Lövöldözés és farmozás helyett ezeket próbáld ki!

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Egy átlagos felnőttnek valamilyen „lövöldözős” jut elsőre eszébe a videojátékokról. Ha aktívan Facebookozik, beugorhat még valamilyen „farmozós” is, amire ismerősei hívogatták, hogy próbálja ki. Miután kinövünk az ovisoknak tervezett tortadíszítős-mandalaszínezős-cukiállatos játékokból, sokaknak általában kétféle marad: az „építős” vagy a „harcolós”, esetleg a kettőt kombináló, végtelen fantáziavilágokat létrehozó sokszereplős (és néha bonyolult) stratégiai játékok. Aki az egyiket unja, a másikba pedig nincs ideje-erőforrása elmélyedni, annak is vannak játékok, felnőttként is – még ha kevésbé ismertek is, mint a Battlefield vagy a GTA.

„A lövöldözős játékok sose kötöttek le nagyon, azt viszont felnőttként is élveztem, hogy rockzene-imádóként valamit bepótolva legalább egy Xbox-on kipróbálhattam, milyen dobolni” – mondta nemrég egy negyvenes informatikus-ismerősünk. Csekély fantáziámmal nehezen képzeltem el, pedig elmondása szerint teljes készlet tartozik a játékhoz – utánakeresve az Amazon 100 dollárért kínált ilyesmit, lábpedállal, effektekkel. Ha valaki inkább gitározna vagy énekelne, a Rock Band nevű alkalmazás ezt is kínálja Xbox one-ra vagy Xbox 360ra, ezerötszáz ismert dallal és improvizációs lehetőséggel. A Guitar Hero nevű alkalmazás magyar nyelvű verziója is létezik, ehhez persze nem dobot, hanem gitárt kínálnak szettben.

A brit Guardian nemrég kifejezetten javasolta, hogy felnőttként és gyerekként is nézzünk körül, mi van még a füstölgő csatamezőkön, halálcsillagokon és egyebeken túl. Ajánlja többek közt a Xbox-on, PS-en és Windowson futtatható Overcooked nevű játékot, amiben egy vagy több (talán négy a legtöbb) játékos egy étteremben állítja össze a kedves vendégek kívánságai alapján az ízletes menüket (sajnos magyarul nem elérhető a játék, de Magyarországról is megvehető forintért.)

Megemlíti a Guardian-ajánló a vicces nevű „Keep talking and nobody explodes (magyarul: Beszélj tovább, és senki se robban fel) nevű játékot is, ami egyfajta „virtuális szabadulószoba”, míg egyvalaki egy bombával ül a bezárt helyiségben, a többieknek mindenféle segédanyagokkal kell megakadályozni a bomba felrobbanását, tehát időben kell hatástalanítani a fenyegetést. Lehet VR-rel és „sima” monitorral játszani, alapértelmezésben egy helyen ülő játékosokkal, de akár egy chatalkalmazás segítségével bevonható távolabb ülő barát is.

A Kerbal Space Program nevű játék az űrben játszódik, nem Csillagok háborúja-jellegű galaktikus csatákat játszhatunk vele, hanem rakétát, repülőt, űreszközöket rakhatunk össze, amelyek meglehetősen valósághűen viselkednek, de tehetünk űrsétát is.

Már jó tíz-tizenkét éve, hogy nagyot ment itthon a még ma is játszott Honfoglaló: a mai koraharmincasok egy része ezzel készült az egyetemi felvételijére is magolás helyett. Azóta kijött egy mobilos verzió is – páran ugyan lassúnak találják, és túl soknak a „megvehető” segítséget, de mégis szívesen játszanak vele.

Egy bizonyos kor alatt (amikor még nem találják végtelenül cikinek) érdekesek lehetnek a karaoke-és táncos alkalmazások is. Már ki tudja hányadik folytatását adják ki a Just Dance-nak és hasonlóknak, amihez persze már szükséges egy Kinect szenzor, cserébe többtucatnyi régi és új sláger vár a táncolni vágyókra vagy titokban táncolni tanulókra, menő koreográfiákkal. (Van egy sejtésem, hogyan szaporodtak el iskolai ünnepségeken mostanában az effélék… ott persze Kinect és támogatás nélkül, viszont lelkesen tapsoló szülők előtt). Ha valaki mozgást akar a csemeték életébe csempészni, talán már ajánlottuk az őrült Rabbids-sorozatot is, ami a legunottabb képű kicsiből is képes állítólag csatakosra izzadt örökmozgót csinálni.

És ha ez se elég, vagy egyik játék se illik eléggé a személyiségünkhöz: ma már raklapnyi olcsó vagy akár ingyenes eszköz áll rendelkezésünkre, hogy minimális felkészültség után saját játékot hozzunk létre. Korábban az önkifejezésre vágyók rajzoltak, kézműveskedtek, zenét vagy verset írtak, esetleg filmekkel fejezték ki gondolataikat, ma ezek mellé a saját játékkészítés is felsorakozott. Elkészíthetjük a fantáziánk saját virtuális világát, saját karakterekkel és történetekkel – na, ugye, hogy nem csak piff-puff vagy kis kockák tologatása, ha unatkoznánk a vonaton.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai