Kukkolj vadat kanapéról!

Ezt is az internet hozta el nekünk: távoli (vagy éppen közeli) tájak vadvilága nem csak unalmas biológiaórák, színes képeskönyvek és természetfilmek mentén ismerhető meg, hanem valós idejű webkamerák élőképén keresztül is. Remek családi program ez! Úgy figyelhetjük meg az állatokat, mintha egy vadlesen ülnénk annak minden unalmával és izgalmával.

Lazacvadászat barnamedvékkel

Az alaszkai Katmai Nemzeti Parkban három kamerán keresztül követhetjük a barnamedvék realityjét. Tavasszal és nyár elején a legviccesebb jelenteteket a bocsok szolgáltatják, akik nem tágítanak az anyjuk mellől és hihetetlen galádságokra képesek. Éppen miattuk váltunk mi is függővé és tértünk vissza naponta többször is. Néhány nap után már ismerős(nek tűnt)ek a magányos hímek és a nőstények a bocsaikkal. A bocsok neveket is kaptak tőlünk (pl. Vadóc, Kakaó, Trió) mert elkezdtük egymásnak mesélni az életüket, mintha régi ismerősök lennének. Az azonosítást nagyban segíti a bocsok száma és a bundájuk színe, mert van olyan nőstény, akinek csak egy, de akad olyan is, akinek három kölyök sündörög a lába alatt. Legbiztosabban a vízesésnél lehet medvéket látni, ahol lazacokra vadásznak. Itt rendszeresen érzek szolidaritást a mamamedvékkel, mert pontosan tudom, mit érezhetnek, amikor a család mindennapi betevőjét próbálják levadászni, ám szeretett csemetéjük úgy dönt, ez az a pillanat, amikor fel kellene mászni az anyja hátára. Csak a vicc kedvéért, játékból.

Afrikai itató

A Pete’s Pond egy mesterségesen létrehozott itató a botswanai Mashatu rezervátumban. Az egykori gyapotföldek régi öntözőrendszerét alakították át, hogy állandó vízlelőhelyet biztosítsanak a vadállatoknak. A webkamera 2008 decembere óta éjjel-nappal élőképet és hangot sugároz. Így akkor is ízig-vérig kaland a szavanna ezen szegletére kattintani, ha éppen egyetlen állat sem látható, mert a zajok is érdekesek, olykor zavarba ejtőek. Az itatóhoz elefántok, oroszlánok, hiénák, zsiráfok, antilopok, impalák, zebrák, majmok, struccok valamint számtalan apróbb testű emlős és madár jár. A webkamera mellett a Mashatu weboldalára is rá szoktunk nézni, mert ott található egy számláló, ami az esőmentes napokat mutatja – a cikk készültekor már 336 napja nem esett. Ezt a számot a gyerekeim is megértik, plasztikusabb számukra a víz és az itató fontossága. Öröm az ürömben, hogy a nagy szárazság miatt nagy számban sokféle állat érkezik az itatóhoz.

Víz alatti világ

A Kajmán-szigetekről először nem a korallzátony jutott eszembe, de mindenképpen keresni akartam a gyerekeimnek egy olyan víz alatti kamerát, ami nem egy óriási akváriumból közvetít, hanem az óceán mélyéről. Persze, az sem okozott meglepetést, hogy a Kajmán-szigeteknél elhelyezett webkamera élőképe egy korallzátonyra fókuszál. A medvékhez és az afrikai itatóhoz képest szinte unalmas hosszan bámulni az óceán eme szeletét, ám őrült adrenalinfröccs, amikor beúszik egy-egy színes, érdekes hal. A legelsőnél azt hittük, hogy Szenilla érkezett élő adásba és szinte már biztosak voltunk abban, hogy mindjárt megelevenedik előttünk a Némó nyomában című film. Túlzó optimizmusunkra hamar fény derült, ugyanis a hal irányt váltott és nekünk rá kellett döbbennünk, nem egy palettás doktorhalat látunk (egyet az öt hal közül, amit felismerek), tehát szó sincs Szenilláról, csupán láttunk egyet a több száz itt úszkáló érdekes trópusi halból. Azóta a halakat is jobban megismertük, és amikor újra és újra visszatérünk, a szerencsében bízunk: nagy az esélye, hogy különféle íjhalakat, papagájhalakat figyelhetünk akvárium helyett természetes környezetükben. A múltkor már láttunk gyönyörű vitorláshalakat, most gömbhalra „vadászunk”.