Ahol a virtuális világ összeér a valósággal

Már tényleg a Mátrixban érezhetjük magunkat: valami történik egy képernyőn, megnyomunk egy valójában nem létező virtuális gombot és hirtelen az előttünk lévő kis építőelemen lévő LED-lámpa kigyullad. Nem sci-fi, valóság, egy gyerekekkel túlzsúfolt teremben.

A Reality Research fesztivál részeként vehettünk részt azon a workshopon, amin Minecraft-pályát lehetett a LittleBits elektronikai készlet (ismertető, teszt, bemutató itt meg itt) darabjaiból, illetve néhány legóelem, hurkapálca, mikormi elemeivel összekötni. Van vagy hat-hét szülő-gyerek csapat, a játék végén egyetlen „kört” fognak alkotni ezek a pályák és építmények, ha jól végezzük munkánkat.

Reality Research Festival
Október 21 és 27 közt rendezték Budapesten azt a nehezen meghatározható műfajú rendezvénysorozatot, ahol a valóság az „augmented”, a „virtuális” meg a „vegyes” valóságban létrehozott alkotásokkal találkozott – például a Jászai Mari téri Kubik coworking hely pincéjében, ahol a kiállításon irányíthattunk fejmozgással valódi robotot, nézhettünk digitális technológiával készült műalkotásokat, részt vehettünk speciális hangokat és ott helyben létrejött koreográfiát tartalmazó interaktív projektben, vagy megnézhettük, egy művész elgondolásában mit lehet kihozni egy kicsi 3D nyomtatóból, vagy milyen nem hagyományos játékokat alkotnak a virtuális valóság terében.

Az összekapcsolás lelke egy miniszámítógép, ám a kapcsolódás módja trükkös: a foglalkozást vezető Szilveszter elárulja, a Minecraftos laptophoz vezető kábel csak az áramellátást biztosítja: a jel valójában wifin, felhőn és interneten keresztül érkezik bele. Az apró gép is a LittleBits készlet része, leginkább egy Rapsberry Pi-hez hasonlíthatom. Ennél bonyolultabb dolgokra is képes, de persze egy kétórás bevezető foglalkozás alatt nem lehet működő űrállomást építeni.

Mi az a Raspberry Pi?
A Raspberry Pi egy bankkártya méretű, egyetlen áramköri lapra/kártyára integrált BCM2835 alapú, lényegében teljes értékű és funkcionalitású számítógép, amelyet az Egyesült Királyságban fejlesztettek oktatási célokra, jelenleg leginkább Linux operációs rendszerrel működik, de a Microsoft is ígér rá IoT operációs rendszert. Az USB csatolón keresztül lehet „elérni”, de van videókimenete is, hogy megjelenítőt kapcsoljunk hozzá, van, amelyik modellnek audio ki-és bemenete is van. Nagyon kevés áramot fogyaszt, nagyon kis helyen elfér, de mivel számos kiegészítő kapható hozzá, sokféle funkciót betölthet.

Mire jó?
Lehet belőle kommunikációs (adattovábbító) szerver, kapcsolhatunk hozzá szenzorokat (akár egészségügyieket is), beépíthetjük interaktív játékba vagy kis vezérelhető robotba, de lehet kisméretű játék-vagy videószerver is. Praktikus ott, ahol szükség lenne valamilyen számítógépes funkcióra, de egy teljes értékű gép nem férne el, nem lenne biztonságos a működése vagy könnyen megsérülhetne.

A mi csapatunk tapasztalatlan ugyan, de mégis erős: egy elég jó Minecraft-építő (a Nagylány) a virtuális oldalon, és egy kísérletező kedvű, fáradhatatlan konstruktőr (a Kicsi Fiú). A Nagy először csak hümmög, jellegzetes kamasz-arckifejezéssel, nemértem, nemértem (sajnos félórát tényleg késtünk, akkor mondtak el sok lényeges dolgot), de tízperces eligazítás után pikkpakk megépíti a pályát a kért funkciókkal, saját szórakoztatására aztán teremt a mezőre pár lovat, akik néha elszabadulnak, beülnek a csillékbe, vagy ide-oda trappolnának a többi csapat mezején is. De legalább nem robbant, mint pár militánsabb kissrác egy másik pályán, kilukasztva mások kész építményeit is. A Kicsi közben először csak ide-oda passzolgatja a videóról korábban már megismert elemeket, villogtat és dudál, kapcsolgat és elágaztat, aztán már gördül is az összerakott mű egy legókerék segítségével, viszont nehéz rávenni, hogy a már működő prototípust ne kapja szét szemvillanás alatt, mert esetleg elfelejtjük, hogy is raktuk össze.

Nem csak kockáknak, és nem csak elektronika iránt érdeklődőknek hasznos” – mondja a foglalkozás után Szilveszter. „És nemcsak a Minecraft-skilleket vagy a párhuzamos kapcsolást tanulhatjuk meg egy ilyenből, hanem például a csoportmunkát, a módszeres tesztelést vagy az egymásra hangolódást is.” Való igaz, azonmód kiderül, melyik kölyök nem tud egyelőre csapatban dolgozni, az egyik például bepöccen a folyamatos sípolás-nyekegéstől, a saját modelljével is elégedetlen, ezért morcosan kivonul.

valosag_800

Egy parányi kislány tökéletesen együttműködő párost alkot a mamájával, nagyfiúkat megszégyenítő módszerességgel épít és magyaráz. Van, aki túlbonyolítja az alkotást, egyszer elindul, utána vagy meg se moccan, vagy atomjaira hullik a szemre egyébként tényleg látványos billegő-gördülő valami. A végén mindannyian egy csapatot kell, hogy alkossunk: egymásnak adjuk át a jelet, amire a következő csapat Minecraft-programja, majd LittleBits konstrukciója bemutatja az elkészült produkciót. A LittleBits mellé érdemes mindig valami mást is tenni, mondja Szilveszter, mivel most épp a Minecrafthoz jött ki az API (az interfész, amivel a két rendszer kapcsolódni tud egymáshoz), tehát ezt választották.

A LittleBits készlet tulajdonképpen elérhető kéne hogy legyen bármilyen hetedikes fizikaórán, ha az elektromosság, elektronika kerül szóba, érdemes lenne a forrasztás nélkül is működő áramköröket alkotó kis egységeket kipróbálni. Ha pedig még a virtuális világ felé is van kapu, akkor tényleg kész a Mátrix-élmény. Hogy mérnök lesz-e bármelyik gyerekem, a jövő zenéje, de az érdeklődés adott, ahogy a Kicsi fogalmazott már az első videó után: „ez tökjó, ez az izé… technológia”.

(Még ezután se haza indultunk: a hely szürreálisan ipari jellegű pincéjében kiállítás van, azt is megnéztük, voltak benne vizuálistrükkös műalkotások, VR-játék, ahol egy pici robotot lehetett fejmozgással irányítani, miközben társaink IRL figyelték annak mozgását, „kukucskálós” 3D kép a 3D előtti időkből, vagy megfigyelhető, apró 3D nyomtató a mostani időkből.)

A gyerekek egyébként – tudtukon kívül persze – lemodelleztek egy csoportban zajló szoftverfejlesztési folyamatot, amit valamilyen célra épített hardvereszközzel kellett „integrálniuk” úgy, hogy a szoftveres és a hardveres egység is működjön, nem csak egyetlen alkalommal. El is gondolkodtam azon, hogy milyen remekül lehetne projektmenedzsment vagy hasonló tréningen szemléltetni ezzel a lépéseket, többet mond, mint bármilyen tankönyvi bekezdés vagy folyamatábra. És legózni vagy Minecraftozni számos felnőtt is szeret.

Hasonló cikkekhez kattints az alábbi témákra:

9-15 app család digitális család gyerek játék közös játék netezés program szülő tanulás

Ha szeretnél hozzászólni, először ,
vagy ha még nem regisztráltál, kattints ide.

Facebook oldalunk

Lájkold, hogy képben légy legújabb cikkeinkkel!

Legújabb cikk

Így lesz biztonságban a gyereked a Facebookon

Beállítási tanácsok az internetbiztonsági szakértőtől.

Hírlevél feliratkozás

Értesülj elsőként legfrissebb tartalmainkról!

YouTube csatornánk

Ha tetszenek a videóink, iratkozz fel!

Kapcsolódó cikkek

Unokáink nem járnak majd iskolába?

A virtuális tanulásé a jövő?

A 6 legnépszerűbb nyelvtanuló alkalmazás

Hogy a nyelvtanulás ne legyen unalmas a gyereknek sem.

(Szép) Új jövő, melyben kütyük vigyáznak gyermekeink egészségére?

Az orvostechnikai újdonságokra is fel kell készülnünk.