Képernyőhasználat: túl szigorúan korlátozzuk?

Képernyőhasználat: túl szigorúan korlátozzuk?

Judit | 2018.02.27 | Olvasási idő: 6 perc
Judit
47 éves
2 gyerek édesanyja

Egy brit kutatócsoport nemrégiben egészen új elmélettel állt elő: szerintük nem önmagában a képernyő előtt eltöltött idő számít – ennél sokkal fontosabb, mit csinál a gyerek ama bizonyos képernyő előtt ülve. Az Oxford Internet Institute és a Cardiff University kutatói Dr. Andrew Pryzbylski, az Oxford Internet Institute professzora vezetésével arra keresték a választ, hogy vajon hogyan hat a képernyőhasználat és a digitális eszközökkel töltött idő a kettő-ötéves gyerekek jóllétére. A csoport korábban már publikált egy hasonló tanulmányt, amelyben a kamaszok esetében vizsgálták ugyanezt: itt arra a következtetésre jutottak, hogy a mérsékelt, reális mennyiségű képernyőhasználat még javíthatja is a gyerekek jó közérzetét.

Az új tanulmányban azt a korosztályt figyelték meg, amely számára a szakértők eddig napi legfeljebb egy-két óra képernyős aktivitást engedélyeztek. Körülbelül húszezer, 2-5 éves korú gyereket nevelő szülővel folytattak telefonos interjút, és olyan tényezőket vizsgáltak, mint a gyerekek nevelőhöz való kötődése, érzelmi ellenálló-képessége, kíváncsisága, és a képernyős tevékenységek jó hatása. Meglepő módon nem találtak jelentős összefüggést a képernyőhasználat idejének korlátozása és a gyerekek jólléte között.

A kutatócsoport szerint az ésszerű időbeni keretek között tartott képernyős tevékenység épphogy elősegítheti a gyerekek jóllétét.

 

A képernyőhasználat tartalma sem mindegy!

Pryzbylski professzor a vizsgálatról szóló cikkében úgy véli, hogy pusztán az idő korlátozásának akkor volt értelme, amikor egy-két generációval ezelőtt a képernyőhasználat még szinte egyértelműen a televízió előtti passzív pihenést jelentette. Ma azonban nem érdemes kizárólag formai szempontból megközelíteni a kérdést. Nagyon nem mindegy ugyanis, milyen tevékenységekkel tölti a gyerek azt a bizonyos időt, amit a képernyő előtt eltölt. Az olyan passzív tevékenységek, mint például a tévénézés vagy a Youtube-videók nézése nem is említhetők ugyanis egy lapon az olyan aktív tevékenységekkel, amilyenek az adott esetben készségfejlesztést célzó, tanulást segítő videojátékok, a játékkonzolok mozgásos játékai, vagy éppen a szociális tevékenységekkel eltöltött idő – gondoljunk bele például, hogy hány gyerek beszélget manapság Skype-on a nagyszülőkkel, ami szigorúan véve szintén képernyőhasználat!

 

A képernyőhasználat szabályaira szükség van!

Arról persze szó sincs, hogy ezentúl mindenféle kontroll és időbeni vagy tartalmi szabály nélkül engedjük a gyerekeket a világhálón barangolni, vagy a tévé előtt ülni. A szülő által felállított korlátokra továbbra is szükség van, különösen akkor, ha a gyerek keveset mozog, vagy a társas kapcsolatait hanyagolja el a képernyő miatt. A professzor szerint azonban a képernyőhasználat összefüggéseit tágabb családi kontextusban érdemes vizsgálni. Érdemes azt is megnézni, milyen következetesek, és milyen rendszerben működnek a képernyőhasználat otthoni szabályai, vagy azt, hogy a szülők részt vesznek-e a gyerekkel a digitális világ közös felfedezésében. Ezek ugyanis a puszta időtartamnál többet mondanak arról, hogy a gyerek értékes tevékenységgel tölti-e az idejét. Azt pedig további vizsgálatot igényel, hogyan lehet és érdemes a képernyőhasználatot olyan közös, családi élménnyé varázsolni, amely valóban jó hatással van a családtagok közötti kötődésre, valamint a gyerek testi és lelki fejlődésére. A szellemet ugyanis aligha lehet visszagyömöszölni a palackba: a képernyőhasználat már a mindennapjaink része. Nem az a kérdés, hogyan lehetne kivenni onnan, hanem az, hogyan lehetne a lehető legértékesebbé tenni.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai