Táborozás telefonnal vagy anélkül?

Táborozás telefonnal vagy anélkül?

Vica | 2019.07.12 | Olvasási idő: 4 perc
Vica
48 éves
2 gyerek édesanyja

A 13-14 éves gyerek számára, akik a tanév során is használnak okostelefont, szinte fel se merül, hogy egy táborba telefon nélkül menjenek, ahogyan nekünk (felnőtteknek) sem jut eszünkbe elindulni otthonról telefon nélkül. Kisebb gyerekek viszont azzal a felütéssel kapnak telefont a táborozás idejére, hogy bármikor kapcsolatba tudjanak lépni a szüleikkel. De mi az, amit azonnal meg kell beszélni és nem várhat pár napot? Milyen baj lehet, amiről a gyereknek kell értesíteni a szüleit, nem pedig a pedagógusnak? Táborozás telefonnal vagy anélkül, érvek pro és kontra.

Boldogulhat a gyerek mobil nélkül egy táborban?

Amikor idén az erdei iskola előtt azt kérték a fiam osztályában, hogy ne vigyenek a gyerekek telefont, nem aggódtam. A saját tanító nénijükkel utaztak, akiben teljesen megbíztam, nem volt gond elengedni a fiamat telefon nélkül. Ráadásként pedig megígérte a tanító néni, hogy nap végén számos képet tesz fel az osztály zárt Facebook-csoportjában az aznapi programokról.

A nagylányom tíznapos külföldi iskolai kirándulása során valószínűleg szétaggódtuk volna magunkat, ha nem tudjuk időben, hogy átértek a határon, hogy minden rendben volt a kompon, hogy megérkeztek a szállásra, vagy hogy már útban vannak hazafelé. Annak ellenére, hogy tudom, annak idején a mi táboraink idejében semmiféle telefonos kapcsolattartás nem létezett, írhattunk egymásnak képeslapot, vagy abszolút sürgős ügyben a szülők lemehettek a táborba. - Azonban egyáltalán nem mindegy -, hogy Alsóörsön vagy Skóciában van az a bizonyos szállás (utóbbiba mégsem lehet két óra alatt leszaladni).

Táborozás telefonnal vagy anélkül?

Mire használják a gyerekek az okostelefont a táborban?

Az elmúlt években megszoktuk, gyerekek is és felnőttek is, hogy szinte bármikor felhívhatjuk egymást, azonnal kapcsolatba tudunk lépni. De szükséges-e ez az azonnaliság egy táborban? Fontos, hogy a gyerek azonnal elmondja, mi történt vele, vagy elég a tábor végén, amikor hazaér és beszámol az élményeiről? A szülő hangja enyhíti a honvágyat, ami teljesen természetes a gyerekeknél, amikor hosszabb időt töltenek távol, ám legtöbbször pillanatnyi állapot, reggelre vagy a következő programra elmúlik, vagy a telefonálás, a sírás, a szülő tehetetlensége csak fokozza a hazavágyódást?

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az okostelefonokkal nem csak telefonálni lehet, hanem akár a neten böngészni is.

Egész jó volt a tábor, mindenki telefonozhatott. Villanyoltás után is nálunk volt, de nem lett volna semmi baj, ha Zsombi nem dobja be, hogy nézzünk horrorfilmet, amit a telefonján talált. Szerencsére mozgás volt kint, valaki felkapcsolt egy lámpát, akkor mi ketten a Tomival bekiabáltunk, hogy vigyázz, jön a tanár - mesélte egy ma már tízéves srác, aki másodikos volt a horrorfilmes esetnél, és otthon nem merte elmondani, miért vándorol át minden éjjel a szüleihez heteken át.

Reggel nyolcig csak ügyelet volt a sporttáborban, az edzők a pályát készítették elő, addig mi csináltunk, amit akarunk. Általában fogócskáztunk meg ilyenek, de aznap valaki mutatott Minecraft-videókat, élveztük, aztán odajött az egyik nagyfiú, odadugta az ő telefonját, hogy na ilyet még biztos nem láttatok pupákok....hát én nem is szeretnék ilyet látni. A Feri viszont otthon rákeresett, le is bukott az anyukájánál, mondta neki a mamája, hogyha előbb megtudja, többet nem engedi abba a táborba...pedig se mi, se az edzők nem tehettek róla - mesélte a másik kisfiú, aki szintén alsótagozatosként élte át a kéretlen "felvilágosítást".

Mobilmentes táborozás vagy videózás a paplan alatt?

Nem irigylem a tanárokat, amikor döntést kell hozniuk az okostelefon használatról. A mi sulink balatoni táborában jó kompromisszum született: egy meghatározott, kétórás idősávban lehet hívni a gyerekeket, ilyenkor osztják ki a telefonokat. Nincs vég nélküli, kontrollálhatatlan mobilozás pihenőidőben, nincsen botrány, hogy "jaaaaj, a Sanyi beledobta a mobilomat a Balatonba", de a szülők is tudják minden nap, hogy minden rendben van a csemetével, vagy ha éppen ne lenne így, akkor pedig a pedagógus úgyis jelez.

Szülőként is érdemes önmérsékletet tartanunk. Nem kell mindig mindent azonnal tudnunk, „online” követnünk a gyerekünk táborozását. A pedagógusokat lehetetlen feladat elé állítja az állandó bejelentkezés és teljesen felesleges is, ha megbízunk abban, akire rábíztuk a gyerekünket a tábor idejére.

Visszatérve még egy pillanatra Zsombihoz: emlékszem, mi is meséltünk idétlen szellemtörténeteket lámpaoltás után, ez valami tábori hagyomány lehet. Azonban szövegelni róla nem ugyanaz, mint látni. Megértem a tanárokat, akik nem akarják kitenni ilyeneknek a gyerekeket, hiszen ki tudja, mi van engedélyezve egy-egy gyerek telefonján. Ha viszont mi vagyunk Zsombi apukája és anyukája, akkor tegyünk róla, hogy se ő, se a többiek ne lássanak nekik nem valót. Akkor se, ha abban a táborban épp nem szedik be vacsora után a telefonokat.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai