Videojáték kisokos: mi a játékidő és az újrajátszhatóság?

Tudjuk, hogy a gyerekek meddig használják a bébi játékokat és hány éves korukig játszanak örömmel a homokozóban. Azt is tudjuk, hogy a legóval akár egy évtizeden át is a kedvenc játékuk lehet, de azt is, hogy egy puzzle-t csak néhányszor raknak ki, utána megunják. Arról viszont kevesebbet tudunk, hogy a játékidő és az újrajátszhatóság hogyan alakul a videojátékoknál és az online játékoknál. A videojátékoknál egyik fontos aspektus, hogy mennyi játékidőt igényel az „elfogyasztásuk”. Azaz mikor jön el az a pont – pár órán belül vagy csak évek múlva -, amikor a végére értünk a történetnek, vagy kimerítettük a játék nyújtotta lehetőségeket. A játékidő több tényezőből áll, most ezeket veszi sorra Tóth Dániel pszichológus szakértőnk.

Egyszerű játék

Az egy játékos által végig játszható játékmenet, kampány vagy történet. Ezt szokták még kijátszásként vagy a játék kiakasztásaként is emlegetni. Ez maga a videojáték. A játékos elindul az első pályán és amikor teljesítette, eljut a következőre, majd a következőre és végül elér a játék végére. Műfajonként változik, hogy ez mennyi ideig tart: akciójátékoknál gyakran nem több 6-8 óránál, komplexebb stratégiai játékoknál, vagy történetben és dialógusokban gazdagabb szerepjátékoknál ez inkább 20 órától indul és akár 30-40 órára is felmehet. Az ennél hosszabb játék ritka. Természetesen az aprólékosabb vagy maximalista természetű játékosok valamivel több időt töltenek velük, de játékidő mindenképpen limitált. A játékidőt ezen túl az újrajátszhatóság tudja megdobni.

Az online multiplayer játékokat nem lehet szüneteltetni. Gyerekek és szülők között ebből sokszor alakulhat ki vita: a szülő hívja vacsorázni a gyereket, ám ha a gyerek éppen olyan játékkal játszik, amit nem lehet szüneteltetni, akkor nem tud azonnal pattanni, hanem még folyamatosan játszania kell (pl. 20-30 percig), hogy befejezze a „meccset.” Ha nem fejezi be a meccset, akkor hátrányba kerül ő maga is és a csapata is.

Újrajátszhatóság

Mitől lesz egy játék újrajátszható? A régebbi modell az volt, hogy legyen annyira izgalmas és szórakoztató, hogy amint a végére ér a játékos, azonnal újra akarja kezdeni és jobban megoldani (pl. magasabb pontszámot elérni vagy rövidebb idő alatt végigjátszani). 30 évvel ezelőtt még voltak olyan játékok, amik pusztán az akkori újdonságuknak köszönhetően képesek voltak erre, de mára már olyan gazdaggá vált a piac, hogy ez igen ritka. Ehhez képest egy sokkal izgalmasabb koncepció az újrajátszhatóságra, amikor egy játéknak több féle menete és végkifejlete lehet. Képzeljük el, hogy a játék egy folyosó, a játékmenet az, hogy hogyan haladunk végig ezen, a játék kimenetele pedig, hogy hova lyukadunk ki végül. Egészen másféle élmény lesz, ha ugrálva haladunk végig, mintha a padlón kúszva, és ha a folyosóban elágazás is van, akkor, amikor elérünk az egyik végére, kíváncsiak lehetünk mi lett volna, ha a másik irányba megyünk.

Játékmenet

A legtöbb játékban ma már igyekeznek a játékos számára szabadságot biztosítani és a választás lehetőségét meghagyni. Például az akciójátékoknál választhat, hogy milyen fegyverzetet választ, inkább a közelharcot próbálja ki, vagy a távolról hatékony katona bőrébe bújik. Többféle játékmenetet nyújthat az is, ha egy döntési helyzetben valaki az egyik játék során inkább a jóságos, míg a másiknál inkább a gonosz utat választja és így tesz szert egyre több barátra vagy hatalomra. De ugyanazon a morális övezeten belül is lehet, hogy az egyik játék során inkább a forrófejű barbár harcos stílusával tör, zúz, a másikban inkább a megfontolt ravaszságával és ügyességével éri el céljait, vagy épp egy a varázslat eszközével érvényesíti akaratát. Ezeket a döntéseket olykor a játék elején meg kell hozni (pl. szerepjátéknál kaszt választással), de vannak játékok, amelyekben döntések sorozata. Azokban a játékokban, ahol folyamatos lehetőségek és döntések vannak, azok meg tudják többszörözni az adott játékkal tölthető időt, hiszen az többszörösen újrajátszhatóvá válik, mégsem lesz unalmas, hiszen az élmény minden játék során változik. Ezt néhány játék még megfejeli azzal is, hogy a játék világa adott pályák, térképek véletlenszerűen generálódnak minden egyes alkalommal, így sosem lesz kétszer ugyanaz.

A játék kimenetel

Gyakran a játék kimenetele is a játékostól függ. A játékos a játék egy pontján hozhat egy döntést (ez gyakran egy morális döntéshez kötődik), ami meghatározza a játék végkifejletét. Mondjuk végül megmenti a világot, vagy ő lesz a világ ura. De vannak videojátékok, amelyekben a játék során meghozott döntések összegződnek - például a játék számon tartja, hogy hány jó/rossz tettet vittünk véghez, vagy milyen értékeket képviseltünk, kikkel szimpatizáltunk, például a városi lovagok, vagy az erdei tündérek segítségére sietett-e a játékos, kinek segített többet, kinek az oldalára állt - és ebből adódik össze a végkifejlet. Nem ritka hogy egy játéknak 2-3 vagy akár ennél is több markánsan különböző végkifejlete legyen. Ilyenkor, ahogy a játékos a történet végére ér, kíváncsi lehet, hogy mi lett volna, ha adott ponton másképp dönt, és ez is motiváló lehet arra, hogy az adott játékot ismét az elejéről kezdje.

Videojáték többjátékos móddal

Az előzőekben elmondottak csak az egy játékosnak szánt játékokra igazak. Onnantól, hogy egy játékot nem csak egy játékos számára készítenek - vagyis többen játszhatnak kooperatív vagy kompetitív módon – a játékmenet még változatosabb lesz. Minél többen vehetnek részt egyszerre a játékban, a videojáték ezzel arányosan egyre kevésbé lesz „folyosó” és egyre inkább játszótérré válik, ahol csak a társaságon múlik, hogy mit hoznak ki az adott játékból. Ahogy a mászókának sem merült ki soha az újrajátszhatósági kapacitása, ezeknek a játékoknak is a játékosok száma és személyisége szerint szinte végtelen szeresére nőhet a játékkal tölthető idő.