Kipróbáltuk a digitális világ újdonságait

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Másodszor vettünk részt a PlayIT kiállításon. Eltűnt a Nintendó, bejöttek a drónok, fiatalabb lett a közönség és kevesebb volt a jelmezes zombi.  Öten voltunk – három kamasz, egy kisiskolás, és én, az ilyen környezetben analógnak számító ősöreg csataló. Mit csináltunk a PlayIT-en?

A hétéves:

  • Legóztam – IRL!
  • X-Box-oztam (Lego Star Wars, legújabb rész)
  • X-Box-oztam (Lego Harry Potter és Lego Gyűrűk ura)
  • X-Box-oztam (Autópálya, VW Polo)
  • X-Box-oztam (megfigyelőnek átláthatatlan harci küldetés)
  • X-Box-oztam (Minecraft, végre!)
  • VR szemüvegeztem (szemmozgással el kellett találni pontokat, – kb. 12 ezres alapeszköz telefonnal)
  • VR szemüvegeztem (egy másik srác egy másik VR szemüvegben volt az ellenfél, egymásra lövöldöztünk egy piros és geometrikus pályán – középkategóriás eszköz, jó nagy kivetítővel a többiek számára)
  • VR szemüvegeztem (Oculus+Samsung telefon, egy hajótörésben kellett egy nagypapával célhoz érnem, bonyolult küldetésben)
  • Néztem, hogy mások VR szemüvegeznek (kívülről vicces látvány)
  • Néztem, hogy mások sorba állnak VR szemüvegezni (a HTC csúcsmodelljével)
  • Kipróbáltam egy PS4 versenyautó-szimulátort, de folyton lejöttem a pályáról.
  • Elfutottam egy zombi és Darth Vader elől (akik rám se néztek), majd fotózkodtam egy óriás Transformerrel, meg pár másik vicces alakkal. Lőttem lézerrel a katonai rendészeknél (és bilincseltem is), aztán a kezembe nyomtak egy gránátvetőt, de némi segítség kellett, hogy elbírjam.

A 12-13 évesek:

  • Szelfiztünk videósokkal, és meghallgattuk a műsorukat (Pamkutya, Unfield és mások)
  • Sorban álltunk Post-it-ekre írt autogramokért (a felkészültek spéci táskát vagy „autogramgyűjtő füzetet” hoztak)
  • Belenéztünk a Cosplay-esek versenyébe (már nemcsak a felnőttek sportja a beöltözés, Leia hercegnő például nemrég ünnepelhette a 11. születésnapját)

A modding (az angol „modify”, azaz módosítani szóból) szleng eredetű kifejezés a házilag módosított, gyakran eredeti céljától eltérő funkciót kapott eszközre. Elsősorban számítógépek hardverére vagy játékszoftverekre értik. A művelet eredménye a „modification”, röviden „mod”.
A 47 éves:

  • Megállapítottam, hogy a rendezvény látogatóinak átlagéletkora legalább 5-6 évet zuhant a tavalyi PlayIT óta (taroltak a 9-10 éves rajongók és leendő gémerek, valamint félosztálynyi hetedik-nyolcadikos csapatok vonultak már reggel 9 után a Hungexpo felé)
  • Megpróbáltam játszani az X-boxos Lego Star Warsban, de először még azt se találtam el, melyik figura az enyém, és melyik gombbal kéne menni és lőni.
  • Megcsodáltam a Cooler Master műalkotásnak és szobornak tűnő egyedi gépeit, volt sárga Trabantba épített, és zölden vagy vörösen világító változat is. (Új szót is tanultam: modding)
  • Eltűnődtem a generációs szakadékon. Bár ismerem és kedvelem Pamkutyáékat, láttam legalább 5-6 Unfield-videót mostanában, az egyik stand két reklámemberének portréját látva kis híján feltettem az udvariatlan kérdést, amit eredetileg arra a bizonyos Alice-ra alkalmaztak. A körülöttem lévő 16 éven aluliak azonban mind tudták, kik ők…
  • Megtudtam, hogy hiába vennék telefonhoz való VR-szemüveget, az én telefonomban ugyanis nincs giroszkóp, anélkül meg nem az igazi a dolog.
  • Bambultam kifelé a fejemből. Mivel a fiam lecsapott minden szembejövő működő szabad X-boxra, egyszercsak lerogytam egy jókora babzsákra, és néztem magam körül a kavargást – a Gyűrűk ura, a Trónok Harca, a kitudjamilyen fantáziavilág figuráinak jelmezébe bújt alakokat.
  • Sorban álltam. Először, hogy bejussunk (így jár az, aki osztálytársakat is magával cipel, hogy érdekesebb legyen a buli), aztán néhány játékeszköz előtt, hogy a kis pockot el ne pöcköljék a nagyobb jelentkezők, majd a Bubbleology fantáziaüdítőit árusító standnál, persze csak a gyerekeknek vettem. Lemondó arccal legyintettem viszont külföldön élő barátunk, a profi gamer ajánlotta újdonságok helyszínein – ott nálam elszántabbak sorakoztak, nagyjából úgy negyvenen per sor.

Mindannyian:

Megnéztük, hogy működik közelről:

  • egy „küldetésrobot”, amely egy bonyolult pályán megy végig, majd golyókat szedeget
  • egy profi drón a ketrecben
  • két egymás körül keringő távirányítású tank
  • egy 3D nyomtató és egy 3D „toll”
  • egy 3D szkenner, amely kis „szobrot” csinál az emberről
  • a Jingle Bells-t magától játszó xilofon

Kipróbáltuk a digitális világ újdonságait

Amit nem csináltunk:

  • Nem másztunk falra, nem jelentkeztünk lasertag-elni, repülős szimulátorba ülni vagy gokartozni (a Kicsi kicsi volt hozzá, mi, többiek meg lusták sorba állni)
  • Nem rajzoltunk 3D-ben, nem láttuk a videojátékok történetét bemutató helyszínt, a Cosplay Village-et, a legújabb PlayStation VR-t (megjelenés előtt), a Minecraft Youtubereket (hiába töltöttük ott az egész napunkat, ezekre már nem jutott idő, vagy meg se találtuk őket)
  • Nem jelentkeztünk versenyekre (bár az ötfős csoportban akadt rendszeres játékos, még ő se érezte magát elég profinak), de a katonai akadálypályát se próbáltuk ki
  • Kihagytuk a pankrációt is (tavalyhoz hasonlóan most is főleg rendszergazda-testű férfiak főszereplésével), de a hangja elért a mi fülünkig is

És végül: nem vásároltunk semmit, némi élelmen kívül.

Igazából nem értettük, miért csak egynapos egy rendezvény, amit délelőtt fél tizenegytől este hatig se sikerült úgy istenigazából végigjárni, pedig rajtam kívül (aki az ifjú X-Box bajnokot felügyeltem) jóformán senkinek se volt egyetlen perc üresjárata sem, már ha nem állt sorba valamiért valahol éppen. Akárcsak tavaly, idén is az volt az érzésem: ha egy-két havonta rendeznének ilyet, akkor se lenne sokkal kisebb a tömeg.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai