Miért jó álmodozni és unatkozni?

Az unalomról csupa olyan helyzet juthat eszünkbe, ahol számunkra érdektelen, vagy elhúzódó dolgok részesei vagyunk. Hosszabb-rövidebb ideig tartó várakozás bárhol, utazás a villamoson, esetleg egy érdektelen megbeszélés vagy előadás. Ezekben a szituációkban az unalom nem feltétlenül azért környékez meg minket, mert semmi se történik köröttünk, az ok inkább a kezünkben levő kontroll és a változtatás lehetőségében keresendő. Nem tudtunk mást tenni, ott kellett lennünk.

A pozitív pszichológia azzal a gondolattal egészíti ki mindezt, hogy az unalom minden olyan szituációban megjelenik, ahol a képességeink elégségesek vagy akár sokszorosan elegendőek egy bizonyos feladat megoldásához. Ha nincs kihívás előttünk vagy rutinfeladatokat végzünk, akkor az agyunk nem tud jutalmat osztani a teljesítményünkért, nem tanulunk semmi újat és élvezetet sem lelünk.

Miért lenne jó unatkozni?

Egy meglepő kutatás szerint az emberek többsége inkább engedné, hogy kisebb áramütés érje, minthogy egyedül maradjon a gondolataival és unatkozzon. De miért unalmas a belső világunkba való elmerülés? Azt gondolhatnánk, hogy mivel egész nap a saját gondolatainkkal vagyunk körülvéve, már úgyis ismerjük magunkat. A húzódozás oka azonban leggyakrabban a felismerésektől, szembesülésektől való félelem. Minden lehetőséget megragadunk, hogy eltereljük a figyelmünket, ezért a zsebünkben lapuló okostelefon nagyon is kapóra tud jönni. Elvitathatatlanok az eszköz érdemei és előnyei, de önmagunk ellen dolgozunk, ha automatikusan érte nyúlunk, amint gondolataink önmagunkra vagy a környezetünkre terelődnek. Ráadásul, gyerekeinknek se mutathatjuk ezt a példát.

Fontos vagy csak fontosnak tűnik?

Az okoseszközöket és az applikációkat úgy tervezik, hogy minél több figyelmet és időt követeljenek maguknak – így azonban segítő eszközből olykor teherré válhatnak.

Az agyunk nem tud különbséget tenni fontos és lényegtelen értesítés között, amíg nem látta, hogy mi az. Éppen ezért azonnal előkapjuk a telefonunkat, ha rezeg, csipog vagy villog, ugyanis a jelzés hatására olyan folyamatok zajlanak le bennünk, mintha egy kibontatlan ajándékdobozt kaptunk volna.

Ki tudja, mi van benne? Izgalmas és rejtélyes csomag ez, ami a felbontás pillanatáig bármit rejthet magában. Üzenet érkezhet a szerelmünktől, arról, hogy sikerült egy vizsgánk vagy megkaptuk a munkát, amire annyira vágytunk. Persze az esetek nagy részében semmitmondó vagy semleges információk áradatát kapjuk, de pont a kiszámíthatatlansága teszi olyan vonzóvá.

Miért éri meg mégis unatkozni?

Ahelyett, hogy mindig arra figyelnénk, mivel köthetnénk le a figyelmünket, olykor megéri unatkozni is:

-    az unatkozás megoldásokat, szokatlan információ kapcsolódásokat talál azáltal, hogy „szórakoztatja magát”, tehát kiemelten fontos a kreativitás szempontjából.

-    amikor magunkba nézünk (figyelemelterelés nélkül) akkor a hiányokat, vagy a veszélyeket is könnyebben meglátjuk, így ezekre is reflektálhatunk.

-    célorientáltabbakká válhatunk, mivel a merengés leggyakrabban a jövőbe tekint, ezáltal a kitűzött céljaink és a hozzájuk vezető út is tisztábbá válik. Egész sok hasznos időt nyerhetünk „vissza”, ha tudatosan kerüljük a „rabbit hole”-okat.

Ahogy az izgalomnak, úgy az unalomnak is megvan a helye az életünkben. Ha álmodozó vagy ábrándozó gyereket látunk, hagyjuk benne, amíg lehet. Ki tudja, még az is lehet, hogy az újonnan kapott inspirációval sokkal ügyesebben old meg valamit, meghálálva a rászánt „üres” perceket. És magunknak is engedjük meg, hogy ne a feladatok és a megoldásra váró problémák töltsék csak ki a gondolatainkat.