Belegondolni is félelmetes, hogy ebben a pillanatban vajon hányan küldenek egy emojit. Óvatos becsléssel is több milliárd lehetett, amíg ezt a mondatot elolvastad.
Shigetaka Kurita, japán tervező 1999-ban alkotta meg az első emojikat, amelyeket a mangák világa, a kínai írásjelek és a közlekedési táblák rendszere inspiráltak. (Az emoji összetett szó „e” képet, a moji karaktert jelent.) Kurita 176 piktogramot tervezett, amelyeket egy 12x12 piszeles négyzetháló ábrázolt és szöveges üzenetben (személyhívón majd SMS-ben) el lehetett küldeni. Kurita emojijai ma már a new yorki MoMA (The Museum of Modern Art) gyűjteményének része és a digitális múlt meghatározó darabjai.
A Nap, az esernyő, a hóember, a zodiákus jegyek, a francia kártya színe, a golf, a tenisz, a szív, az összetört szív, a nevető és kesergő smiley, a hamburger, a macska és a tűsarkú is szerepelt a Kurita tervezte karakterképek között. Sőt, szerepelt a tárcsás, klasszikus telefon és a FAX is, de ezek idővel olyan elavultá váltak, hogy eltűntek az emoji készletből.
Napjainkban több, mint 3000 emoji-t használunk, készült róluk már film, megvásárolhatóak plüssként és az alsós tanító nénik sem tündéreket és boszorkányokat osztogatnak, hanem nevetős vagy síró smilye-kat.
Ahogy a növényeknek és állatoknak, az emojiknak is elkészült (és folyamatosan frissül) az enciklopédiája. Az Emojipedia-ban megtalálható minden, amit az emojikról tudni akartál. (Sőt, talán az is, amit nem.) Lehet benne keresni kulcsszavak és emojik alapján, és egy-egy emoji adatlapján látható, hogy a különböző hardvereken és programokban hogyan jelenik meg. Például a nagyon klasszikus mosolygós arc, a legújabb őrület az unikornis vagy éppen a zombik.
Az Emojipedián nyomon követhető az emojik evolúciója és érdekes statisztikai adatok is fellelhetők.
Úgy tűnik, hogy a nagy többséghez tartozom én is, aki a könnyezve röhögő smiley-t és a piros szívet használja leggyakrabban. De vajon az mit mond el rólam, a facepalm is benne a legyakrabban használtak között?
Valószínűleg a koromról árulkodik leginkább, ahogyan az is, hogy „színes, szagos” emoji helyett karakterekből rajzolom ki a hangulatjeleket, mintha még mindig az SMS lenne a legforradalmi írásos kommunikáció. Mentségem, hogy rááll a kezem a :), a :D és a ;) billentyűkombinációkra. (Az persze már más kérdés, hogy kifejezetten bosszant, ha az app vagy a szoftver van annyira intelligens, hogy a kettőspont-zárójel bezárva karakterekből automatikusan felrajzolja a mosolygós arcot. 😊)
Igaz, hogy az emojik megjelenési formája platformonként gyakran eltérő, a mai emojik „DNS-e” Kurita pixeles mintáival rokon, gondolatokat sűrítenek, mondatokat tömörítenek vagy egyszerűen lehetőséget kínálnak a kommunikációra akkor is, ha éppen nincsenek szavaink. Persze a képi nyelv nem újdonság az emberiség történetében, de még soha korábban nem volt olyan, hogy „küldök egy smiley-t” és a világ bármelyik pontján, fiatalok és öregek is megértik.
Az emojik megváltoztatták az írásos kommunikációnkat. Az emojik összekötnek minket. 2015 óta minden év július 17-e a Word Emoji Day, egyelőre még nem hivatalos ünnep, de ha minden nap, sőt minden órában többször használjuk az emojikat, igenis kijár nekik egy tűzijátékos, konfettis ünnepnap. Éljenek az emojik! 🤩🎉🎁🎈🍫🌞🐼😻