitális Család pszichológusait is.

“A serdülőkor nagy érzelmi viharában bizony szülőként és pedagógusként is nehéz a gyermekben zajló változásokat követni. A fenti történetben szereplő édesanya jelen van és elérhető a gyermeke számára, bizalommal fordult hozzá egy számára sok kérdést, esetleg félelmet jelentő helyzetben. Ez a szülői nyitottság, elérhetőség, jelenlét a kulcsa annak, hogy az olykor nehezebb életérzésekkel küzdő fiatal megossza dilemmáit a családban.

Szülőként, gyakran az első riadalomban olyan gyors, érzelemvezérelt reakciók születhetnek, melyek a megoldás illúzióját kelthetik csupán. Gyakran magát a körülményeket hibáztatják az események kialakulásáért, és rögtön adódik az internettől, illetve a közösségi médiától való tiltás, mint megoldási mód, gyakran ténylegesen és végleg elvághatja a szülő és a fiatal közötti kapcsolat halvány fonalát. Holott pont ez az olykor halványnak, törékenynek tűnő kapcsolat adhatja az alapját annak, hogy a fiatal bizalommal forduljon szülei felé!

A serdülőkor viharos természetű, állandó érzelmi hullámzások, változások jellemzik. Bár ennek elviselése néha nagy terheket ró a környezetre, mégis fontos tudni, hogy ez az a változás, ami biztosíthatja, megnyugtathatja a szülőt, hogy gyermeke a serdülőkor normál menetében halad. A korábban, a serdülőkor előtti időszakban is jelenlevő szülő képes felismerni, hogy az ő gyermeke életében mi az a mérték, ami már nagyobb odafigyelést igényel.

Fontos, hogy szemünk legyen rá,

  • ha gyermekünket érzelmileg, hangulatilag hosszabb időn keresztül egy negatív állapot jellemzi, melyből nem kibillenthető;
  • ha a korábban kortárskapcsolatok felé nyitott, érdeklődő fiatal, elszigetelődik, befelé fordulóvá válik;
  • ha teljesítményében egy általános romlás mutatkozik;
  • ha állandó kimerültség, fáradtság jellemzi, miközben az éjszaka nehezen alszik el ;
  • vagy akkor is, ha megjelenik mondataiban az önvádlás, és a dolgok alakulásáért kizárólag magát teszi felelőssé

Azok a gyermekek, akik olyan közösségi oldalak irányába keresnek, amelyek az élet-halál tematikájával erőteljesebben foglalkoznak, voltaképpen egy felületet keresnek a bennük esetleg már hosszabb időn keresztül motoszkáló, nyugtalanító kérdésekre. Szülőként fontos felmérni, hogy a gyermek személyisége mennyire kiszolgáltatott a külvilágból jövő visszajelzéseknek. Azok a gyerekek, akik a valós életben nehezebben találnak barátokat, akik folyamatos önértékelési nehézségekkel küzdenek, akik számára a pozitív gondolatok, érzések nehezebben megélhetőek, saját bizonytalanságuk csökkentésére, illetve kapcsolatigényük kielégítésére gyakrabban kereshetnek megoldást a világháló oldalain. A „túloldalt” lévő emberek vélhetően pont ennek a működésmódnak a felismerése nyomán alakítanak ki a Kék Bálnához hasonló oldalakat. Mint ahogy a szóban forgó oldal egyik „működtetője” válaszolta a neki feltett kérdésekre: „Azt adtam nekik, amit nem kaptak meg az élettől: melegséget, megértést, kapcsolatot.”

Felmerülhet az a kérdés is bennünk a Kék bálna kapcsán, vajon kit is szeretnének igazán megszólítani? A gyermekeket? A fiatalokat? Vagy netán az alapvetően gyermekére fokozottan érzékeny szüleiket? A téma mindenkit megérint. Így talán kézenfekvővé válhat, hogy mi is a szülő feladata.

Legyél jelen a gyermeked életében! Merj kérdezni tőle, akár rákérdezni is tabunak számító, nehéz témákra – ezzel is mintát nyújtva és egyben a lehetőségét megteremtve, ha gyermeked szeretné, akkor bármilyen nehéz témával kapcsolatban megszólítható vagy!”

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai