Jé, mégsem mobiltelefon-függő a gyerek!

Tünde | Olvasási idő: 6 perc

Tünde

Kor: 40 Gyerekek száma: 3
"Szeretném úgy nevelni a gyerekeimet, hogy a digitális világ minden előnyét ki tudják használni - és közben elkerüljék a veszélyeket is. Igyekszem megteremteni a közös szórakozás lehetőségét a lányaimmal az online világban is."

Állok a tó partján, kezemben a horgászbot, az úszót bámulom hosszú ideje.

A halak valahol másfelé kavarnak, van időm nézelődni. A tóparti fák alatt a susnyásban bogarásznak a gyerekeim. „Nézd, anya, babacsigát találtam!” Újabb és újabb csigákat mutogatnak messziről, lelkesek, ugrándoznak kipirult arccal, szinte egy másik világban vannak.

Amíg én a pontyokat tizedeltem, ők Csigavárost építettek órákon át. Amikor elkészült a remekmű, odahívtak. „Nézd, itt a kórház, ide kerülnek a sebesült csigák (vagy amelyiket Manna leejti). Itt az étterem, a halcsaliból elcsentünk pár szem kukoricát, azt eszik. Itt a szálloda, itt alszanak.” Én csak álltam a tűzrakáshoz használt fahasábokból készült városka előtt, és csak bámultam a fantáziájukon, a leleményességükön és a lelkesedésükön. Reggel még rá voltak gyógyulva a kütyüikre…

Mobiltelefonfüggő vagy sem?

Istenem, hányszor hallottam a digitális világ ellen, hogy beszippantja a gyerekeket! Hogy ha függővé válnak, semmi más nem fogja érdekelni őket! Bezzegamiidőnkben focizni jártunk, meg a folyóhoz kavicsokat dobálni, ezek a szerencsétlenek meg a monitor előtt ülnek sápadtan, és teljesen elveszítik a kapcsolatot a külvilággal. Jelentem, ez nem feltétlenül van így – bár sokszor nálunk is úgy tűnik, hogy a kütyü a legfontosabb a gyerekeknek, most megbizonyosodhattam arról, hogy nem rontottam el semmit azzal, hogy engedtem nekik a korai nethasználatot.

mobiltelefonfüggő gyerekek

Arra jöttem rá, hogy így lehet őket kimozdítani a monitorok és képernyők világából: foglalkozni kell velük. Menni velük. Beszélgetni velük. Nem lettek mások ők sem! Nem a „digitális világ zombijai”. Ugyanolyan gyerekek ők is, mint mi voltunk. Ugyanúgy szeretnek játszani a szabadban. Bogarászni, csigát keresni, fahasábokból várat építeni, botokkal kardozni, kavicsot dobálni. Mindent, amire mi tanítjuk őket. És van, hogy tanítani sem kell, csak lehetőséget adni: a gyerekek találékonyak, bármivel el tudnak játszani.

Aznap az én kezemben sem volt telefon (csak amikor büszke horgászként a Facebookra kitettem a zsákmány fotóját), rám is fért egy nap emailek és netezés nélkül. A gyerekek sem vették elő egész nap a mobiljaikat. Este viszont megnézték, hogy pontosan mit eszik a csiga, hogy legközelebb jobban fel legyenek készülve Csigaváros kormányzására. Már meg is beszéltük a következő horgászós-csigázós időpontot. A gyerekek boldogok. Anya boldog.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai