Amikor megadja a gyerek az adataidat egy virtuális muffinért

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Már az elején megegyeztünk a gyerekekkel abban, hogy kétfajta játékkal játszunk alapból: az egyik az, amit mi, szülők már megvettünk, kifizettünk, talán DVD is tartalmazza, illetve azok a játékok is mehetnek, amelyek ingyenesek, nem kívánnak valami istentudjamilyen szoftvert telepíteni árukapcsolás gyanánt, és személyes adatok garmadát sem kérik.

Utóbbi kettőt bizony kínos tapasztalatok után mondtuk ki: nagyjából két órán keresztül vakartam különböző oldalakat valamilyen egérkergető után, mivel a nem kért alkalmazás valamennyi böngészőbe beleült kilőhetetlen kezdőlapként. A másik program meg nagyjából félórás hegyibeszédet tett szükségessé arról, miért nem adunk meg pontos nevet-címet, nem beszélve mobilszámunkról, családunk fogyasztási adatairól, Facebook-fiókunk elérhetőségéről és a többi nyalánkságról, esetleg mindössze azért, hogy utána lehessen mondjuk virtuális muffinokat díszíteni, vagy egy hercegnős városban mozgatni valami macskát.

Hogy véletlenül se csinálhasson rosszat szegény csőbe húzott kiskorú, csináltunk természetesen külön usert is, ahol nem lehet telepíteni semmilyen kiegészítőt. A sütiket kilépés után valamennyi böngésző törölte, ha pedig valami szerviz-párbeszédablak jött fel, akkor a gyerek köteles volt ezt nekünk bemutatni (úgyse értett angolul, ahogy legtöbb program íródott). Ha ez nem volt járható, a „No” vagy a „Cancel” feliratra kellett kattintania. Bizonyos kor alatt pedig csak engedélyezett helyeken játszhatott – elsőnek például a tényleg körbevédett, ártalmatlan Egyszervolt játékai kerültek a „fehérlistámra”. Lőni ott ugyan nem lehet, de a másféle játékok is élvezhetőek.

Amikor megadja a gyerek az adataidat egy virtuális muffinért

Amiről eddig beszélnünk kellett:

Nyereményjáték

Regisztrálj névvel, címmel, telefonszámmal, anyád lábméretével, kétoldalas kérdőívvel, és akkor lesz majd 0,0001 százalék esélyed, hogy nyerj egy… divatos plüsst, szállást elérhetetlen helyen, méregdrága kütyüt, divatfotózást, akármit. Már kórusban mondják a választ, ha hasonló ajánlat jön szembe és rákérdezek: „Na, mit nyersz ezen valószínűleg, fiam?” „TUDJUUUK, TAPASZTALATOT!”

Fizess be kicsit, hogy nyerhess nagyot!

Na, persze! Ugyanez pepitában a „vedd meg a felesleges dolgot, hogy egy nagyobb felesleges dolgot nyerhess.”

Engedélyezd a teljes hozzáférést a fent említett adatforrásokhoz

E-mail lista, mobilszámok jegyzéke, Facebook baráti kör/posztok/egyéb adatok, csak hogy különösen mulatságos macskás videókat nézegess, vagy baromi hasznos személyiségteszteket/horoszpókot/online jósdát használhass, amit egyébként enélkül is megtalálni a net bugyraiban.

Push SMS és hasonlók

Véletlenül megnyomott „OK” gomb után bezuhogó kéretlen fizetős üzenetek tömege. A szabályozók annyira berágtak erre a trükkre már, hogy kihalófélben van, aki mégis ilyenre vágyik, mehet végig egy kacskaringós regisztráción, ahol három lépésben ellenőrzik, valóban nagykorú-e. Nem győzök eléggé hálás lenni nekik ezért.

Ha ezeken túlvagyunk, jöhet a következő lépcsőfok: hogyan óvjuk meg a gyerekeket (és a pénztárcánkat) egy-egy fizetős játék-kiegészítő trükkjeitől. Az ingyenes játéknak is lehet fizetős extrája (amit akár „véletlenül” is aktiválhatunk), és a már megvásárolt, fizetős játék is ösztönözhet újabb és újabb befizetésekre. Következő cikkünkben ezt a témát járjuk körül.

Vica

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai