Tízéves gyerekem megkapta első okostelefonját

Okostelefon gyereknek? Napjainkban sok gyerek számára a felnövés egyik legizgalmasabb, legjobban várt állomása az, amikor megkapja első saját okostelefonját. Rengeteg szakember, szülő és blogbölcs vitatkozik azon, hogy mi a tökéletes életkor erre a lépésre, de végső soron ez csak a szülő döntése, a saját elveinek, a gyerek érettségének és a körülményeknek függvényében. Nálunk három hete következett be a nagy pillanat, nagyon hirtelen. Ennek az időszaknak a történetét szeretném elmesélni.

Izabella lányom tízéves. Amióta az eszét tudja, okostelefonok vették körül, és már jó pár éve könyörgött egy sajátért. Tette ezt úgy, hogy gyakran engedtük, hogy használni a saját kütyüjeinket. De neki saját kellett, és bár ő maga soha nem tudta megmagyarázni miért, teljesen nyilvánvaló, hogy számára a saját okostelefon jelenti azt, hogy másoktól függő kisgyerekből felnő nagylányba. Bár csak az október közepére eső tizedik születésnapjára terveztem telefont adni neki, augusztus utolsó napjaiban hirtelen felgyorsultak az események.

Az okostelefon elérhetővé teszi a gyereket

Az iskolánkban ötödikes kortól engedik azt, hogy a gyerek egyedül jöjjön-menjen, addig csak szülői, vagy gondviselői kísérettel léphet ki az iskolaudvarból. Ő szinte magától értetődőnek érezte, hogy újdonsült fizikai függetlensége egy telefonnal fog járni, és ezzel nehéz volt ellenkeznünk. Az, hogy a gyereket már nem kell mindenhová kísérgetnünk kis kertvárosunkban, nekem is hatalmas megkönnyebbülés, hiszen két kisebb testvére ad nekem elég munkát és elfoglaltságot. A telefon pedig mindenhol elérhetővé teszi az embert.

Számunkra elképzelhetetlen volt az, hogy mint sok más szülő, egy klasszikus, csak telefonálásra és sms-írásra alkalmas telefont adjunk neki. A férjem szavaival:

„Ez most itt a XXI. század és okostelefont használunk. Egyébként is, legalább nem fogja lenyúlni a mieinket a kölök.”

És mivel mi iPhone telefonokat használnunk, természetes volt, hogy a gyerek is ilyet fog kapni. A férjem munkája révén szerencsére volt otthon pár régebbi modell. Amikor állást változtatott pár hónapja, és amikor költöztünk három éve, ő is, én is kaptunk új telefont, a régiek egy fiókban hevertek, csak ki kellett választani, melyik legyen az. Ettől a pillanattól kezdve ők ketten nagyon nagy sebességgel elkezdtek pörögni a témán, én meg csendes megfigyelőként kapkodtam a fejem.

Először is beállítjuk a telefont

A gyereknek saját e-mail címre és iTunes felhasználói azonosítóra volt szüksége ahhoz, hogy a biztonsági beállításokat el tudjuk végezni. Elvileg használhatta volna a mi iTunes fiókjainkat, de akkor a gyerekbiztos beállításokat nem tudtuk volna elvégezni. A gyártó lépésről lépésre leírja, hogyan lehet olyan iTunes felhasználói fiókot létrehozni 13 éven aluli gyereknek, ahol a szülő megszabhatja a korlátozásokat egy családi fiók részeként. A gyereknek le van tiltva például az, hogy más iTunes felhasználóként beléphessen és a korlátokat ezáltal megkerülje. Minden applikáció letöltéséhez szülői engedély kell, akkor is, ha az ingyen van. Még kis iMessage matricákat sem tölthet le engedély nélkül. Amikor a gyerek valamit le szeretne tölteni, a szülői telefonon felvillan egy üzenet erről a kérésről, ezt jóvá lehet hagyni, vagy meg lehet vétózni.

Mivel minden appnek van egy korhatár-megjelölése (a YouTube-é például ez 17), a családi fiók beállításakor megjelölt korhatár megakadályozza az applikáció használatát, akkor is, ha az app le van töltve a telefonra, mert a szülő véletlenül beleegyezett a letöltésbe. Még az ikonja sem jelenik meg a képernyőn. Olyan applikációk esetén, mint például a YouTube Kids, ami a korhatáron belüli, a szülői jóváhagyás elegendő a használathoz.

Okostelefon gyereknek? Készen áll!

Az iskolakezdésre a hardverében és szoftverében megtisztított és beállított telefon készen állt a gyerekre, és a gyerek készen állt a telefonra. Ez utóbbi szavakkal alig kifejezhető mértékben. Az elmúlt tíz évben ajándéknak így még nem örült. Megbeszéltünk mindent, lefektettük a szabályokat a felelősségteljes használatról, ez a rész rám maradt. Néhányszor felvillant előttem az a rémálom, hogy mostantól a telefonjába mélyedő gyerekkel soha többet szemkontaktust létesíteni nem tudok majd, és hogy a leckeírás, a sport és a hangszeren gyakorlás mind elfelejtődnek majd a telefon miatt. De ezeket a gondolatokat elhessegettem, mert egy érett, okos lányról van szó, aki eddig mindig meghálálta a bele vetett bizalmat és lelkiismeretesen követi a szabályokat.

Az első iskolai napon a gyerek a hátizsákja zsebébe süllyesztette az ütésvédővel felszerelt telefont, megígérte, hogy az osztályteremből még üzen, mielőtt átadja az osztályfőnöknek napközbeni megőrzésre és elszökdécselt az utcán. Én egy nagyot sóhajtva néztem utána, majd becsuktam mögötte a kaput.

(Folytatás következik.)