Miért szeretnek a gyerekek videojátékokkal játszani?

Miért szeretnek a gyerekek videojátékokkal játszani?

Tóth Dániel | 2018.05.15 | Olvasási idő: 4 perc

A felnőttek általában azt kérik számon a gyerekeken, ha videojátékról van szó, hogy miért menekülnek egy képzeletbeli, digitális világba, miért töltenek ott rengeteg időt, amikor itt van a „jó öreg valóság”.  De mennyi önálló döntést hozhat egy gyerek az életéről? Milyen kihívásokat és sikereket érhet el? Tóth Dániel, pszichológus szakértőnk arról mesél, milyenek a videojátékok a gyerekek szemével.

A gyerek irányított, korlátolt és kiszolgáltatott helyzetben van. Az élete feléről a szülei döntenek, a másik feléről meg a tanárai. Ehhez képest a játéktérbe lépve a maga ura lesz. Azt tehet, amit csak akar, azzá lehet, ami csak lenni akar. Micsoda szabadság, micsoda élmény!  Ezenfelül bármi történjen a fizikai világban, legyen az egy rossz jegy, családi problémák, szerelmi bánat vagy a serdülőkorral járó más feszültségek, a játék mindig ott vár rá, mint egy örök menedék vagy „pihe puha ágyikó”, csak lelki értelemben. Ebbe a világba könnyű beleszeretni.

A videojátékok világa

Nagyon sokféle videojáték van, csak a fajták felsorolásával megtölthetnénk egy cikket. Ami bennük a közös, hogy a játék öröm. A felnőtté válás egyik, klasszikus értelemben legfontosabb lépése az a felismerés, hogy az élet nem csak az örömről meg a szórakozásról szól. Ugyanakkor az erre való igényünk soha nem vész el, legfeljebb feledésbe merül. Azt félretéve, hogy éppen emiatt sok felnőttnek „receptre” tudnám felírni, hogy játszanak videojátékokkal, fontos hangsúlyozni, hogy a játék nem kinövendő dolog.

Játék közben sok szempontból optimálisan működünk, játék közben olyan erőforrásokat mozgósítunk és olyan összetett feladatokkal, kihívásokkal küzdünk meg, amiktől  -  kis túlzással - a való életben sikítva menekülnénk.

Ha belemélyedünk, hamar nyilvánvalóvá válik, a játékok zöme nem az utópiákban való ücsörgésről szól, miközben pálmalevéllel legyeznek minket, hanem a problémák megoldásáról, a nehézségek leküzdéséről. Meg kell menteni a világot vagy éppen meg kell hódítani. Önként lépünk be olyan helyzetekbe, ahol megélhetjük, hogy körülvesznek a szörnyek, lőnek ránk a rosszfiúk, életveszélyben vagyunk, és sok más egyéb élményt és szituációt próbálunk ki, ami a való életben „kiborítana” és inkább elkerülnénk. A játék terében viszont mindez élvezetes, felszabadító, akár terápiás hatású élmény lehet.

 

Miért szeretnek a gyerekek videojátékokkal játszani?
Milyen játékokkal játszhat a gyerek?

Nem lehet túlhangsúlyozni a választás fontosságát. Komplett személyiségtesztként lehet felfogni azt, hogy egy fiatal milyen játékokkal és hogyan játszik. Lövöldözős vagy inkább stratégiai játékokat kedvel? Épít vagy inkább pusztít?  Szerepjátékban bújik különböző karakterek bőrébe vagy inkább szimulátorban tölti az idejét? Ezek gyakran jellegzetes mintázatot mutatnak, ahogy az is, hogy adott játékokon belül milyen szokásokat, minőségeket, szerepeket választ. Versengő vagy inkább együttműködő? Csapatjátékos vagy inkább „magányos harcos”? Inkább tervez vagy inkább improvizál? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések nagyon sok érdekes információt hozhatnak a gyerek jelleméről és aktuális gondjairól. Sőt, azt tapasztalom, hogy ezek az információk a pályaválasztási tanácsadásnál is hasznosíthatóak. Ráadásul ezek azok a kérdések, amiket a gyerek csak akkor fog nekünk megválaszolni, ha előítélet nélkül, őszintén tudunk érdeklődni a játékaival kapcsolatban.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai