5 dolog, amit az Alfámról tudni kell

| Olvasási idő: 6 perc

Nőnek fel, már önállóan gondolkodnak, beszélnek és tableteznek (nagyon sokat tableteznek!) az Alfák. Ők a 2010 után született generáció: nekem is van egy. 2010-ben Mark Zuckerberg lett a Times címlapján az év embere, és a kisfiam még a születése napján kapott is saját Facebook-profilt. Na nem tőlem, hanem az öcsémtől, aki át akarta utalni magának a Pet Societys aranyait. Én a kórházból írogattam neki, hogy ha már szültem egy gyereket, jogom van azokhoz az aranyakhoz. Azóta a kisfiam hatéves, a családunk nem Pet Society-függő, és visszakaptam a fiam Facebook-fiókját az öcsémtől.

Az Alfákat még alig tudják kutatni a társadalomtudósok, pedig az már most látszik, hogy érdekes nemzedék lesznek. Ámulattal figyeljük őket – főleg aki olyan szerencsés, mint én, hogy testközelből csodálhatok egyet, és kereshetem a fél pár zoknijait! Hogy többet tudjak meg a saját gyerekemről, összeszedtem néhány állítást-előrejelzést, és megnéztem, vajon mennyire igazak rá.

1. Mindent azonnal, egy gombnyomásra akar, de tudatos fogyasztó

Ó, de még mennyire. A múltkor egy plázában drágállottam a négyezer forintos frizbit, és megígértem neki, hogy ha nem baj, majd rendelek neki olcsóbban az Ebay-ről (a fáradtvagyoktabletezzinkább után a második kedvenc szava). Erre a kezemnél fogva kivezetett a boltból, rámutatott egy barátságos padra, és közölte, hogy nem baj, csak rendeljem, de most.

2. Ha nem tud valamit, a Youtube-ról tanul

Nem csak, hogy onnan tanul, ott fedez fel dolgokat. Pár hete titokzatos videókat nézegetett a legjobb barátjával az ipadjén: csekkoltam az előzményeket, Minecraft-végigjátszásokról van szó. Miután végignézte majdnem a teljes csatornát, hozzám somfordált és letöltette a játékot: kiderült, hogy a szisztematikus videónézéssel MÉG azelőtt pro játékossá fejlesztette magát, hogy egyáltalán belekezdett volna. Alfák…

5 dolog, amit az Alfámról tudni kell

3. Neki a virtuális tér az élettér

Annak ellenére, hogy szeretünk kirándulni, játszóterezni, sportolni, egyenrangú térként kezeli a virtuális teret. Minden különösebb jelzés nélkül vált beszélgetés közben a falusi nagyapjánál lévő kutyájáról és macskájáról a Minecraftos disznófarmjára. Közli, hogy meteoriteső hullott, majd azt kéri, meséljek a (valós) meteoritokról. Ehhez természetesen elő kell húznom az okostelefonomat…
De az Alfák alapvető netigényét bizonyítja az is, amikor a vasútállomáson megkérdezte, beírom-e a wifi jelszót az ipadjébe. Azt feleltem, hogy itt nincs net. Ő rám nézett, és teljes őszinteséggel kérdezte: „Anya, miért megyünk olyan helyre, ahol nincs net?”

4. Túlzott online exhibíció

Mivel Y-generációs vagyok, egy csomó lehetőség nem ismeretlen ugyan, de nem kézenfekvő számomra. Kicsit meglepett, és hálát adtam az égnek, hogy nincs még hozzáférése ahhoz a bizonyos Facebook-fiókhoz, amikor észrevettem, hogy a korosztályra jellemző kíváncsisággal, nagy lelkesen fényképezi többek között a saját alsó tájékát. Egy Alfa mamájának a heves (bár hősiesen visszafojtott) röhögőgörcs után bizony ilyen típusú beszélgetésekre is fel kell készülnie.

5. Nem fontos számára a valós emlékezet

Mivel egy Alfa pontosan tudja, hogy az információ két kattintásra hozzáférhető a folyamatosan körülötte lévő eszközökön, ezért inkább az elérési útvonalak és stratégiák memorizálására koncentrál. Hogy én ezt mennyire tudom! A kisfiam bármit képes elfelejteni. Minek írja fel a házit, ha megkérdezhetem Messengeren a tanító nénitől, nem?

Leginkább a neveket felejti el, inkább az arcokra emlékszik. Panaszkodik is, mert nekik még nem lehet közös Viber-csoportjuk az osztályban, mint nekünk, anyukáknak. Azt állítja, nekem csak amiatt sikerült gyorsan megjegyezni mindenki nevét, mert folyton a telefonomon lógok. Ez persze egyáltalán nem igaz…

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai