Évekkel ezelőtt (egészen pontosan 2012-ben) kimaradt az életemből a „Rontó Ralph” (Wreck-It Ralph) című animációs film, és csak tavaly találkoztam vele. Azonnal belebolondultam a kedves behemótba és amikor megtudtam, hogy jön a folytatás „Ralph lezúzza a netet” (Ralph breaks the internet) címmel, azonnal viszont akartam látni.
A „Ralph lezúzza a netet” ott folytatódik, ahol a „Rontó Ralph” befejeződött: Ralph és Vanellope von Cukk igazi barátok, nagy felkavarodások nélkül élik a játékterem videojátékaiban a mindennapjaikat. Az idilli „semmit” Ralph önzetlen és szeretetből fakadó rombolása valamint egy wifi router csatlakoztatása hangolja őrült nagy kalanddá, amiben a két jó barát adatcsomagként száguld széles sávon az internetre.
Elképesztően szellemes és szórakoztató a filmben az internet működésének vizualizálása. Ralph és Vanellope az internet megapoliszába érkezik, ahol minden különleges: tweetek csipognak a fákon, szédületes a sebesség, hatalmasak az IT vállalatok, furcsa alakok furcsa ajánlatokkal támadnak le gyanútlan járókelőket, a „Keresőmezőben” pedig egy tudálékos kis figura megpróbálja kitalálni mások gondolatait az első hangokból, szótagokból.
Már a „Rontó Ralph” is 12-es karikát kapott és nem úszta meg kevesebbel a „Ralph lezúzza a netet” sem. Csakhogy az első részben a videojátékok bennfentes világa kellemesen kapcsolta össze a generációkat és kerekített belőle egy minden korosztály számára szerethető geek mesét, addig a második rész nem tudja eldönteni, hogy igazából kihez is akar szólni. Egészen pontosan az alkotók megint egy több generációs animációs filmet szerettek volna gyártani, ám végül mégis mindenki enyhe csalódással áll fel a film végén.
Az internet ábrázolása a szó szerint kockafej felhasználókkal, felugráló pop-up reklámokkal, Ebay-jel, Amazonnal és a dark webbel a felnőttek számára vicces és leleményes. Mert ezeket mi ismerjük és használjuk a többségét mindennap. A gyerekek elsősorban Youtube videókat néznek és videojátékokkal játszanak. Persze, a „Ralph lezúzza a netet” ezeket is érinti, ahogyan az internetes sztárrá válás pár egyszerű lépését is, ám mindez csak körítése a valódi, nagy mondanivalónak, a tanmesének az igaz barátságról. Bár a barátság téma önmagában nem lenne „dedós”, ám a megvalósítása annyira sablonos és szájbarágós, hogy 6 év felett már nem szórakoztató. 6 éveseknek viszont nem ajánlott a film a felvonultatott összes Disney hercegnő ellenére sem.
Tehát a felnőttek kaptak egy filmet, aminek nincs mélysége, csupán remek gegek halmaza, a 12 éves gyerekek pedig egy olyan történetet, amiből ők már kinőttek.
Minden hiányossága ellenére szerettem a „Ralph lezúzza a netet”. Mert rólunk szól. Kedvesen, de határozottan görbe tükröt tart a digitális életünknek, a mindennapi rutinoknak, a digitális jelenlétünknek. Ralph és Vanellope minden előzetes ismeret nélkül csöppen az internet világba, és amennyire szédítő és inspiráló számukra a sok újdonság, annyira veszélyes is. Gyerekeknek tényleg nem ajánlom a filmet, szülőknek viszont igen, főleg, ha egy gyerekmentes estén egy animációs filmre vágynak…
Jó, maradjunk a realitás talaján! Majd megnézitek később, amikor a huszonharmadik jó éjt puszi és harmadik korty víz után végre elaludtak a kölykök és kellene valami könnyű, szórakoztató, ám jelentős agykapacitást nem igénylő film. Akkor tökéletes lesz, ha „Ralph lezúzza a netet”!