7 tényező, ami a digitális kvócienst (DQ-t) meghatározza

7 tényező, ami a digitális kvócienst (DQ-t) meghatározza

Villányi Gergő | 2018.11.21 | Olvasási idő: 6 perc

Pár évtizeddel ezelőtt, a tudomány akkori állása szerint, az intelligencia hányadost egyfajta tehetség-mércének tekintettük. Úgy gondoltuk, hogy az IQ a sikeres, boldog élet egyik legfontosabb előjelzője lehet. Évekkel később merült fel az EQ – vagyis az érzelmi intelligencia – először Keith Beasly cikkében, majd a Times hasábjain, amihez szorosan kapcsolódott Daniel Goleman Érzelmi intelligencia című népszerű könyve is. Manapság, ahogy a digitális világ egyre inkább beépül a mindennapjainkba és szokásainkba, nem túlzás az állítani, hogy második életterünkké vált. Azt azonban fontos tudnunk, hogy az online világnak egyaránt vannak szabályai, veszélyei és előnyei is. Hasznunkra válik, ha tudatosan mozgunk ebben a térben is, mert így példát mutathatunk a gyerekeknek, megvédhetjük magunkat vagy családunkat a veszélyektől, és kihasználhatjuk mindazt a jót, amit a digitális világ nyújthat számunkra. A digitális kvóciens (DQ), azaz online kompetencia (jelenleg egy olyan koncepció), amely azokat a területeket fogja csokorba, ahol szülőknek is és gyerekeknek is tudatosabbá kell válnia, hogy a digitális világban is boldoguljanak.

1. A digitális identitás

Tudatosan talán még ritkán nézünk rá, azonban mindennapjaink része a digitális énképünk. Pedig nagyon is sokat számít, hogy milyen az online jelenlétünk, mit üzenünk önmagunkról, de ennél is fontosabb, hogy ez összhangban van-e a valósággal. Felmerül a hitelesség kérdése és a digitális tér ártó vagy deformáló erőinek felismerése is. Az online illúziók, a megfelelési kényszer, a „kirakat élet” és az összehasonlítgatásból fakadó rossz érzések mind ékes példái annak, hogy a tudatosság itt  is mennyit számít. A fiatalabb generációkat, akik már beleszülettek a digitális világba, mindez még erősebben érinti, hiszen számukra természetesebb és énközelibb az online jelenlét, valamint kevesebb offline tapasztalatuk van, mint a felnőtteknek. A generációk felfogásából és különbözőségeiből fakadó beszélgetések éppen ezért hasznosak és nagyon is sokat adhatnak, ha kellő kíváncsisággal fordulunk felé.

2. Az online töltött idő korlátai

Biztosan mindenkinek van olyan története, hogy csak ránézett az egyik közösségi média oldalra, vagy böngészett egy kicsit és azt vette észre, hogy órák röpültek el közben. Hasonlóképpen sok negatív megjegyzést lehet hallani azokról, akik a képernyőre tapadnak, akár társaságban is, vagy időnként a zebrán így mennek át. Testünk is reagál a túlzásba vitt online eszközhasználatra, hiszen a fantomrezgés – amikor úgy érezzük „csörög a zsebünk” – manapság egyre gyakoribb jelenség lesz.

Az sem mindegy, hogy az online töltött időt valójában mire is használjuk. Szórakozás, kikapcsolódás, tanulás, hobbi, kapcsolattartás, információszerzés, baráti beszélgetések – erre mind jó lehet a digitális világ. A hangsúly az arányokon van. Hasonlóképpen mindennapi jelenség, hogy a munkaidő nem jár le azzal, hogy kiléptünk az iroda ajtaján vagy épp hazaértünk. E-mailek, értesítések bombáznak minket és az elérhetőség még késő este is adott, hogy reagáljunk ezekre. Ezzel azonban rossz példát mutatunk és pont azt a közeget áldozzuk fel, ahol az együttlét, a meghittség és az egymásra figyelés kell, hogy fókuszban legyen. Az eszközök és az applikációk mindent elkövetnek, hogy a figyelmünket magukra tereljék, és minél tovább megtartsák – tudatosságra, példamutatásra és online szokásaink átgondolására van szükségünk nap, mint nap. Ezzel azt is megerősítjük, hogy az offline programok, az élő találkozások, az egymásra figyelés és az emberi kapcsolatok is időt érdemelnek – erre az üzenetre nagy szüksége van a fiataloknak, akik gyakran így is online jelenlét túlsúllyal küzdenek a mindennapjaikban.

3. Kritikai gondolkodás

Igaz, hogy hatalmas tudás és információtár található a neten, de a hitelesség kérdése egyre fontosabb. A kamuhírek, manipulált képek, videók világában, ahol bárki bármit feltölthet, két dologra támaszkodhatunk. Egyfelől nagyon fontos egy olyan belső szellemi szűrő kialakítása, ami a forrást, az információ hiteleségét és a kontextust vizsgálja. Másfelől a hasznos és a káros tartalmak közötti különbségtételt sem szabad elhanyagolnunk. A „túl jó, túl egyszerű, hogy igaz legyen” lehet a kritikai gondolkodás egyik vezérelve. Fontos azt tudatosítani, hogy a népszerűség sem jelent egyet az igazsággal. Hiába követik több százezren az adott megmondóembert, attól még tévedhet, vagy épp olyan témába szól bele, amiről kevés tudása van csak. Véleménye lehet, de az nem jelenti azt, hogy a valóságot halljuk. Mindemellett a rengeteg megosztás, számolatlan like sem mérvadó, hiszen nem a mennyiség határozza meg a hitelességet vagy az igazságtartalmat.

4. A magánszféra kérdései

Korábban már szóba került a „kirakat élet”, ami mértéktelen és korlátlan mennyiségű információt jelent. Ez szorosan összefügg a jelentéktelen, felesleges tartalmak megosztásával, valamint a sebezhetőséggel, ami a magánélet bizalmas részleteit is jelentheti. Egy fotó, egy videó nem csak minket, de másokat is kínos helyzetbe hozhat. Egyre több az olyan történet, ahol kisgyerekekről készült fotók kerültek rossz kezekbe, mert nyilvánosan elérhetővé váltak, de a serdülők bizalmának elárulása vagy a párkapcsolati/családi élet szennyesének kiteregetése sem ritka jelenség sajnos. Szorosan összefügg mindezzel az, hogy mit osztunk meg önmagunkról, milyen helyzetben, állapotban vagy épp tartalommal kapcsolódunk az online világhoz. A mondás szerint az internet sosem felejt és ebben sok igazság van. Hiába törlünk le valamit vagy hisszük azt, hogy az önmagát letörlő fotó eltűnik – az már lehet, hogy ott lapul egy merevlemezen vagy lementették és továbbküldték az engedélyünk nélkül. Egyre nagyobb a feltöltött online tartalmakkal kapcsolatos tudatosság a fiatalok körében, mert ők naponta szembesülnek a következményekkel és gyakran pont ők azok, akik a felnőtteket is figyelmeztetik, hiszen jobban kiismerik magunkat ezekben a helyzetekben.

7 tényező, ami a digitális kvócienst (DQ-t) meghatározza

5. Digitális lábnyomaink

Az online világ egyik legnagyobb illúziója az, hogy névtelenek, arctalanok vagyunk a monitor mögött. Ez sokakban azt a képzetet kelti, hogy bármit megtehetnek és agresszív, gyűlöletkeltő hozzászólásokat sem félnek maguk után hagyni. Ennek azonban nem csak a monitor másik végén levő emberre van komoly hatása, de a következmények alól sem mentesít senkit. Hamarabb bizalmat szavazunk online és az érzelmeinken is kevésbé tudunk uralkodni – hiszen egy monitor nem adja meg az emberi találkozás és az ezzel járó korlátok, szabályok érzetét. Ez ellen a tudatosság és az egymással való bánásmód hangsúlya a leghatékonyabb fegyverünk. A magánszféra kérdéseihez hasonlóan nem mindegy, hogy milyen tartalmakat, fotókat, beszélgetéseket, hozzászólásokat hagyunk magunk után, ha itt barangolunk. A fiatalok különösen veszélyeztetettek, hiszen a következménnyel kapcsolatban ők még fejletlenebb agyi struktúrával rendelkeznek, a tapasztalataik is hiányosak lehetnek – úgy gondolhatják, belefér. Sok beszélgetésre, tudatosságra és időnként egyértelmű határokra van szükségük, ahogyan az offline térben, úgy itt is. 

6. Online zaklatás - cyberbullying

A bántalmazás jelei egyre tágabb körben válnak ismertté. A viselkedésben beálló hirtelen változás, a lehangoltság, a dühkitörések, a visszavonultság mindig azt jelzi, hogy valami nincsen rendben. A kiszolgáltatottság szempontjából is fontos azt tudatosítanunk, hogy az online zaklatás nem ér véget egy adott épület, iskola vagy iroda falai között. Az online világ a technológiának köszönhetően bárhová elkísérhet minket. Egyszerre jogi és pszichológiai kategória a bántalmazás, pedig sokan egy legyintéssel elintézik az online világot. Hiszen bármikor ki lehet kapcsolni, le lehet tiltani – ez igaz, de a baj ekkor már megtörtént. Nagyon fontos, hogy ne az áldozatot hibáztassuk, ha bajba került. Ezzel csak a terheit és a fájdalmát növeljük, pedig pont megértésre, türelemre, védelemre és egy megbízható támaszra van szüksége. Mivel az iskolai osztályok, csoportok, közösségek lenyomata is megtalálható a közösségi oldalakon, fontos, hogy fel merjünk szólalni a zaklatók ellen, vagy mi magunk váljunk segítővé, ha valaki a szemünk előtt kerül bajba.

7. Online adatvédelem

Ahogy az utcán is odafigyelünk, ha a zebrán kelünk át, vagy épp kikerüljük a veszélyesnek gondolt helyzeteket, ugyanúgy online értékeink védelme is hasonló tudatosságot kíván. A nyilvános posztok és tartalmak bárki számára hozzáférhetőek, ezért jól gondoljuk meg, hogy mindez kihasználható-e valamilyen módon. Előfordulhat, hogy valaki ártani próbál nekünk, ha kiírjuk, hogy 2 hétig nem leszünk otthon és üres a lakásunk. Hasonlóképpen fontos, hogy a fiókjainkat védő jelszavak, emlékeztető kérdések megfelelő erősségűek vagy egyediek legyenek – de még így is hasznos időnként újra cserélni őket. Az adatlopások és a feltörések gyakorisága megköveteli azt is, hogy rutinunk legyen abban, mit is tehetünk, ha már megtörtént a baj. A felhőben tárolt adatok kényelmi funkciója megkérdőjelezhetetlen, de a túlságosan bizalmas vagy magánjellegű adatok tárolására nem ez a legjobb módszer. Mindez a digitális önvédelem része, ami minden generációt érint.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai