Titkolod a gyerek előtt, hogy mit csinálsz a számítógépen?

Bogi | Olvasási idő: 6 perc

Bogi

Kor: 43 Gyerekek száma: 3
"Én már belenyugodtam abba, hogy lehetetlen a gyerekeimet úgy nevelnem, ahogyan engem neveltek. Csak abban reménykedhetek, hogy amíg kicsik, egy lépéssel előttük járok majd a technológiában. Csak idő kérdése, hogy beelőznek és ők tanítanak majd engem."

Nálunk a gyerekeknek saját kütyüjük vagy számítógépük egyelőre nincs, és a mieinket szokták használni. Ilyenkor megjelenik a hozzáférhetőség kérdése: mennyit láthat a gyerek a szülők online és egyéb számítógépes tevékenységéből? Mennyire védjük le a gépeinket a kíváncsi és potenciálisan pusztításra képes sarjainktól?

A nagylányom még nincs kilencéves, de hihetetlenül rá van hangolódva a technológiára. Ő az a gyerek, aki egyévesen magától rájött, hogy a YouTube-on a lejátszás alatt a szóköz billentyűvel meg lehet állítani, majd újra lehet indítani a videókat. Ezt akkor még a férjemmel mi sem tudtuk. Nyolcéves korára akár két méteres távolságból, az ujjak elhelyezéséből ki tudja olvasni bárki jelszavát az okostelón, és volt már, hogy a metrón a fülembe súgta: „Annak a bácsinak jelszava 7864” és ezzel a frászt hozta rám. Lehet, hogy nagy karrier vár majd rá valamelyik titkosszolgálatnál, de addig is nekünk kell ezzel megbirkóznunk. A férjem telefonjának jelszava tizenegy számjegyű szokott lenni, és nagyon gyorsan be tudja írni, főleg a sasszemű elsőszülöttje miatt.

Saját profilt a gyereknek!

Ahogy említettem, nálunk a gyerekeknek egyelőre nincs saját laptopjuk, a mieinket használják: részben játékra, mesenézésre, részben iskolai munkákra. Mindkét nagyobb gyereknek adnak az iskolában matematika feladatokat, amiket egy játékos programban kell megcsinálni. Ezért elkerülhetetlen, hogy esetenként a mi gépeinket használják. Szerencsére minden gépen lehetséges saját profilt csinálni minden felhasználónak, és azonnal kaptak ilyet. A gépek úgy vannak beállítva, hogy újra be kelljen jelentkezni minden becsukás vagy hosszabb szünet után. Ennek a jelentősége inkább a védelemben, mint a titkolózásban van. Egy kisebb gyereknél nagyon könnyen előfordulhat, de akár egy okos nagynál is, hogy belepiszkál valamibe, amibe nem kellene, becsuk egy ablakot, amire még szükség lenne, elállít valamit, vagy akár ki is töröl fontos dokumentumokat. Mindez nagy részben elkerülhető, ha semmilyen hozzáférése nincs a szülő munkaterületéhez és dolgaihoz. A biztonsági szabályok is így állíthatóak be legjobban.

Lehet, hogy furcsának tűnhet egy 3-4 évesnek saját profilt csinálni, de ha a gyereknek bármilyen hozzáférhetősége van a szülők gépéhez, akkor szükséges. Több gyerek esetén ugyanaz a helyzet, minden testvér zokon veszi, ha egy másik „belesegít” a munkájába, rajzába, elállítja a mesét, vagy a játékot, és nem kisebb a pánikhelyzet, mintha egy felnőtt éves jelentésébe csúnyázna valaki bele. Ha már az éves jelentésről van szó, a Microsoft Word, Excel és egyéb applikációk is lehetővé teszik, hogy jelszóval megvédjük őket, így csak a beavatottak tudják őket megnyitni.

A szülők hordozható kütyüjei nehezebben védhetőek meg, mivel nem lehet külön profilt létrehozni minden használónak. Szerencsére nem szoktam olyan dolgokat nézegetni, amit a gyerek semmiképpen nem láthatna. Amikor nagyon ritkán ezt teszem, akkor az a böngészőben privát módban történik, ahol becsukás után nem marad semmilyen nyoma.

Titkolod a gyerek előtt, hogy mit csinálsz a számítógépen?

Adjunk őszinte válaszokat a kérdéseikre!

Persze vannak olyan témák és dolgok, amik először ugyan ártatlannak tűnnek, de amikor a kisgyerek véletlenül észreveszi és kérdéseket tesz fel róla („anyu, mi az hogy öngyilkos merénylő?”) nagyon meglepheti a szülőt. Ilyenkor nyugodtnak kell maradni, és a gyerek saját szintjén el kell magyarázni az adott témát. Egy nagyon rövid magyarázat is elég, nem kell részletekbe belemenni, ha a gyereknek nincs több kérdése. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki merevedési zavarok kezelését reklámozó kéretlen e-maileket kap. Eddig nem futott bele ilyenbe egyik gyerek sem, mert az e-mail fiókom közelébe sem mennek, de bízom benne, hogy el tudnám intézni a kérdést, ha erre szükség lenne. Ha a gyerek hozzá van szokva, hogy a kérdéseire egyenes, őszinte választ kap, nem csinál az egészből nagy ügyet, mert a szülő sem.

Fektessük le a szabályokat!

A legfontosabb, hogy a felnőttek mindig fektessék le a szabályokat a gyereknek a személyes gépeinek használatával kapcsolatban. Nálunk például az egyik ilyen, hogy a laptopot csak bizonyos helyeken használhatja, pl. az asztalnál vagy a heverőn, nem cipelheti ide-oda, a saját szobájába, vagy a kertbe. Csak a saját profiljában dolgozhat, máséban nem. A hordozható elektronikai eszközöket a házon kívülre nem viheti, csak nagyon ritkán, külön engedéllyel. És csak azokat a programokat és applikációkat használhatja, amik a sajátjaik, vagy közösek. Szerencsére általában ez teljesen kielégíti nálunk őket, mert nincs sok átfedés az érdeklődési területeinkben. A letiltás fenyegetése is elég volt eddig arra, hogy kordában tartsuk őket.

Minden gyereknél van egy bizonyos fokú természetes kíváncsiság: szeretnék tudni, hogy mit csinálnak a szüleik, amikor nem velük foglalkoznak éppen. Amikor ez megjelenik, a szülőnek kell mérlegelnie, hogy mibe akarja beavatni a gyerekeket, és milyen fokon. A technológia pedig lehetővé teszi, hogy gépeinket és munkáinkat megvédjük a kis kémkedők ellen.

Bogi

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai