Jobb igazi lovagnak lenni, mint virtuálisnak?

Jobb igazi lovagnak lenni, mint virtuálisnak?

Myreille | 2018.10.31 | Olvasási idő: 3 perc
Myreille
42 éves
2 gyerek édesanyja

Sokat beszélgetünk arról, hogy a gyerekeink már a digitális kor szülöttei, és számukra a digitális világ és az offline világ nem válik ketté olyan élesen, mint nekünk. A virtuális élmények ugyanolyan fontosak számukra, mint a valósak. Szülőként ezt nehezen képzeljük el, de elfogadjuk. Azt is megértettük már, hogy nekünk, szülőknek kell érdekessé, élményekben gazdaggá varázsolnunk gyerekeink offline életét is. Példát kell mutatnunk, ami gyakran ugyanakkora feladat, mint a gyereknevelés a digitális világban. Éppen ezért a fiammal kipróbáltuk a Da Vinci TV Pizsamapartiját, rendhagyó módon én is ott maradtam, és elöljáróban csak annyit mondanék, hogy a végén igencsak sajnáltam, hogy nem most vagyok gyerek.

Mi a Da Vinci Pizsamaparti?

A Da Vinci ismeretterjesztő tévécsatorna szervezésében rendszeresen vannak olyan esték, tulajdonképpen éjszakai élményórák, amikor a gyerekek egy különleges helyszínen (Budavári Palota, Korda Filmstúdió, pécsi Planetárium stb.) sok-sok játék közben „tanulnak”, megismerkednek a helyszínhez kapcsolódó tematikákkal. Mi az „Apródok és Udvarhölgyek” Pizsamapartin vettünk részt, ami már attól csodás volt, hogy zárás után, éjszaka járkálhattunk a Vármúzeumban, és utána még jött a várfalon a lovagi torna és a hálózsákos ott alvás is.

A pizsamaparti 7-13 éves gyerekeknek javasolt. Szülői szemmel csodás, hogy 12 órás felügyeletet kapunk úgy, hogy a gyerek izgalmas élményekkel és mélyen beépülő ismeretekkel gazdagodik. Gyerekszemmel pedig egy igazi KALAND, így csupa nagybetűvel, hiszen ezen az estén semmi sem olyan, mint általában. Nem kell korán lefeküdni, olyan dolgokat lehet kipróbálni, amit máskor nem – a fiúk lovagsisakot próbáltak, a lányok középkori ruhában középkori táncot tanultak – és akkor az éjszakai mozizásról, ami stílusosan szórakoztató ismeretterjesztő film, és a zseblámpázásról még nem is beszéltünk.

App vagy élmény?

Amikor a gyerekem szinte levegővétel nélkül meséli a pizsamapartis élményeit egészen igazságtalannak tűnik a virtuális és a valós élmények összehasonlítása. Mintha almát hasonlítanánk körtéhez… Hogyan is lehetne eldönteni, hogy melyik a jobb, melyik ad többet. Az ismeretterjesztő appokkal olyan tanulási élmény és tudásmennyiség érhető el a gyerekeink számára, amiről mi csak álmodhattunk. A személyes tapasztalások, élmények pedig ezt a tudást viszik mélyebbre, teszik felejthetetlenné.

Én meg se merem számolni, hogy hány történelem tanár hány tankönyvből tanította a Budai vár török bevételét, majd az azt követő eseményeket, de az a kérdés sohasem merült fel bennem, hogyha egyszerű csellel bevették a törökök a várat, mégis ki és mikor rombolta le. Aztán ott álltam a gyerekek között és egy életre megjegyeztem, hogy vár visszaszerzésére indított ostorom során pusztult el a vár jelentős része. De nem csak én figyeltem veszettül, a gyerekek se unatkoztak. Egy éjszakai kalandtúra nagyjából másfél óra, ám a figyelmük egy pillanatra se lankadt.

Érdemes kíváncsinak lenni!

Persze, teljesen jogosan merül fel a kérdés, hogy mi haszna abból a gyereknek, ha tudja a történelmi eseményeket, ismeri a sulyom eredetét (és helyesírását), ismeri az éjszakai égboltot, az őslények titkait, a régészkedés fortélyait vagy a filmkészítés folyamatát. Hiszen jönnek a robotok, az interneten karnyújtásnyira ott van minden információ, bármi bármikor elérhető. Ám hiába van minden „csak egy” kattintásnyira, ha a gyerekek nem kíváncsiak, ha nincs bennük a tudásvágy. Viszont ha azt látják, hogy amit tanulnak a körülöttük lévő világról szól és a tanulás révén többet megértenek a világról (és annak működéséről), ráadásul eközben remekül szórakoznak, akkor nem a „fejükbe kell verni a tudást”, hanem „szívják, mint a szivacs”. Erre az attitűdre (és a tanulás képességére) a gyerekeknek pedig egész életükben szükségük lesz, akárhogy is változik a világ.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai